Nincs szerepálma az új EU-biztosnak
További Belföld cikkek
- Székely János püspök: Az ünnep az egy kincs, és ezt mindenki érzi
- A Madách Imre Gimnázium leváltott igazgatója szerint az iskolai mobiltörvény abszolút hungarikum
- Felsővezetéki hiba és több járműhiba is volt a MÁV-nál vasárnap reggel
- 300 milliárd forintért takaríthatja a kórházakat egy cég a következő négy évben
- Készüljön fel, érkezik a havazás Magyarországra!
Gratulálok a jelöléséhez! Ismer még biztost önmagán kívül, aki nem politikai karrier után kapott ilyen megtiszteltetést?
Köszönöm. Kérdés, hogy mit tekintünk politikai karriernek. Ha azt, hogy volt-e valaki miniszter a biztosi megbízatása előtt, akkor ennek ellenkezőjére több példa is van. Például a már hivatalban lévő szlovák kolléga sem volt miniszter soha. [Maros Sevcovic húsz éve diplomata, Szlovákia függetlenné válása óta az ország külügyminisztériumának dolgozott, egészen januári biztosi kinevezéséig – a szerk.]
Ugyan alapvetően a tudományos szférából érkezem, de az azért nem tekinthető egy politikától elzárt tevékenységnek, hogy az EBRD-ben voltam több mint négy évig igazgató. Az EBRD a nemzetközi gazdasági diplomácia része, és az ottani munka erősen átpolitizált tevékenység. Továbbá a hazai közéletnek is résztvevője voltam, még ha ez nem is általánosan ismert.
Tudós és igazgató
Andor László 1966-ban született Zalaegerszegen, nős, két gyermeke van. Közgazdasági tanulmányait Budapesten, az USA-ban és Nagy-Britanniában folytatta. Tanított a Corvinus Egyetemen és Amerikában is. Szakértőként a parlament költségvetési bizottságától a Miniszterelnöki Hivatalig, a Világbanktól a Politikatörténeti Intézetig számos helyen megfordult, kifejezetten EU-val kapcsolatos kutatásokban is részt vett. 2005 óta Londonban él, az EBRD igazgatósági tagja. A fejlesztési banknál Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát és Horvátországot képviseli.
Ki kérdezte meg először, hogy vállalná-e a biztosjelöltséget?
Bajnai Gordon hívott föl. Egészen konkrétan azon a napon, amikor már zajlott az egyeztetés Budapesten a jelölésről a szocialista párt képviselőivel. Miután fölmerült a nevem az egyeztetésen, ő ezt jelezte nekem. Később még volt alkalmunk beszélni erről.
Akkor a Baloldali Tömörülés úgy dobta be a nevét, hogy meg se kérdezték, hogy vállalná-e? [Az MTI közölte az egyeztetések idején, hogy információi szerint az MSZP Baloldali Tömörülés nevű, Kiss Péter vezette platformja javasolta először Andor jelölését.]
Azt nem tudom, hogy a szocialista párt és a miniszterelnök milyen csatornákon, milyen formában gyűjtött ötleteket, erről nem tudok nyilatkozni.
Életrajzában sok fontos tudományos állomást is találtam, de először azon akadt meg a szemem, hogy 2003 és 2005 között a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója volt. Adott olyan tanácsot Medgyessy Péternek vagy Gyurcsány Ferencnek, amit ők megfogadtak?
Egészen biztosan. Tudni kell azonban, hogy ha az ember a MEH-ben tanácsadó, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy rendszeresen találkozik a miniszterelnökkel, és tanácsokat ad neki. A Miniszterelnöki Hivatalban volt egy Kormányzati Stratégiai Elemzőközpont, Medgyessy Péter idején ott dolgoztam. Ez egy elég intenzív centrum volt, ez tette közzé az úgynevezett Stratek füzeteket, nagyon hasznos kiadványok voltak.
Később a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején alakult tanácsadó testületek egyikében vettem részt. Jellemző módon ez sem jelentette a miniszterelnökkel való találkozást, hanem egy általa felkért bizottsági vezető elnöklete mellett konzultáltunk különféle kérdésekről. Például olyan törvényekről, amelyek később a parlament elé mentek.
Volt itt szó a magyar költségvetés elcsúszásáról? Arról a folyamatról, ami mostanában külföldi segélyre szorította Magyarországot?
Természetesen. 2003 volt a kezdete a tanácsadói tevékenységemnek, és akkor már látható volt, hogy 2002 végére tíz százalék körüli GDP-arányos deficit állt elő. Ennek a szükséges korrekciójáról természetszerűleg sok szó kellett, hogy essen.
Az is feltűnt az életrajzában, hogy 1998-ban Anthony Giddens A harmadik út című könyvét lektorálta. Ezt a könyvet az akkor még politikán kívül álló Gyurcsány Ferenc saját pénzén fordíttatta, és adta ki. Volt személyes kapcsolata már akkor is Gyurcsány Ferenccel, vagy máshogy kapta meg ezt a feladatot?
Nagyon örülök, hogy felvetette ezt a könyvet, mert a kiadása fontos esemény volt Magyarországon. Valóban, ezt Gyurcsány Ferenc kezdeményezte, bár mások is foglalkoztak ezzel a gondolattal, például Szanyi Tibor is, aki akkoriban az MSZP európai integrációs tagozatát vezette. Gyurcsány Ferenc keresett egy megfelelő szakmai lektort a könyv kiadásához, és nagy örömmel végeztem el a munkát. Kiváló mű.
[Anthony Giddens brit szociológusnak ezt a művét tartják a Tony Blair-féle munkáspárti politika ideológiai alapvetésének. Andor egyik szervezője lett később a Progresszív Kormányzás Konferenciának, amelyen a blairi utat követő szociáldemokrata miniszterelnökök tartottak megbeszélést Budapesten és Balatonőszödön, 2004 szeptemberében. A csúcson Medgyessy leköszönő, Gyurcsány hamarosan hivatalba lépő kormányfőként vett részt. Tony Blair és Giddens is eljöttek. Andor nem feltétlen híve a blairi, liberalizmussal felöntött szociáldemokráciának. 2002-ben például így írt: „Tony Blair magát modernizátornak nevezi, pedig ő éppen a status quo (privatizált és liberális gazdaság + amerikai hegemónia) politikusa.” [Népszabadság, 2002. szept. 12. – a szerk.]
Gyurcsány mint személyes ismerősét kérte fel a lektorálásra?
Nem, mi nem ismertük egymást korábban. Valahonnan eljuthatott hozzá, hogy én olyan személy vagyok a közgazdaságtudományi egyetemen, aki ért ehhez a témához. Akkor már elég sokat voltam Angliában, cikkeket is írtam az angol politikai folyamatokról, például a Társadalmi Szemlébe.
1993 óta az Eszmélet című folyóirat főszerkesztője. Megnéztem a legutóbbi számot, és abban van egy cikk Mészáros Istvántól, a Londonban élő filozófustól, akit épp az idén tüntetett ki Hugo Chavez venezuelai elnök, Fidel Castro nagy barátja és az USA hírhedt ellensége. Többször kifejezetten marxista fordulatok jönnek elő a lapban: osztályharc, tőkés reakció. Mennyire érzi sajátjának ezt a gondolatvilágot?
Mióta Londonban vagyok [2005 óta – a szerk.] érdemben nem veszek részt a folyóirat szerkesztésében. De a kérdés tartalmi részére reagálva, azt gondolom, hogy a korszerű baloldali nézetek kialakítása nem történhet valamiféle visszatekintés nélkül. Minden filozófiai és politikai irányzatnak vannak bizonyos gyökerei. Nem feltétlenül kell mindennel egyetérteni, amit egy folyóirat közöl. Se a szerkesztőknek, se a főszerkesztőnek nem kell minden szóval, minden cikkel, minden betűvel egyetértenie. A kérdés az, hogy az olvasók számára hasznos anyagokat szolgáltatunk-e, amelyek gondolatébresztők lehetnek. Ezek a cikkek provokatívak is lehetnek adott esetben, a kiemelt példákat is ilyennek tekintem.
Balról kritizált
„Látni való, hogy az ügynökbotrány elhárítása és a száznapos jóléti program önmagában még nem alapozza meg a tartós politikai sikereket. Annak kulcsa az új nemzedékkel való kulturális és politikai összhang megteremtése, ami nem sikerülhet az 1989 előtti technokrata étosz és mítosz fenntartásával, és hosszú távon nem hitelesíthető az 1989 előtt (is) magas beosztásban működő vezetőkkel. A múlt és a jelen kritikus feldolgozása egyaránt szükséges a továbblépéshez. A szocialistáknak a kialakult helyzetből nem visszafelé, hanem előre kell kijutniuk, ami konkrétan a szűk, pragmatikus érvrendszer meghaladását feltételezi.” (Részlet Andor László A szocialisták emancipációja című cikkéből.)
Andor 2002-es cikkében balról kritizálta a Medgyessy-kormányt, mert a jóléti intézkedések nem társultak erkölcsi erővel, baloldali értékek megjelenítésével. Veszélyesnek tartotta, hogy az MSZP túlságosan a liberális SZDSZ befolyása alá került. Később egyenesen úgy fogalmazott, hogy az MSZP nyert, de az SZDSZ kormányzott, és nagyon rossz fejleménynek vélte, hogy Szili Katalint nem sikerült államfővé választani 2005-ben.
Talán hallott róla, hogy az euobserver.com nevű újság megszerezte az Európai Bizottságban készülő, 2013-mal kezdődő ciklus első költségvetési tervezetét. Ez nyilván nem hivatalos álláspont még, de látszik az irány, hogy leendő munkatársai hogyan gondolkoznak. A kiszivárgott terv egyik pillére, hogy az EU-nak csökkentetnie kellene a mezőgazdasági és a regionális fejlesztésre költött támogatásokat, és inkább munkahelyteremtésre, klímavédelemre és közös külpolitikára kéne átcsoportosítani a pénzt. Azt is felvetik, hogy ha egy régió nem hatékonyan költi el támogatásokat, akkor legközelebb el kell vonni onnan a pénzt. Ez komolyan érintheti Magyarországot. Mit gondol ezekről a tervekről?
Természetesen hallottam ezekről a várakozásokról. Ugyanakkor konkrét szakpolitikai kérdésekkel akkor szeretnék majd foglalkozni, amikor már tudni lehet, hogy milyen portfolió irányítása tartozik hozzám.
De nem akarom megkerülni a kérdését. Az EBRD-ben azt tanultam meg, hogy három évvel egy döntés előtt még nagyon sokféle verzióban lehet gondolkodni. Sok elemzésre és konzultációra van szükség a végső döntésig. Vannak bizonyos irányok, amelyek a korábbi folyamatokból majdnem automatikusan adódnak, de még ezeket sem lehet feltétlenül készpénznek venni, és előre vetíteni a jövőre.
Azt gondolom, hogy a válság teljesen új helyzetet teremt. Az uniónak az elmúlt egy évben nagyon kevés energiája maradt a válság kezelésére. Hiszen ez alatt az egy év alatt zajlott az EP-választás, a lisszaboni szerződés ratifikációjának fáradtságos folyamata, most pedig a bizottság összeállítása. Az unió részt vett a válság kezelésében, de igazából a tényleges következtetések levonása még hátra van. Ezeknek kell majd megalapozniuk azokat a fő irányokat, amelyeket ön a kérdésében felvetett. [Úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a regionális politikáért felelős biztosi posztot nézte ki Andornak, de ezt sem Bajnai Gordon miniszterelnök, sem Andor nem kívánta megerősíteni. – a szerk.]
Van olyan portfolió, amit különösen szívesen vállalna, amire leginkább készül?
Nincs szerepálmom a biztosi tevékenységgel kapcsolatban. Olyan közgazdász vagyok, aki a közgazdaságtant mindig is társadalomtudománynak tekintette. A gazdasági kérdésekkel szorosan összefüggőnek tekintem a szociális és a politikai kérdéseket. Ilyen összefüggésben több portfolió is lehet, amellyel tudnék foglalkozni. Oktatóként, kutatóként valamennyire sokoldalú vagyok. Persze nem állítom, hogy mindenhez értek, természetesen nincs olyan ember, aki mindenhez értene.