Öngyilkosság, de vállalnák
További Belföld cikkek
Ivády Gábor, Ivád község polgármestere megfontolt ember, alaposan átgondolta a dolgot, és végül úgy döntött: igen, szívesen lenne miniszterelnök. Hogy megfontolt, és alaposan átgondolta, arra abból következtetünk, két nappal cikkünk megjelenése után, több mint kétszáz olvasó jelentkezését követően érkezett meg a levele (az első jelentkezés a cikk élesítését követő hetedik percben érkezett).
Játszóteret már összehozott
Ivády korábban eladta volna a falucska utcáinak a nevét, hogy működőképessé tegye a falut, előtte pedig neten addig csereberélgetett, hogy összehozott Ivádnak - ahol szinte mindenki ivádi, és így is hívják - egy játszóteret. Szóval tetterős ember, aki elvenné a miniszteri Audikat és bőrfoteleket, felszámolná a korrupciót, és ezzel megutáltatná magát egy életre a politikai elittel. Ahogy ő fogalmazott, következő egy év miniszterelnöksége már csak ezért öngyilkos feladat, és biztosan el is veszítené a parlament jóindulatát. Mégis vállalná, akárcsak 227 társa, köztük olyan jelentkező is, aki az MSZP-nek hétfőn, Gyurcsány lemondása után két nappal levelét forwardolta, hogy lássuk, komolyak a szándékai.
Mivel az önjelölt miniszterelnökök a társadalom, fogalmazzunk úgy, széles palettáját jelenítik meg, az egyes ajánlatokon külön-külön nem tudunk végigmenni. Érdekes ugyanakkor, hogy majdnem külföldi megmentőnk is lenne: a németországi születésű Andreas február 24-e óta magyar állampolgár, de máris szívesen segítene új hazájának. Százezer lakosonként lehetne az országban egy önkormányzat és megszűnnének az adókedvezmények, ha ő lenne a befutó. Emellett egységesen 20 százalék lenne mindennek az adója, „a franc sem tudja kiszámolni 988 forintnak a 22 százalékát", érvel az adóreformja mellett.
Magyar vagy magyarmentő felmenőkkel
Nem ő az egyetlen külföldi kötődésű jelentkező. Többen ajánlották Sarkozy elnököt Franciaországból, a Budapest-Párizs székhelycserének talán mindkét országban örülnének. De van kanadai jelöltünk is. "Ha így folytatódik a kormányfő-jelölés körüli balhé, akkor lassan kifutnak jelöltekből" – írta Ádám, aki ezért Paul Martint, Kanada volt liberális miniszterelnökét és egykori pénzügyminiszterét ajánlotta.
Elismerte, hogy még nem szólt neki, de sebaj, hiszen, ahogy fogalmazott, „a szocialisták sem tájékoztatták előre jelöltjeiket”. Martinról annyit kell tudnunk Christopher szerint, hogy három év alatt nullára csökkentette az ország 46 milliárd dolláros deficitjét, 36 milliárd dollárral az államadósságot. Bár magyarul nem beszél, komoly mellette szóló érv lehet, hogy édesapja, id. Paul Martin miniszter volt abban a kormányban, amely 38 ezer magyar menekültet fogadott be az 56-os forradalom leverése után.
Lefaragás, levágás, csökkentés
Az adórendszert a jelentkezők többsége megpiszkálná, a sláger, 16 és 20 százalék között minden lehetséges értékkel a több adónemre is kiterjedő egykulcsos adó. Ugyanakkor többen vannak, akik az szja-ban növelnék a sávok számát, volt, aki 4-re, volt, aki 6-ra. Van, aki egységes adót és elektronikus adókártyát vezetne be, a befizetéseket ezen tartanák nyilván, akinek nincs befizetése, semmire nem lenne jogosult, és a rendőr be is vihetné. Jöhetne a vagyonadó, a luxusadó, sokan államosítanának, visszaprivatizálnának.
A javaslatok többségében 50-150 fő közötti parlament szerepelt, a legmagasabb szám a 200 volt. Sőt, volt olyan javaslat is, hogy minden pártot csak egy ember képviseljen a parlamentben, aki a választáson szerzett szavazatok arányában szavaz minden kérdésről.
Számos jelentkező lefaragná a minisztériumok számát is. A legradikálisabb megoldásban hat tárca szerepel: belügy, külügy, hadügy, pénzügy, igazságügy és a szaktárcákat integráló gazdasági minisztérium. A képviselők költségtérítési rendszerét szinte mindenki átalakítaná vagy megszüntetné.
Megcsinálnák, amit Bokros
Sokan szeretnének egyfordulós választást, elegük van a korrupcióból - van, aki halálbüntetéssel sújtaná -, visszahívhatóvá és legfeljebb kétszer megválaszthatóvá tennék a politikusokat. Sokan feloszlatnák a parlamentet, és egyedül vezetnék az országot. Több rendőrt is nagyon sok jelentkező akart. A feketegazdaságot mindenki elintézné, többek között azzal, hogy az alacsony jövedelmek adóját megszüntetné.
Számos önjelölt kormányfő végigvinné Bokros csomagját. Közülük a legfrappánsabb jelentkező azt mondta, Bokrost megtenné helyettesévé és pénzügyminiszterévé, és mivel az mindent megcsinálna, ő csak utazgatna és reprezentálna.
A vizit- és tandíjat talán már nem is utáljuk annyira, jöhetne a több biztosítós egészségügyi modell, a protekcionista gazdaságpolitika, megszűnnének vagy szigorodnának az alanyi jogon járó családi juttatások. Az oktatási rendszer megváltoztatására nagyon sok javaslat jött a képolvasás eltörlésétől a tandíj bevezetésén át odáig, hogy a GDP 20 százalékát költsük oktatásra.
Szúrja a szemet
A 13. havi juttatások, köztük a nyugdíj is, nagyon sok jelentkezőnk szemét szúrta. A nyugdíjkorhatárt viszont a több mint kétszázból csak egy ember piszkálná (hacsak nem kerülte el a figyelmünket a rengeteg program végigolvasása során valami).
A 4-es metró sorsa sem lenne biztos, ha jelentkezőink többségének egyike kerülnek hatalomra, és a MÁV helyében sem lennénk: van, aki megfelezné a támogatását, a többség nullára csökkentené. A postai monopólium is sokakat zavar, mások az APEH-jutalmakat karcsúsítanák.
Többen azzal az indoklással jelentkeztek, hogy igaza van Békesinek, hogy ezt komoly ember nem csinálja, ők pedig nem komoly emberek, de jobbak azoknál a komolytalanoknál, akik most vannak.
Rozéfröccs, hazugságvizsgáló, gyalázkodó délután
Hogy még néhány szélsőséges vagy különös javaslatot említsünk: van, aki Hargitai Beát szeretné az őrezredbe a testőrének, van, aki ingyen rozéfröccsre kötelezné a parlamenti büfét, és van, aki hazugságvizsgálóra kötne minden politikust, és élő tévéadásban faggatná elmúlt negyvenéves munkájáról.
Egyik jelentkezőnk korábban Gyurcsánynak ajánlkozott a MÁV rendbetételére, egy másik már múlt hétfőn az MSZP-hez is bejelentkezett, hogy szívesen csinálná. Attila tengerré fejlesztené a Balatont, mert ez jót tenne a népléleknek. Balázs biztos abban, hogy rendbe tudná tenni az ország gazdaságát, mert már a Transport Tycoon is nagyon jól ment neki. Dezső annyi pénzt teremtene az országnak, amennyiből könnyen kifizethetnénk az adósságainkat; nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy Dezső talán a kis magyar Madoff lehet.
Mert nő vagyok
Volt, aki két gyerek fölött, a kínai modellhez hasonlóan, pénz befizetésére kötelezné a családokat, volt, aki hetente gyalázkodó délutánokat rendezne a Kossuth téren, ahol mindenki elmondhatná róla a véleményét. Egy jelölt évi fejenként 3000 forintos állampolgársági adót vetne ki.
Péter a Türr István Gimnáziumban idén érettségizik, és követni szeretné az iskolai hagyományokat: a Türrben végzettek közül Esterházy Móric és Gyurcsány után ő lehetne a harmadik miniszterelnök. Korszakos ötletének érezzük, hogy – a veszteségek továbbnövelése ellen – leállíttatná a BKV-t, és kötelezné a VDSZSZ-t, hogy a lehető leghosszabb ideig sztrájkoljon.
Sokan jelentkeztek, hogy szívesen lennének miniszterelnökök csak azon az alapon, hogy végre nő lehessen a kormányfő; Lamperth Mónka most foghatja a fejét, hogy neki ez az érv nem jutott eszébe. Van, aki már annak is örülne, ha jelölt lehetne, mert "jó ez a társaság", más azt javasolja, hogy ne küzdjünk az euróért, versenyeztessük meg a Fedet és az EKB-t – egy javaslat szerint Moszkvát is –, hogy kinek a pénze válthatja fel a forintot.
És a győztes
A mi mostani kedvencünk 21 éves Balázs, aki a gazdaságot 2 százalék alatti deficittel, áfaköteles prostitúcióval, a szocpol eltörlésével, a könnyűdrogok adóbevételt hozó legalizálásával, a 13. havi nyugdíj eltörlésével tenné rendbe.
Igazán mégis azzal lopta magát a szívünkbe, hogy mi, az Index lehetnénk az Új Magyar Közlöny. Mert hát igen, valószínűleg jogtörténeti esemény lenne, amikor Szily blogján megjelenne az első kormányrendelet a mezőgazdasági területalapú támogatásokhoz figyelembe veendő hektáronkénti aranykorona-értékekről. Szóval hajrá Balázs, még akkor is, ha euróbevezetési dátumot nem mondana, mert az utódai úgyis elkúrnák.