Hallgassa meg az MSZMP bomlását!

2009.06.12. 11:31 Módosítva: 2009.06.12. 14:44
14 hozzászólás

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

A Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése kapcsán kibontakozó, az MSZMP Központi Bizottságában elhangzó vitákból, beszélgetésekből mutat be egy három órás válogatást az Nyílt Társadalom Archívum. A bemutató kezdete június 16. 19 óra, helyszín az OSA Archívum épülete.

1989-ben már recsegett-ropogott a kommunista rendszer építménye, és központi kérdéssé vált, hogy mit kezdjenek, vagy egyáltalán mit kezdhetnek az 1956-os forradalommal és annak mártírjaival.

„A kezdeményezés az előző két, hasonló bemutatónak, melyek közül az egyik Nagy Imre 1956 november 4-ei drámai rádióbeszéde, a másik pedig a Nagy Imre per hanganyagának lejátszása volt, egyfajta folytatása – nyilatkozta Mink András, az OSA munkatársa, majd hozzátette – ez egyedülálló kezdeményezés, hogy egy archivum hangdokumentumok rekonrstukciójával idés meg történeli eseményeket. Igaz, mi egy rádió archívuma vagyunk, így kézenfekvő, hogy fontos történelmi események hanganyagát digitalizáljuk és a közönség elé tárjuk."

Az eddig soha nem hallott felvételeken az MSZMP legbefolyásosabb emberei vitatják meg, hogy mit lehet, illetve mit kell tenniük az '56-os forradalom és a kivégzett Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének ügyében.

Nagy Imre újratemetése
Nagy Imre újratemetése

A lappangó feszültségeket Pozsgay ismerte el először, még 1989. januárjában, amikor a hivatalos diskurzustól elszakadva az '56-os eseményeket nem „ellenforradalomnak", hanem „népfelkelésnek" nevezte. A párt előtt így érvelt: "az inkriminált értékelő megállapítás (...) az a minimális közmegegyezéses alap, amely nem rontja a párt identitását, (...) nem bántja azokat sem, akik a Szocialista Hazáért Érdemrenddel honoráltattak áldozatos tevékenységükért."

A kádári korszakban még nem lehetett volna ilyen kijelentést tenni, de Kádár eltávolítása a hatalomból megváltoztatta a helyzetet. Pozsgayt nyilatkozatáért nem vonták hivatalosan felelősségre, ettől a pillanattól kezdve azonban egy hosszú, hónapokig tartó, párton belüli diskurzus vette kezdetét, melyet már régóta sürgetett mind a nép, mind az egyre erősödő ellenzék, mind a Nyugat, melytől a magyar gazdaság függött.

„Ahogy az események felgyorsultak, és a politikai vezetés kénytelen lesz az újratemetéssel foglalkozni. A temetés után rájönnek arra, hogy csak futnak az események után és elkezdenek arról tárgyalni, hogy mi legyen október 23-ával, amelyről kezdetben a "nemzeti megbékélés napjaként" akarnának megemlékezni, majd végül arra az elhatározásra jutnak, hogy ezen a napon kiáltják ki az új köztársaságot. A fő, hogy a forradalomról ne kelljen beszélni."

Az MSZMP számára három kritikus probléma is felmerült a Nagy Imre, társai és az októberi események kapcsán, melyek közül az egyik maga a párt identitása, a párté, mely az „ellenforradalom" leverésétől és annak jogosságától származtatja legitimációját: ha elfogadják a Pozsgay által javasolt "népfelkelés" meghatározást, akkor nehezen igazolható a forradalom leverése és am egtorlás. Ugyanakkor számolniuk kell a pátszakadás lehetőségével, ami egy kommunista pártvezető számára a legnagyobb katasztrófa. A harmadik probléma pedig, hogy a nép és az ellenzék már rég leszakadt a kommunista párt állásfogalásáról, nem kért az ajánlot "kompromisszumos" megoldásból.

„Mivel a mozaikot nem tudták összerakni, azzal kísérleteztek, hogy a forradalom leverését olyan nemzeti katasztrófának állítsák be, amelyet a világpolitika determinált. Ám ha 1956 leverését nem a belső folyamatok, a vélt "ellenforradalmi veszély" igazolta, akkor a forradalom szovjet hadsereggel együttműködő leverői szimpla hazaárulást követtek el. Ebből a csapdahelyzetből nem volt kiút."

A felvételeken, amelyekről a résztvevők valószínűleg soha nem gondolták, hogy valaha is napvilágot látnak, kihallhatók a rejtett vagy nyílt konlifktusok, hogyan próbálnak a szereplők helyezkedni, igazodni, és miképp igyekeznek utólag is értelmet adni az ősbűnnek, a nagy hazugságnak. "Az szűk és zárt körben folyó, olykor feszült hangulatú beszélgetések hallgatása azt a benyomást kelti a hallgatóban, mintha maga is személyesen jelen lenne."

A hangfelvételek árnyalják, sőt meg is változtatják az 1989-es eseményekről kialakult képet, például kiderül, hogy a "konzervatívok" és a "reformerek" közti nem volt olyan nagy távolság, mint az kívülről látszott.

„Úgy hiszem, a felvételek alapján némileg másképp láthatjuk Grószt, Pozsgayt vagy Nyers Rezsőt. Szembetűnő, hogy elsősorban hatalomtechnikai kérdésként fogták fel ezt a történelmi kérdést. Igyekeztek kizárni a látókörükből a történeti, politikai és erkölcsi kérdéseket, hisz nem is tudtak volna velük mit kezdeni. Megpróbálják úgy összerakni a múltat, hogy az a legkisebb árnyékot vetítse rájuk, és olyan rekonstrukcióval előállni, amely biztosítja számukra a hatalomban maradás lehetőségét. Megpróbálják Pozsgayt rávenni, hogy vonja vissza a kijelentését, ő azonban, miközben elfogadja a bírálatot, végül mégsem hajlandó nyilvánosan kihátrálni az álláspontjából. A hangfelvételt hallgatva valójában a párt bomlásának lehetünk tanúi."

Az OSA Archívum a hangfelvételekből összeállított három órás válogatást június 16-án, Nagy Imre és társai halálának 51., újratemetésének 20. évfordulóján mutatják be, 19 és 22 óra között az Arany János u. 32. szám alatt. További információ és részletek a hangfelvételekből a honlapon, ahol bemutatót követően a hanganyag szabadon letölthetővé válik.



  • Hírek
  • Személyi kölcsön