A majdnem halva született válságkormány

Bethlen István 1931. augusztus 19-én váratlanul, párttársait és kormánya tagjai is megdöbbentve lemondott a miniszterelnöki tisztségről. A lapok rögtön nem ugrottak rá a lemondásra, mert arra számítottak, hogy végül úgyis marad, csak átalakítja a kormányát, mielőtt nekilát a gazdasági világválság miatt szükséges, több elemében már kiszivárgott brutális megszorításoknak.

Két nap alatt kiderült, hogy az államot szanáló csomag valóban elkészült, de annak végrehajtását már tényleg nem Bethlen fogja levezényelni. Ezt ezzel indokolta: “Belpolitikai célszerűség és a gazdasági kibontakozás feltétlen megkönnyítése kívánta lemondásomat. Én elmegyek és egy nyugodtabb atmoszféra marad utánam. Gyűlölethullámban állottam a parlamentben, ez a hullám most elvonul. Aki utánam jön, közbecsülésben áll, nem gyűlöli, nem bántja senki. Meg kellett könnyíteni a pénzügyi krízis levezetését, a gazdasági válság megoldását azzal is, hogy személyemet és az egész kormányt, amelyet felelőssé tesznek a múltért, kivonom és félreállítom az útból. Különben is, fáradt vagyok, és egészségem alá van ásva. Pihenésre van szükségem.” Utóbbin többen csodálkoztak, mert Bethlen jó egészségnek örvendett, naponta sportolt.

A csalódott lebeszélő delegáció

A 10 éve miniszterelnök Bethlen lépése pillanatok alatt komoly kormányválságot okozott. Miután kiderült, hogy a szándéka komoly, a kormányon lévő Egységes Párt küldöttség szalajtott, hogy lebeszélje Bethlent a távozásról, de a delegáció tagjai letörten távoztak a kormányfő irodájából. A párton kétségbeesés és némi düh lett úrrá, hogy kész helyzet elé állították. Az Est arról írt, hogy Bethlen kijelölt utódját, Károlyi Gyula grófot hűvösen fogadták. A következő napokban pedig a képviselők idegességgel és nyugtalansággal figyelték a kormányátalakítási tárgyalásokat. Megjegyezték azt is: mivel Károlyi nem tart fent szoros kapcsolatot a párttal, nem tud majd olyan kormányt alakítani, amit a párt szívvel-lélekkel tudna támogatni.

A Bethlen-kormányban külügyminiszteri rangban munkálkodó Károlyinak a kormányalakítási tárgyalásokon valóban több problémája is akadt. A legsúlyosabb, hogy nem talált sem pénzügyminisztert, sem kereskedelmi minisztert, a szakértők sorra hárították el a felkérést. A már Bethlen által is pénzügyminiszternek kiszemelt Teleszky János például azt mondta, hogy egészségi és idegállapota nem engedi meg számára az aktív politikába való bekapcsolódást. A korábbi külügyminiszter, Walko Lajos sem vállalta a felkérést. Az ezt kísérő koalíciós villongások miatt Károlyi végül elment Gödöllőre, és visszaadta Horthy Miklósnak a kormányalakítási megbízást.

Teleszky, a takarékossági diktátor

Ekkor Bethlen személyesen szállt be a tárgyalásokba, és 25 perc alatt elvarrta a szálakat. Teleszky Jánosnak kreáltak egy pozíciót, takarékossági diktátorként, politikai felelősség nélkül véleményezte és felügyelte a szanálást. Walko újra külügyminiszter lett, a pénzügyminiszterséget pedig jobb híján Károlyi töltötte be kormányfőként. Akadt kereskedelmi miniszter is, a koalíciós partner vezetője pedig a kultusztárca mellett megkapta a népjóléti minisztériumot is. Sok miniszter pedig maradt, ahogyan Gömbös Gyula a honvédelmi minisztérium élén.

Derűvel vegyes elképedés

Ezek után nézzük, hogyan fogadták a lapok az 1931. augusztus 24-én megalakuló új kormányt. A Népszava – amely ekkor fejlécén hirdetve a Magyarországi Szociáldemokraták Pártjának központi közlönye volt – azt írta: amikor ez a kormánylista politikai körökben ismertté vált, mindenütt az enyhe derűvel vegyes elképedést keltette. A lista a felelősség elől most már föltétlenül menekülni akaró Bethlen István kínos és verejtékes erőfeszítéseinek bélyegét viseli magán.

Publicisztikában is ezen a vonalon mozgott a lap:

"Hosszú volt a vajúdás, de legalább nincs köszönet benne. Megszületett a kormány, amelyről már születése előtt azt mondották, "nagynak" kell lennie, hogy válságos időkben a maga nagyságával is "nagy áldozatokra" késztesse a nemzetet.

Hát íme, itt van. Nézze meg mindenki. Hogy kik jöttek nehéz és válságos időkben az ország talpra állítására s az elődök nagy bűneinek és szörnyű mulasztásainak jóvátételére! Hát ezek jöttek! Amilyenek voltak az elődök... És olyan mindegy, hogy az utódok csak gyönge másolatai az elődöknek, hiszen voltaképpen az a föladatuk, hogy a rendszert, amely még mindig nem akarja fölismerni, hogy vége van és bizonyos formában máris az árokszélre került, fönntartani igyekeznek. Borzasztó nehéz volt a szülés, de úgy is néz ki.

A vajúdás négy napja alatt becses tapasztalatokat szerezhetett az ország. A négy nap története mint koronatanú áll itt amellett, hogy a rendszer csődbejutott, és hogy energiái legföljebb már csak arra alkalmasak, hogy levegő után kapkodjon az élet meghosszabbítására. Nem akarják fölismerni, végük van. A kurzus-Szulejmánok nem tudják, hogy meghaltak és lórakötve próbálják lelkesíteni a csüggedt egységes hadat, a megszeppent pretorianus társaságot, amelynek e négy nap alatt voltak olyan pillanatai, hogy már a halál szélületét érezte és koporsóban képzelhette magát. Minden lépés, minden mozdulat azt bizonyította, hogy a rendszer tökéletesen csődbejutott. Ha tehát jön egy kínok kínok között ide csöppent, egy egészen általuk fabrikált kormányzat, az nemcsak a rendszer életét, hanem az ország népének a szenvedését is meg fogja hosszabbítani."

A cikkekben pedig - nem meglepő módon - az MSZDP akkori hivatalos álláspontja köszön vissza, röviden a következő: Magyarország súlyos politikai és gazdasági válsága nem oldható meg a kormány átcsoportosításával, egyes tagjainak a kicserélésével, hanem az egész eddigi kül- és belpolitkai rendszert gyökeresen meg kell változtatni. A súlyos válságból csak olyan kormány vezetheti ki az országot, amely a nép legszélesebb rétegeinek bizalmára támaszkodik. Ezért a parlament haladéktalan feloszlatását és új választás elrendelését követelik (általános, titkos választójoggal).

Továbbá: a kormány a gazdasági válságot a dolgozó tömegek újabb megterhelésével próbálja megoldani, ehelyett adócsökkentéssel kellene élénkíteni a fogyasztást.

Hallatlan szellemi erőmutatványok

Lapozzunk. A Budapesti Hírlap politikai beállítottságáról legyen elég annyi, hogy a kormányválság négy napját így vezették fel: „Minden akadály elhárult Károlyi Gyula gróf kormányalakító fáradozásának útjából. Lojális nyugalommal vártuk az aktust.”

A lap leginkább Bethlent búcsúztatta, mély fájdalommal.

"Kormányváltozások nem tartoznak a természeti csodák közé. Tíz esztendő óta Európa valamennyi államában sűrűen változtak a kabinetek, felőrlődtek a kormányelnökök, csak Bethlen István állott a helyén.

Figyelemmel kísérve hallatlan szellemi erőmutatványait, hívei már régóta féltették, hogy a mértéktelen munka súlya letöri, s ezért kímélni szerették volna a benne élő, egyik legnagyobb magyar értéket.

A régi vezér nyugalmat akar. A közvélemény azt mondja erre, helyes, pihenjen, rászolgált jussa van hosszú, tíz nehéz esztendő után. De mit ércfedezet, él a nemzetben a tudat, hogy Bethlen van.

Kemény férfi folytat ezúttal tárgyalásokat. Károlyi Gyula gróf hajlíthatatlan magyarsága, szigorúan puritán jelleme Tisza Istvánra emlékeztet. A közfelfogás megalkotta róla a vasmarkú ember fogalmát. Ma már kétségtelen, hogy megtalálta munkatársait a gazdasági életet gyógyító program erélyes végrehajtására."

A lap felkészítő olvasóit arra, hogy kemény világ jön, hiába tett meg mindent annak elhárításáért az eddigi kormány.

"Szörnyen megromlott a világ terménypiaca és tovább romlott a pénzpiac is. E balrafordulások okai nemzetköziek, mi nem vagyunk bűnösök előidézésükben, következményeit azonban viselnünk kell. A kormány előtt két fontos feladat van: az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállítása és a magángazdaság megerősítése, roppant nehéz feladat vár rá. A szükség parancsolta adóemelés és költségapasztás fájdalmas és népszerűtlen operáció.

Eddig is volt a kormánynak takarékossági programja, és mint tudjuk, nem eredmény nélkül, de az utolsó idők balfordulatai a takarékosságnak sokkalta szigorúbb és határozottabb végrehajtását követelik. Különösen a személyi járandóságokat lesz kénytelen a kormány jelentősen megkurtítani. Ez a lefaragás sok ezer család életszínvonalát lejjebb szállítja és csökkenteni fogja a fogyasztóképességet, ami a termelésre is múlhatatlanul visszahat. Vigasztalhat azonban bennünket az a remény, hogy csak átmeneti megpróbáltatásról van szó."

Ebből a lapból az is kiderül, hogy az Egységes Párt rendezvényén Pesthy Pál elnök sajnálattal jelentette be, hogy Bethlen István (nevének kimondásakor az értekezlet jelenlévő tagjai felálltak helyükről és hosszan tartó éljenzéssel ünnepelték a grófot) és kormánya beadta lemondását a kormányzónak, aki el is fogadta azt. Ezután Pesthy azt indítványozta, hogy fejezze ki a párt a sajnálkozását amiatt, hogy Bethlen István gróf elhagyta a miniszterelnöki széket, fejezze ki hálás köszönetét azért az önmegtartóztató és önfeláldozó hazafias munkáért, amelyet elvégzett és kérje meg őt arra, hogy maradjon továbbra is tagja a pártnak (felkiáltottak: Vezére! Éljen a vezér!). Aztán megéljenezték a szintén jelenlévő Károlyit is.

Satnya kis újszülött, de legalább él

Nézzük Az Estet, a kor pazar bulvárlapját. Az újság Miért kéretik magukat az urak? című írásában, még a kormányválság kellős közepén értetlenkedett, hogyan fordulhat elő, hogy ha valakit felkérnek miniszternek, akkor azt nem tartja megtisztelőnek és nem fogadja el. Majd a tárgyalások végén főcímben közli, hogy Bethlen bűvészkedte össze az új kabinetet. Amitől viszont nincs elragadtatva.

„Íme itt van az új kormány, amely olyan nehezen jött világra, hogy egy órával a születése előtt még mindenki azt hitte, halvaszületett csecsemő lesz. Itt van az újszülött: hála istennek él, de tagadhatatlan, hogy kissé halovány az orcája.

A gazdasági állapotok betegek és a politikai állapotok is csak külszínre rózsásak. Önkéntelenül is elénk tódul a kérdés, hogy egy olyan kormány, mely az erő és egészség ily szerény mértékével jött világra, alkalmas-e arra, hogy ezt a mai, nagyon beteg helyzetet meggyógyítsa?" A lap szerint ehhez képest most Herkulesekre lenne szükség. Végül annyit jegyeznek meg, hogy remélik a legjobbakat, az ország érdekében.

Pár oldallal beljebb, egy írásból ugyanakkor az derül ki, hogy Károlyi úgy tudott végigmenni a dunaparti korzón, esernyővel a kezében, hogy a sétálók közül csak kevesen ismertek rá. Sőt, annak az étteremnek a pincére sem ismerte meg, ahová beült ebédelni.

Bethlen miatt mondott le

Károlyi végül kinevezése után alig egy évvel, 1932. szeptember 21-én közutálatnak örvendve lemondott. A lépésre akkor szánta el magát véglegesen, amikor Bethlen kormányzásának csődje miatt nyílt levélben szólította fel erre.