Ki lehetett a Kakukk az SZDSZ-ben?

Tudták, hogy lehallgatják és megfigyelik őket

„Nem szeretnék találgatni, ki lehetett a Kakukk fedőnevű ember” – mondta Kőszeg Ferenc, a Beszélő egykori főszerkesztője, aki 1989-ben az SZDSZ ügyvivője volt. Az már korábban kiderült, hogy az állambiztonsági szervek minden eszközzel megpróbálták eltúlozni a Nagy Imre temetéssel kapcsolatos veszélyt, hogy ezzel indokolják a fokozott állambiztonsági intézkedéseket és az információszerzést. Tudatosan azt terjesztették, hogy a temetést szélsőségesek provokálhatják, ami zavargásokhoz vezethet, illetve a másik oldalon provokatívan léphet fel a munkásőrség és a Münnich Ferenc Társaság. „A helyzet az, hogy ilyen veszély egyáltalán nem volt” – mondta Kőszeg Ferenc.

Kőszeg szerint figyelemreméltó, hogy a demokratikus ellenzék és az SZDSZ egyik vezetőségi tagjáról sem derült ki, hogy beépített ember lett volna. „A nyolcvanas években én is tudtam, hogy megfigyelnek. Volt olyan ember, aki szamizdatokat jött vásárolni, rendszeresen elbeszélgettünk, majd később kiderült róla, hogy mindenről jelentéseket adott. Korábban arra is gyanakodtam, hogy hozzám közel álló emberek jelentettek rólam. Amikor azonban 1997-ben a rólam szóló aktákba betekinthettem, kiderült, hogy az állambiztonsági szolgálat egyszerűen lehallgatott a lakásomban. A lehallgatási jegyzőkönyvekből az látható volt, hogy nem tudták, ki volt a beszélgetőpartnerem. Így tehát megkönnyebbültem, mert ezek szerint nem ő jelentett rólam.”

Kőszeg elmondása szerint amúgy fontos szabály volt abban az időben, hogy fontos, technikai dolgokról sohasem beszéltek lakásban, Kis János például mindig elment kutyát sétáltatni, és a Gellért-hegyen beszélte meg a fontos dolgokat. „A konspiráció abban az időben olyan jól működött, hogy én azt sem tudtam, melyik nyomdában készül a Beszélő.”

A közhangulat befolyásolása

Az 56-os Intézet a múlt héten 181 hálózati személyből 110-et azonosított név szerint a Belügyminisztérium III. főcsoportfőnökségének az esemény előkészületeiről, lefolyásáról és utóéletéről készített akciótervei és jelentései alapján. Fő feladatuk az volt, hogy figyeljék, és próbálják meg befolyásolni az eseményeket és a közhangulatot, hogy a Nagy Imre-temetésen ne az elszámoltatáson, hanem a megbocsátáson legyen a hangsúly.

A dokumentumok az SZDSZ-szel kapcsolatban még három nevet említenek. Az akták szerint 1989-ben az SZDSZ sajtóreferense, Kurucz János azt a feladatot kapta az állambiztonsági szervektől, hogy kísérje figyelemmel az SZDSZ ügyvivői testületének egyeztető megbeszéléseit, és próbáljon hatni arra, hogy Nagy Imrét ne a Hősök terén, hanem valamilyen kevésbé frekventált helyen ravatalozzák föl. Emellett figyelnie kellett a külföldi tudósítók tevékenységét, és kifürkészni a terveiket.

Kurucz János tagadta, hogy bármilyen módon együttműködött volna az állambiztonsággal. Mint írta: „Teljesen tiszta a lelkiismeretem. A temetésen szervezőként vettem részt óriási lelkesedéssel, nagy boldogsággal. Életem egyik nagyon szép és magasztos napja volt. Senki semmilyen formában nem bízott meg engem besúgással!”

Kérem vádlóim, hogy mutassanak bizonyítékokat

Az 56-os Intézet érintőlegesen még két beépített ember nevét említi, akik az SZDSZ-szel is kapcsolatban álltak. A dokumentumok szerint Droppa Györgyöt, a Duna Kör környezetvédelmi szervezet egyik alapítóját hazafias alapon szervezték be a BM III/III-4-b. alosztályhoz. Titkos megbízottként 1989. június 16-án az SZDSZ tagjaként vett részt a Hősök terén rendezett ravatalozási szertartáson.

Az aktákban szereplő állításokat Droppa György is tagadta. Azt írta, hogy rendezőként az esemény békés lebonyolításán őrködött. „Kérem vádlóim, hogy mutassanak bizonyítékokat. Adják elő, amit jelentettem, mutassák be a beszervezési okiratokat, aláírásom, pénzfelvételt, vagy számoljanak be egy esetről, mikor a titkosszolgálatok, vagy bármilyen más szerv könnyítette az életem.” Droppa abban az időben két vendéglátóhelyet üzemeltetet a hatóságok és a titkosszolgálat folyamatos zaklatásai közepette.

Az 1956-os Intézet által nyilvánosságra hozott dokumentumokban olvasható Gaár Iván neve is, aki titkos megbízottként az SZDSZ-csoportjával együtt vett részt a Hősök terei ravatalozáson. Feladata az volt, hogy fényképeket készítsen a szónokokról, az ismertebb személyekről és a váratlan eseményekről.

Említik még az aktákban Hoffmann József nevét, ő a rendszerváltás idején kapcsolatban állt az SZDSZ-szel, és a Duna Kör tagja volt. A dokumentumok szerint „az állambiztonsági szervek augusztus 20-án számítottak az együttműködésére; az SZDSZ rendezvényén kellett részt vennie és szükség esetén folyamatosan beszámolnia a történtekről.” Hoffmann „titkos” kategóriájú (01-es) ügynök volt, és mindössze két héttel Nagy Imrének és társainak újratemetése előtt szervezték be.