Erősen balos párt a Jobbik

Az EP-választás egyik nagy tanulságaként szokás emlegetni, hogy előre törtek a szélsőjobboldali pártok. A Jobbikot is ehhez a most megerősödött irányzathoz sorolják itthon is, és a külföldi lapok is. Alaposabban megismerve e pártok üzeneteit azonban az derül ki, hogy valójában egyik részük erősen jobboldali, másik részük viszont kifejezetten balos elveket vall, és a Jobbik például pont az utóbbiak közé tartozik.

Balszélen a Jobbik

A Jobbik EP-választásra írt programja egyáltalán nem jobboldali. Bevezetőjéből hamar kiderül, hogy a Jobbik globalizmus helyett erős államot akar, illetve a közösségi érdekek előtérbe helyezését a haszonelvűséggel szemben. „A középpontban nem a pénz és a profit, hanem a dolgozó ember áll. A munkát végző ember nem profittermelő eszköz, hanem méltósággal rendelkező személy” – olvasható a kifejezetten marxista hangulatú okfejtésben. (Marx egyik alaptétele, hogy a tőkés a profiton keresztül kizsákmányolja a munkást.)

A Jobbik programja később a firenzei Európai Szociális Fórum egyik felszólalójának gondolatait idézi. Ezan a 2002-es találkozón kifejezetten baloldali, többek között kommunista szervezetek vettek részt.

Később így szól a program: „Tehát mi nem az állami újraelosztás arányának csökkentésében látjuk a kiutat, hanem az újraelosztás ésszerű átalakításában.” A nagymértékű állami újraelosztás is tipikusan baloldali cél, hiszen ez a gazdagabbakat nagyobb adókkal sújtja, viszont nagyobb támogatást ígér a szegényeknek. Később megjelenik a szövegben „a bérmunkást kiszipolyozó tőkés nagybirtok” elutasítása, amivel szemben a párt a családi gazdaságokat támogatná. Egyenesen birtokkorlátozást javasolnak, vagyis senkinek sem lehetne 200-500 hektárnál több földje (a felső határ pontosítását nyitva hagyták).

Felmerül, hogy a bankok pénzügyi uralma helyett helyi hitelszövetkezeteket kellene alapítani, továbbá megjelenik a közös tulajdon igénye is, ami már a kommunisztikus elvet idéz: „közbirtokossági legelők és erdők”, illetve „faluközösségi szociális gazdaságok” létrehozását tervezik.

A Jobbik programja szerint kifejezetten oroszbarát párt, míg ez a velük egy kalap alá vett nyugatiakról egyáltalán nem mondható el. Az EU által előnyben részesített Nabucco helyett a Jobbik az orosz Déli Áramlat megépítését támogatja, mert szerintük csak ennek van realitása. Bővítenék a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, Kazahsztánnal és néhány, a nyugati világ által embargóval sújtott állammal is: a síita főpapok vezette Iránnal és a kubai szocializmust másoló Venezuelával, például. Ellenzik az EU-t egységesebb irányába terelő lisszaboni szerződést, helyette a nemzetek Európája elképzelést támogatják, aminek alapja a vámmentesség, viszont az egyéb szabályozásokat meghagyná a nemzeti kormányok felügyelete alatt.

A Jobbik közösségvédő, kollektivista elvei mellett a rendőrség megerősítése, esetleg a csendőrség (így hívták a második világháború előtt a vidéki rendőrséget) felállítása is szerepel. Az erőszakszervezetek megerősítése mellett megjelenik a Szent Korona-tanon alapuló új alkotmány igénye. Hangsúlyos elem a programban a határon túli magyarok védelme is. Ezek inkább tekinthetők hagyományosan a magyar jobboldalhoz köthető témáknak.

Hosszabb rész foglalkozik a cigánysággal. A program szerint a párt elutasítja a rasszizmust, de kimondja, hogy létezik cigánybűnözés, ami mögött „nem genetikai meghatározottságot, hanem sajátos szociokulturális hátteret jelölünk meg” – írják. Nagy összeírást készítene a párt a cigányokról, a segélyezést közmunkához kötnék, pénz helyett ételt, ruhát és egyéb cikkeket adnának a rászorulóknak, családi pótlékot csak három gyerekig adnának, fejlesztenék az oktatást, és esetleg hatósági jogosítványt adnának a vajdáknak.

A három kritérium

E most megerősödő, de korántsem kritikus méretűre növekvő európai pártcsoportot alapvetően három dolog köti össze: élesen támadják hazájuk belpolitikai elitjét; ellenzik az Európai Unió erősödését, és inkább több hatáskört tartanának nemzeti szinten; és szívesen hánytorgatják fel valamilyen etnikai vagy vallási csoport bűneit. Utóbbi miatt szokás leegyszerűsítve szélsőjobboldalinak nevezni őket.

A fent részletezett programból is kiderül, hogy a Jobbik megfelel mindhárom fontos kritériumnak, aminek alapján „szélsőjobboldalinak” szokás az EU-ban nevezni a hozzá legalább némileg hasonló politikai erőket.

Elitellenes, hiszen az összes többi pártot támadja, mindegyiket egyformán elutasítja.

Gyengítené az EU jogosítványait, hiszen a lisszaboni szerződés ellenzése mellett már a mostani rendszert is túlzásnak tartja, a külföldi befolyást a program egy ízben gyarmatosításnak nevezi.

Egy etnikai csoport megregulázása is szerepel céljai közt, hiszen a „cigánybűnözés” hangsúlyos eleme a programnak is, de a párttal együttműködő Magyar Gárda megmozdulásai és a párt politikusainak egyéb megnyilatkozásai is nyilvánvalóvá tették e szándékot.

Ugyanakkor a párt programja láthatóan nem kifejezetten jobboldali, gazdasági és társadalmi meglátásaik sokkal inkább baloldali alapokon nyugszanak.

A kormányzás e pártok átka

Ezek a pártok, amelyekre ez a hármas kritériumrendszer igaz, a 90-es évek közepén jelentek meg nagyszámban egész Európában. Leginkább a hidegháború óta utat kereső balközép rovására szereztek szavazatokat. Az európai baloldal nagyobbik része a gazdasági liberalizmus elveinek átvételével jobbkanyart vett (a brit Munkáspárt vezetésével), a keményebben balosak pedig a vasfüggöny leomlásakor a történelem vesztesei lettek.

A régi baloldal bázisának szegényebb rétege a szociális biztonság ígéretét már nem kapta meg az új baloldaltól, és ebből a csoportból sokan szívesen fordultak az elitellenes és konkrét etnikumokat hibáztató pártokhoz. A folyamat hasonlóan alakult néhány év eltéréssel Európa különböző tájain, az új radikális pártok térnyerése szinte mindig a hagyományos baloldal meggyengülésével járt együtt. Ilyen volt a Nemzeti Front diadalmenete Franciaországban, a Dán Néppárt megerősödése vagy a Családok Ligája és az Önvédelem sikerei Lengyelországban.

Jellemző trend az is, hogy ezek a pártok hirtelen megszívják magukat, tizenöt-húsz százalék körüli eredményt érnek el, majd lassan visszaszorulnak. Ez a gyengülés különösen látványos, ha egyszer kormányzati pozícióba kerülnek. Ekkor ugyanis alapvető identitásuk, a rendszer és az elit kíméletlen kritikája kezd gyorsan kopni, és ez sokszor vezet belső harcokhoz, árulózáshoz vagy a választók kiábrándulásához.

A lengyel Önvédelem 1,3 millió szavazójából például kétszázötvenezer maradt, miután kormányra jutottak, a szintén lengyel Családok Ligája közel egymillió választójából pedig csak kétszázezer maradt meg. Az osztrák Szabadságpárt 2000-es kormányra jutása előtt több mint 1,2 millió szavazatot kapott, a 2002-es előre hozott választáson félmillió embert sem tudott megmozgatni. A Jan Slota vezette szlovákiai SNS 2006-ban a parlamenti választásokon még 11,7 százalékot kapott, azóta is kormányon vannak, és most most az EP-választáson már csak 5,5 százalék jutott nekik.

A MIÉP parlamentbe kerülése is hasonló körülmények között történt. A párt 1998-ban egy alacsony részvételű választáson lépte át a parlamenti küszöböt, egy olyan évben, amikor a baloldali pártok nagyon sok szavazót vesztettek. A párt ugyan nem került kormányra, de sokszor támogatta kívülről a koalíciót. 2002-ben végleg kiesett az Országgyűlésből.

A Jobbik helye az elitellenes internacionáléban

A Jobbikkal egy kalap alá vett pártokat megvizsgálva kiderül, hogy az említett három közös tulajdonságon kívül kevés köti össze őket. A most EP-be jutott és a három kritériumnak megfelelő, elemzésekben és a nemzetközi sajtóban jellemzően szélsőjobboldali csoportnak nevezett szervezetek közül például a holland Szabadságpárt (17 százalékot kaptak most) és a Dán Néppárt (14,8 százalékot kaptak most) kifejezetten jobboldali erők, programjuk élesen szemben áll a Jobbikéval.

A holland Szabadságpárt radikálisan csökkentené az adókat, és ezzel jelentősen szűkítené az állami újraelosztást, eltörölné a minimálbért, a gyerekek után járó állami támogatásokat. A Dán Néppárt a munkanélküli-segély radikális csökkentésének volt szószólója a parlamentben. Mindkét párt nagyon keményen korlátozná a bevándorlást, főleg a mohamedánokat tiltanák ki országukból.

A Dán Néppárt a jobbközép kormány külső támogatójaként ki is kényszerítette már Dániában Európa legkeményebb bevándorlási törvényét. A párt határozottan jobbos programja ellenére egy közvélemény-kutatás szerint a szociáldemokratákból kiábrándult szavazók által erősödött meg az utóbbi tíz évben. A tárgyalt dán és holland párt kifejezetten Izrael-barát, mert ezt az országot tartják az iszlám elleni fellépés legfontosabb letéteményesének. Kelet-Európát egyik sem szereti, a holland párt programjában benne van Románia és Bulgária kizárása az EU-ból.

Az osztrák Szabadságpárt (13 százalékot kaptak most) is iszlámellenes, de ők Izraelt is utálják, mostani EP-kampányuk fontos eleme volt Izrael és Törökország távoltartása az EU-tól.

A finnországi Igazi Finnek (9,8 százalékot kaptak most) viszont kifejezetten balos erő, bevándorlóellenes retorikájukat leszámítva. Ők a kisparaszti életformában látják a finn felemelkedést, és mindenkinek alanyi jogon lakást, ingyenes egészségügyi ellátást és biztos munkahelyet követelnek. 2007-ben épp annyival kaptak több szavazatot a legutóbbi finn parlamenti választásokon, mint amennyit a szociáldemokraták 2003-hoz képest vesztettek.

A most csúnyán elbukott lengyel Önvédelem (1,4 százalékot kaptak most) nevű párt is a nagybirtokok ellen kampányolt a mostani választáson, bár jobboldali koalícióban vettek részt.

A görög Ortodox Gyülekezet (7 százalékot kaptak most) viszont – ahogy neve is mutatja – kifejezetten egyházi kötődésű, és EU-kritikájuk összefügg az általuk pápistának nevezettek (vagyis a római katolikusok) térnyerése elleni harccal. Ugyanakkor többször volt már nagy botrány abból, hogy tagjaik pártrendezvényeken náci karlendítéssel üdvözölték egymást.

Szintén az ortodox kereszténységet vonta be kampányába a Nagy-Románia Párt (8,7 százalékot kaptak most), bár fő identitásukat a magyar- és cigányellenesség adja. Corneliu Vadim Tudor pártja ugyanúgy inkább balos programot visz, mint a Jobbik vagy a Szlovák Nemzeti Párt (5,5 százalékot kaptak most).

Csupán néhányat emeltünk ki a szélsőjobboldalinak nevezett európai pártokból, de ennyiből is látszik, hogy igen vegyes ideológiai hátterük komolyan nehezíti, hogy egy frakcióban egyesüljenek, és így komolyabb erőt képviseljenek az EP-ben. Balos tematikájukkal éppen a keletiek lehetnének természetes szövetségesek, de a Nagy Románia Párt és a Szlovák Nemzeti Párt lényege magyarellenesség, míg a Jobbik egyik fő célja a határon túli magyarok autonómiájának brüsszeli követelése. Tehát ki van zárva, hogy összefogjanak. Ebben a három pártban így hiába közös a cigányellenesség is.