Négy napig törheti a fejét az MSZP

Két dolog biztos ma az MSZP-ben: nincs program, és káosz van. Hogy az egymással huzakodó szocialista frakciók mikor produkálnak egy programot, arról még találgatni sem lehet. Ami a káoszt illeti, valószínűleg péntekre dől el, hogy mire jut önmagával az MSZP szűkebb, többszörösen meghasadt pártelitje, és milyen forgatókönyvekről beszélget a szombati kongresszus.

Pénteken kora este mindenesetre még úgy tűnt, hogy kompromisszumot kötnek egymással az öregek és az ellenük felálló fiatalok. Ám a kiegyezési folyamat már péntek este megbicsaklott az országos elnökség, a megyei elnökök, illetve pártpozícióval nem rendelkező szocialista nagyok összevont ülésén.

Legitimációs vita

Az öregek és a fiatalok péntek reggel abban maradtak, hogy négy-hat fiatallal kibővítik a pártot az országgyűlési választások végéig irányító országos választási bizottságot (ovb). Amelynek tagjai (lelkiismeretük szerint) vállalják, hogy nem indulnak az országos elnökség elnöki, elnökhelyettesi, alelnöki posztjaiért, legfeljebb elnökségi tagságra pályáznak. Az alku második pontja, hogy gyakorlatilag a fiatalok választják ki a miniszterelnök-jelöltet. A harmadik, hogy a fiatalok erőteljesen érvényesíthetik szavukat az országos lista összeállításánál.

De hiába indult békésnek a péntek esti tanácskozás, egy háromórás tárgyalási szakasz után (amin végigvették, hogy milyen szociális és közbiztonsági lépésekre lenne szükség), elszabadultak az indulatok. Egyes interpretációk szerint a többség támogatta a kompromisszumot, csupán féltucatnyian ellenezték, mások szerint teljesen szétesett a július 4-i kongresszusi menetrend. Annyi biztos, hogy aznap nem sikerült megállapodni, és kedden folytatódik a tanácskozás.

Akik szembe mentek a paktummal, többek között azt kifogásolták, hogy a két egyezkedő félnek semmilyen legitimációja nincs arra, hogy kész helyzet elé állítsa a kongresszust. (Az öregek tábora többek között Lendvai Ildikóból, Kiss Péterből, Szekeres Imréből és néhány nagy megye elnökéből áll, a fiatalok Botka Lászlót, Ficsor Ádámot, Hagyó Miklóst, Molnár Csabát, Ujhelyi Istvánt tudhatják maguk között.) A kiegyezést elutasítók közül többen azzal érveltek, hogy igenis több forgatókönyvet kell a kongresszus elé vinni. Péntek este mindenesetre úgy tűnt, hogy négy legitim menetrend is van.

Listák, kormánytagok, cserék

Az első a fent említett paktum, amit a többség támogat. Egyes információk szerint ennek azért mentek neki a paktumban részt nem vevők (öregek és fiatalok vegyesen), mert elterjedt, hogy a lista befutónak számító első harminc-negyven helyéről is megállapodtak, öregek és fiatalok fele-fele arányban delegálják majd ide embereiket.

A legtöbb informátorunk szerint a harminc-negyven helyről való megállapodás butaság, már csak azért is, mert a fiatalok nem tudnának összeszedni tizenöt-húsz húzónevet. A második verzió azzal számol, hogy a fiatalok által bedobott bizalmi szavazás lehetősége megmarad, azaz a kongresszus ragaszkodik ehhez az aktushoz. (Megjegyzendő. hogy péntek este a fiatalok nem akartak visszakanyarodni a bizalmi szavazáshoz, és tartották magukat a reggeli egyezséghez.)

A harmadik forgatókönyv, amire esetleg népi igény is lenne, hogy bizonyos tisztségviselők (például elnökségi tagok) ne lehessenek a kormány tagjai, vagy épp fordítva, miniszter ne lehessen elnökségi tag.

Azzal persze sok mindenki egyetért, hogy jó lenne, ha a tisztségviselőknek jutna idejük a párt építésére. Viszont az most vélhetően többet nyom a latban, hogy pár hónap alatt egy civil miniszter, vagy államigazgatási tapasztalattal nem rendelkező szocialista politikus nem lenne képes hatékonyan irányítani egy tárcát. Arról nem beszélve, hogy a miniszterkeresési időszak egyfajta kormányválságként csapódna le, és tovább amortizálná az MSZP és a kabinet népszerűségét.

A negyedik alternatíva, hogy jöjjenek az előrehozott választások.

Csak egy maradhat

Legtöbb forrásunk szerint nem lenne bölcs dolog úgy menni a kongresszus elé, hogy mind a négy lehetőségről dönthetnek a küldöttek, ugyanis így a szavaztok elaprózódnának, és egyik alternatívának sem lenne kellő többsége. Információink szerint két út áll a jelenlegi elit előtt: vagy a bizalmi szavazást és a kiegyezést állítják egymással szembe, hogy válasszon a kongresszus, vagy megegyeznek a héten, és elfogadják az öreg-fiatal paktumot, amelyikre a kongresszus is rábólint. (Mindenesetre a jelenlegi állás szerint középvzetői szintig többségbe kerül a kiegyezéses álláspont.) Ugyanakkor a megyék a héten döntik el küldöttgyűléseiken, hogy mit akarnak, és döntésük felülírhatja az elit szándékát.