Ki lehetett a Kakukk az SZDSZ-ben?

„Mindent megpróbálunk elkövetni azért, hogy kiderüljön, ki lehetett a Kakukk fedőnevű ember az SZDSZ-ben, aki 1989-ben a Nagy Imre-temetés idején, és később is jelentett a pártról az állambiztonságnak” – mondta Böhm András, az SZDSZ országgyűlési képviselője. Az 1956-os Intézet múlt hét csütörtökön nyilvánosságra hozott listája szerint a Kakukk fedőnevű titkos megbízott 1989-ben a BM III/III.-5-ös osztály hálózati személyei közé tartozott, és 1989 októberében az SZDSZ vezetőségének tagja volt. Június 16-án részt vett a Hősök terei megemlékezésen és a temetési szertartáson is. Október 23-a előtt az SZDSZ vezetőségének terveiről gyűjtött információkat.

Rajk László független képviselő-jelölt jelölőgyűlése. 1985 áprilisában a demokratikus ellenzék is állított független jelölteket

Mint Böhm András elmondta, az „SZDSZ vezetőségének tagja” megnevezés elég tág fogalom. Éppen ezért előveszik a korabeli dokumentumokat, a vezetőségi tagok listáját, igyekeznek mindenkivel beszélni, és az 1956-os Intézet segítségét is igénybe veszik. A cél, hogy lehetőleg minél gyorsabban kiderüljön, ki volt ez az ember.

Konspirációban edzett emberek

Magyar Bálint nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy 1989-ben az SZDSZ szűk, felső vezetésében valaki ügynök lett volna: „Az SZDSZ vezetése a demokratikus ellenzékből nőtt ki, nagyon intakt testület volt, amelynek a tagjai konspirációban edzett emberek voltak. Ha valaki dolgozott volna a titkosszolgálatnak, az már korábban lebukott volna, és kiszelektálódott volna.”

A Beszélő szamizdatban megjelent ellenzéki folyóirat szerkesztőségének tagjai 1982-ben: Szilágyi Sándor, Kőszeg Ferenc, Kis János, Nagy Bálint, Petri György. Előttük ül: Solt Ottília.

„Mindemellett a mindennapjaink része volt régóta, hogy megfigyelnek minket és jelentenek rólunk – mondta Magyar Bálint. – Ez azonban jellemzően a tágabb környezetünkben fordult elő, olyanok jelenthettek rólunk, akik részt vettek a lakásokban szervezett repülő egyetem előadásain, a szemináriumokon, akik eljöttek szamizdatot vásárolni a Rajk-butikba, vagy akikkel esetleg házibulikban találkoztunk.”

Magyar Bálint szerint nagy valószínűséggel az SZDSZ 1988. november 13-i megalakulása után kerülhettek közel a párt vezetéséhez munkatársként olyan emberek, akik informálhatták a titkosszolgálatokat (a korábbi kis szervezet egy év leforgása alatt harminckétezres tagsággal rendelkező párttá vált). Fontos azonban, hangsúlyozta Magyar Bálint, hogy ezeknek az embereknek nem lehetett befolyásuk az SZDSZ politikájának alakítására vagy döntések megváltoztatására.

1989. május elsején a Jurta színházban mutatkozott be az SZDSZ.

Átverték az állambiztonságot

Bár a Kakukk fedőnevű titokzatos társadalmi kapcsolatot az SZDSZ vezetőségének tagjaként emlegetik, Magyar szerint az sem biztos, hogy a tágabb formális vezetés (az országos tanács) tagja volt, elképzelhető, hogy csak valamilyen munkatársként dolgozott az SZDSZ-ben. „Az, hogy valakik informálják az állambiztonsági szerveket, ekkor sem volt meglepő, hiszen ebben éltünk több mint tíz éve" – mondta Magyar Bálint.

Jellemző, említett Magyar egy példát, hogy még 1990 elején is szigorúan konspiratív körülmények között készítették elő sajtótájékoztatójukat az ellenzéki pártok lehallgatási botrányáról (Duna-gate ügy). Olyan lakásban beszélték meg a részleteket, amelyet korábban nem használtak konspiratív célra, így sikerült is meglepni ezzel az állambiztonsági szerveket. Az SZDSZ legfelsőbb vezetésében a hazai pártok közül egyedülálló módon nem voltak ügynökök, és ezt a tényt nehezen tudja elfogadni a többi párt, mondta Magyar Bálint, szerinte ez is az egyik oka annak, hogy máig nem sikerült elfogadni az ügynöktörvényt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!