Sólyom szózata és a romlásba vitt ország

Nagyot fordult a világ 2006 óta. Sólyom László az akkori országgyűlési választás előtti újévi beszédében azt mondta: „Mert gondoljuk csak meg: demokratikus, alkotmányos pártok versenyeznek, s nem viszi romlásba az országot, bármelyik győz is.”

Eltelt négy év, és bár egy elemzésben nem állíthatjuk, hogy az MSZP (és a hosszú ideig koalíciós-, mostanság csendestárs SZDSZ) vitte romlásba az országot, de tény, ebben a ciklusba olyan dolgok történtek, melyekre nem volt példa a harmadik magyar köztársaság történetében. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: a hazugságot beismerő őszödi beszéd, a Magyar Televízió máig tisztázatlan hátterű megrohamozása és elfoglalása, az 56-os forradalom ötvenedik évfordulóján lejátszódó utcai zavargások, a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosság, bohózatba fúló miniszterelnök-jelölt keresés.

Egyesélyes választás jön

Sólyom most nem beszél arról, hogy bármelyik politikai erő a választások után romlásba vinné az országot. Hogy is mondhatna ilyet, amikor egyesélyes a választás, az előre lefutottságot támasztotta alá szokatlan szeptemberi sydney-i nyilatkozata is: „De beszéltem Orbán Viktorral is, aki azt mondta, hogy ha ők nyerik meg a választásokat, egészen biztos, vissza fogják állítani a sydney-i főkonzulátust.”

Sólyom most utalt arra, hogy – hiába versenyeznek demokratikus, alkotmányos pártok – a választásnak nagyon komoly következményei vannak. Olyan komolyak, amit 2006-ban, viszonylag érett demokráciának gondolva országunkat, nem is hittünk volna. „Megéreztük, hogy választási döntésünknek súlya van – mondta az államfő. – Olyan következményekkel jár, amelyek bizony nemcsak a négyéves ciklusra, de annál is tovább érnek.”

Sólyom fogalmazott már keményebben a hatalmon lévő erőket bírálva. A 2007-es újévi beszédében például arról beszélt, hogy a választópolgár nem puszta eszköz a hatalom megszerzésére.

Most inkább a jövő felé tekintett. (Mindennek hátterében talán ott van az a tény is, hogy Gyurcsány Ferenc már nem miniszterelnök, utódjával, Bajnai Gordonnal pedig kifejezetten korrekt a viszonya, állítása szerint vele szemben még nem érezte Sólyom azt, hogy átverte volna.) Az újrakezdés köré építette 2010-es üzenetét. Mintha csak egy háborús pusztítás után lennénk, ahol a közbiztonság, a törvényes rend garantálása, a szegénység enyhítése, a korrupció visszaszorítása, az ország nemzetközi tekintélyének helyreállítása a cél. A megújulás öröme, a Nap pályájának győzedelmes emelkedése, a nappalok hosszabbodása, a tavasz közeledte, a kozmosz nagy változásai. Ilyeneket mondott Sólyom az újévi beszédében. A sötétség véget ér, jön a fény.

Csalódások története

A fény azonban nem feltétlenül a Fideszt jelenti. Az államfőt legfeljebb az MSZP-közlemények láttatják szimplán fideszesnek, korábbi nyilatkozataiból viszont tudjuk, hogy nem támogatta a Fidesz kivonulását Gyurcsány parlamenti beszédeiről, és nem tartja jó ötletnek az Istenre való hivatkozást az alkotmányban. És abban sem lehet biztos, hogy a Fidesz őt jelöli 2010-ben köztársasági elnöknek. Most van egy mondata, amiben – legalábbis első olvasásra – az egész politikai elitet elmarasztalja, méghozzá egyenlőségjelet téve a főszereplők közé: „Az új helyzetben új hangvételű kormányzásra s új típusú ellenzékiségre van szükség”.

Újraolvasva azonban ez azt is jelentheti: a Fidesz a választások után nem lehet annyira béna, mint az MSZP volt az elmúlt nyolc évben, az MSZP-nek pedig semmi erkölcsi alapja nem lehet, hogy annyira ellenséges ellenzéke legyen az új hatalomnak, mint amilyen a Fidesz volt.

A rendszerváltás, valamint az azt követő választások története a csalódások története is egyben. Sólyom egyrészt igyekszik könnyíteni a Fidesz terhét, másrészt nagykorúsítani a szavazópolgárokat azzal: ne higgyék, hogy egy választás egy csapásra kihúzza az országot a gödörből. A változáshoz a munkahelyen, a családban is hozzá kell járulni, nem várhatunk mindent az államtól, mint Kádár János idején. Még a korrupció felszámolásában sem mutogathatunk a politikusokra, amíg él és virul „a mindennapok kis korrupciója”, vagyis amíg nem tartjuk olyan súlyosnak, ha például a rendőrt tízezer forinttal megvesztegetve elkerülünk egy kiadósabb szabálysértési bírságot.

Elmúltak a szívbéli örömök

Megszokhattuk, hogy újévi beszédeiben Sólyom – Mádl Ferenchez vagy Göncz Árpád második ciklusához képest – aktuál-, de nem pártpolitikai üzenetek mellett egy-egy bekezdés erejéig általa fontosnak tartott ügyekről is szól.

Beszélt már a rászorultaknak nyújtott segítség fontosságáról, a Bartók-emlékévről, a határon túli magyarokról, a civil szerveződésekről.

Most a korrupció visszaszorítása és az oktatásügy fontossága volt terítéken. Nem függetlenül attól, hogy az egy éve a köztársasági elnök által életre hívott bölcsek tanácsa éppen e két kérdésben készítette el jelentését a közelmúltban, aminek kézirata már a nyomdában van, és Sólyom januárban ismerteti.

Négy éve Sólyom bizakodó volt, beszédét így zárta: „Ezért vághatunk neki reményteli nyugalommal az új esztendőnek, amelyben jó egészséget, és sok szívbéli örömöt kívánok mindenkinek!”. Aztán tudjuk, milyen lett a 2006-os évünk. Most óvatosabb, ennyit mond búcsúzóul: „Isten, áldd meg a magyart!”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!