Volt, akit kivégeztek, volt, aki szobrot kapott

Egyedül Gustav Husákot, a csehszlovák kommunisták első titkárát nem fenyegette börtönbüntetés a szocializmus idején elkövetett bűnökért. Nicolae Ceauşescut kivégezték, Erich Honecker és Todor Zsivkov megjárta a börtönt, Wojciech Jaruzelski ellen pedig két eljárás is folyik.

Nicolae Ceauşescu (1918–1989)

A szocialista blokk egyetlen vezetője, akit véres forradalom fosztott meg hatalmától, és akit kivégeztek. A felkelők gondoskodtak róla, hogy bíróság ítélkezzen a diktátor felett, azonban a mai napig spekulációkra ad okot, hogy a bukaresti forradalom kirobbanása után alig négy nappal végezték ki. A puccsszerű gyorsaságot magyarázhatja, hogy a hatalomba jórészt azok kerültek, akik korábban a diktátor közelebbi-távolabbi munkatársai voltak, és Ceauşescu nagy veszélyt jelentett volna az ítélkezők pályafutására, ha élve és beszélni hagyják. Az is igaz, hogy a cezaromán pártfőtitkár olyan mély nyomorba taszította Romániát, hogy az ítélet nagy megkönnyebbüléssel fogadta a közvélemény, és sok secus a halálhír hallatán tette csak le a fegyvert.

Az ítélkezők között például helyet kapott Victor Stănculescu tábornok, aki nem sokkal korábban vérbe fojtotta a temesvári felkelést, majd Ceauşescutól honvédelmi miniszteri kinevezést kapott. (A katonák Stănculescu parancsára lőttek a tömegbe hetvenkét embert megölve, 253 embert megsebesítve.) A kilencvenes évek elején, egyebek mellett nemzetvédelmi miniszterként, több kormánynak is a tagja volt. A temesvári vérfürdőért 2008-ban tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.

Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front elnöke 1989. december 24-én döntött a rögtönítélő bíróság felállításáról. Ez a rendkívüli katonai törvényszék a nyilvánosság kizárásával hozta meg ítéletét, bár később a tárgyalás teljes felvételét nyilvánosságra hozták. A védelmet Ceauşescu és szintén halálra ítélt felesége, Elena Ceauşescu látta el, de valójában nem értették, ami körülöttük történik. A házaspár becsületsértési pert helyezett kilátásba az ítélkezők ellen, nem értették, miért kérdezik tőlük, szenvednek-e elmebetegségben. A per inkább hasonlított bohózatra.

A halálos ítéletet végül népirtásért, az államhatalom aláásásért és népellenes akciók szervezéséért, közjavak, települések tönkretételéért, a nemzetgazdaság lezüllesztéséért, szökési kísérletért és több mint egymilliárd dollár külföldi bankokba helyezéséért mondták ki. Az ítéletet rögtön végre is hajtották.

Bizonyítékok, tanúvallomások nem voltak.

Wojciech Jaruzelski (1923–)

Jaruzelski eddig megúszta ugyan a börtönbüntetést, de elmúlt húsz éve jórészt azzal telt, hogy bírósági tárgyalásokon védte magát. A történészek a mai napig vitatkoznak arról, hogy Jaruzelski a szovjet inváziótól mentette-e meg Lengyelországot (ezt állítja maga Jaruzelski is), vagy pusztán erőfölényével visszaélve verte le az ellenzéki Szolidaritást a hadiállapot (nálunk eufemizálva szükségállapotnak fordították) kihirdetésével. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetését 1981-ben átvevő, és azt 1989-ig vezető tábornok az esetek zömében éppen a hadiállapot kihirdetése miatt került többször is bíróság elé, de egyelőre még lefokozni sem tudták, így tábornoki nyugdíjat élvez.

De nemcsak 1981-es bűnök miatt citálják, citálhatják bíróság elé: vád alá helyezték, az eljárás még tart, az 1970-es tengermelléki sortüzekben játszott szerepéért, amikor negyvennégy lázadó munkás meghalt, és több ezer megsebesült. Egy frissen előkerült dokumentum szerint pedig felelősség terheli egy Ausztria felé tartó gép 1975-ös lelövéséért. Mindkét eset idején nemzetvédelmi miniszter volt.

Jaruzelski megítélése felemás Lengyelországban. A jobboldal szerint nonszensz, hogy még nem került börtönbe, a posztkommunista szocialisták 2004-es kongresszusán viszont dübörgő vastapssal köszöntötték a küldöttek.

Erich Honecker (1912–1994)

A Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) első titkára 1989 elején még arról nyilatkozott, hogy száz év múlva is állni fog a berlini fal, október 18-án azonban lemondott hatalmáról, alig egy hónap múlva pedig leomlott a fal.

A két Németország egyesülése után bejelentették, hogy hatalommal való visszaélés miatt indítanak pert ellene. Egy napra le is tartóztatták, majd szabadon engedték. Egy berlini szovjet katonai kórházban húzta meg magát, majd Moszkvába távozott. A Gorbacsov elleni 1991. nyári keményvonalas puccs bukása után a chilei nagykövetségen (ebben az országban élt a lánya) kért politikai menedékjogot. Honeckert végül kiadták Németországnak.

Végül nem hatalommal való visszaélés, hanem sokkal kézzelfoghatóbb ok, az NDK-ból menekülni próbálók agyonlövése miatt állt bíróság elé. Vádlotttársai 1996-ban – ekkor Honecker már halott volt – a német alkotmánybírósághoz fellebbeztek panasszal, álláspontjuk szerint ugyanis az ország fennálló törvényei szerint cselekedtek. Az alkotmánybíróság szerint azonban nincs szó visszamenőleges ítélkezésről, mivel az NDK is elfogadta azokat a nemzetközi egyezményeket és emberi jogi megállapodásokat, amlyeket megsértettek a menekülők agyonlövésével.

Honeckert végül nem ítélték el. Megromlott egészségi állapota miatt és az oroszok nyomására 1993-ban elengedték Chilébe. Rá egy évre halt meg a dél-amerikai országban. Halálának oka: májrák.

Ha egészséges, akkor valószínűleg hasonló sorsra jut, mint utódja, az NSZEP utolsó első titkára, Egon Krenz, akit hat és fél év börtönbüntetésre ítéltek. A vád ugyanaz volt, mint Honecker esetében: az NDK vezetésének tagjaként felelős volt a két német államot és Berlin keleti és nyugati részét elválasztó határon érvényben lévő tűzparancsért. Krenz azzal védekezett, hogy akkoriban az NDK törvényei szerint járt el, így szerinte nem lehet az NSZK törvényei szerint elítélni.

Todor Zsivkov (1911–1998)

A Bolgár Kommunista Párt 1954-ben hatalomra került első titkárának meg kellett érnie azt a szégyent, hogy kizárják a pártból. 1989-ben döntöttek így elvtársai, majd két évre rá – a volt kommunista vezetők közül elsőként – 1991-ben bíróság elé is állították.

A vád szerint jogtalan előnyöket szerzett saját magának és családtagjainak, huszonegymillió leva kárt okozva az államnak. Végül hét évre ítélték. A börtönéveket az unokája luxusvillájában töltötte le – szabadulása után bestsellerré váló emlékiratain dolgozott – 1996-ban a Bolgár Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak alól.

A betegségkártyát különben Zsivkov is kijátszotta: az ítélethozatal után magas vérnyomására és keringési zavarokra panaszkodott.

Nem volt ekkora szerencséje a Zsivkov-éra utolsó miniszterelnökének és a gazdasági miniszternek, ők a kremikovci kohászati kombinátban végeztek börtönmunkát.

Zsivkov temetésén tízezer ember jelent meg, köztük a posztkommunista Bolgár Szocialista Párt több tagja. Szülőfalujában, Pravecben azóta szobrot is állítottak a néhai első titkárnak, igaz, nemrég ledöntötték.

Gustáv Husák (1913–1991)

1969 és 1987 között volt a Csehszlovák Kommunista Párt első titkára. Börtönben is volt, de nem a rendszerváltás után, hanem, Kádár Jánoshoz hasonlóan, a kommunista diktatúra alatt.

Mint Zsivkovot, őt is egykori elvtársai zárták ki a pártból 1990-ben, de felelősségre vonása fel sem merült, sőt a temetésén, igaz, hangsúlyozottan magánemberként, megjelent a szlovák miniszterelnök és a parlament elnöke is.

Csehországban negatívan, Szlovákiában egyre pozitívabbak ítélik meg a szlovák származású Husák életművét. Szlovákia legnépszerűbb politikusa, Robert Fico miniszterelnök például a vitatott 1944-es szlovák fasisztaellenes felkelésben játszott szerepe miatt magasztalta a néhai kommunista diktátort. Nemrég felmerült, hogy szülőfalujában emléktáblát állítanak neki. Az ötletet még a kormányzó Smer egyik képviselője is támogatta, mondván: „Pozsonyhidegkútnak nincs olyan sok kiemelkedő személyisége.” Az ötlettől végül civil szervezetek tiltakozása miatt álltak el.