Szili a kormánnyal is kész konfrontálódni

Habsburg Ottó és Torgyán József óta nem telt meg annyira a pécsi értelmiségi klub, mint a két polgármesterjelölt vitája alkalmával (tényleg ezt mondta a moderátor). A Fidesz jelöltje, a MIÉP és a Jobbik támogatottja Páva Zsolt virággal nyitott, de javára szóljon, hogy nem szegfűvel bókol Szili Katalinnak, aki mögé a fenti három szervezeten kívül mindenki felsorakozott. Pontosabban nem mögém, árnyalt Szili, hanem tizenkét pontos programom mögé. Vitanyitójában Szili mindenesetre nem sorolta, hogy kik szegődtek hívévé (például az MSZP, az MDF, vagy a Helló Pécs nevezetű civil szervezet), ugyanis szerinte feledni kell a pártpolitikát, amelynek rút csatái elidegenítik az embereket a politikától és a választástól.

Páva alapvetően egyetértett szikrázni csak azon szikráztak össze vitapartnerével, hogy Szilit (saját kérésére) nem kellene elnökasszonynak szólítani, ugyanis ő itt házelnök, hanem polgármesterjelölt. Majd Páva azt elemezte, hogy elsősorban ő is egy a pécsi polgárok közül, így programját az ő véleményük figyelembe vételével dolgozta ki. Úgyhogy, összegezett Páva, ő is egy széleskörű összefogás jelöltje.

Aztán jött az érdemi rész, és a két jelölt nekifutott a Tubes-ügynek. Szili egyből fideszes múltat idéz, és rámutat, hogy a lokátorról 2001-ben az Orbán-kormány döntött, két lehetséges helyszín közül épp a Tubest-választva. Ez akkor nem zavart senkit, ironizált Szili, majd komolyra váltva leszögezte, hogy nem lesz radar a Tubesen, és ha ennek az az ára, hogy a kormánnyal kell konfrontálódni, akkor neki is megy a kormánynak.

Páva Zsolt megint egyetértett, mondván: ő se akar radart. Majd a pécsi civilek hangjaként Szili szemére hányta, hogy ez a harcos ellenállás régebben nem volt jellemző egyetlen pécsi MSZP-s politikusra. Majd bibliai példával, a tékozló fiú hazatérésével, próbálta befogadni Szilit a Tubes-védők között. Szili se volt rest, válaszkéép sátrat ajándékozott Pávának (szép narancssárgát), hogy legyen miben demonstrálni a Tubesen, pont az ő piros sátra mellett. Páva ettől vagy elérzékenyült, vagy nem, de a sátrazáshoz bográcspartit ígért Szilinek.

A látványelemek levonultával a gazdaság került terítékre, és Páva megállapította, hogy míg 1998 októberében 0,5 milliárd, 2004 környékén pedig 4 milliárd volt a város hitelállománya, addig mára mintegy 32 milliárdra duzzadt (összehasonlításképpen: a város büdzséje 40 milliárd). Páva ezt annak rovására írta, hogy a mai napig nem változott a költségvetés problémás szerkezete, egyszerre van jelen a pazarlás, és a felesleges elvonás. Aztán Páva arról beszélt, hogy szinte büntetőjogi kategória, ahogy a városi ingatlanokat elkótyavetyélték, s olyan áron adták el, hogy az új tulajdonosok olykor százmilliós felárral tudták továbbpasszolni az épületeket.

Most Szili nem vitatta, hogy 31 milliárd a város adósága, ám ő a részletek mögé nézett, s rámutatott, hogy a hitelállomány egyharmadát az EKF-projekt vállalásai, azaz a kulturális beruházások költségei adják. Ami pedig a vagyonvesztést illeti, Szili szerint arról csínján kell beszélni, ugyanis 2000-ben a város ingóságainak és ingatlanjainak értéke 29 milliárd forint volt, most pedig 155 milliárd. Aztán Szili megint egyetértett, hogy véget kell vetni a pazarlásnak, és számon is kérte Pávát, hogy milyen javaslatot tett le a Fidesz a büdzsé rendbetételére az utóbbi években.

Honnan a manóból került elő ennyi pénz, hitetlenkedett Páva, ugyanis szerinte a pécsieket alapvetően nem zavarná a 31 milliárdos hitelállomány, ha Pécset díszkővel burkolták volna végig, de ehelyett csak kátyús utak vannak. Szili szerint a 155 milliárdos összeget a város zárszámadásából lehet kiolvasni, a növekmény többek között a felújított intézmények (például iskolák) megugrott értékéből származik.

A vita legérdemibb része valószínűleg az EKF-projekt körül bontakozott ki. Ezek körül, egyébként, hangsúlyozta Szili, mindig is összpárti egyetértés volt. Szili szerint az EKF-mélyrepülése pont annak tudható be, hogy egyenlőségjelet tettek a nagyberuházások (lásd: konferencia-, és koncertközpont, könyvtár), holott valószínűleg célszerűbb lett volna, ha előbb a programokat és a belváros felújítását bonyolítják le, miközben a háttérben elkészülnek a nagyberuházások. De hogy kész lesznek, abban Szili biztos, többek között azért, mert a kulturális miniszter megígérte, hogy a konferencia- és koncerttermet nemzeti intézménnyé nyilvánítja. Ez pedig Szili értelmezésében azt jelenti, hogy elkészül, és lesz pénz a fenntartásra.

Páva megint egyetért, de erősen kárhoztatja a volt polgármestert, hogy beruházásorientált projektként kommunikálta, és így alakult ki az a közhangulat, hogy Pécs megkapja az utóbbi 20 év elmaradt fejlesztéseit. De ez láthatóan nem így lesz, hülyének nézték a pécsieket, nem csoda, hogy csalódtak.