Fütyülős kisüsti dízel Kecskemétről

"Hát, elég messzire ellátszhatott a füst" – mosolyog fanyarul Kecskemét melletti tanyáján a tulajdonos, miközben a pénzügyőrök épp a lepárlóüst romjait szállító, a homokos dűlőúton elakadt teherautó vergődését nézik fásultan.

A férfi, mint mondja, saját célra akarta finomítani az autószervizből származó fáradt olajat, hogy a földjeit olcsóbban művelhesse. Az interneten olvasott módszert követve a tanyáján kezdetleges olajlepárlót épített. A főleg hegesztésből és ásásból álló munka nagyjából egy évig tartott, és mintegy félmillió forintnyi anyagot használt fel. Arról nem akart nyilatkozni, hogy hány hektár földet művelt volna a kisüsti dízellel.

A másfél köbméteres, olajjal fűtött tartály azonban szerinte valamilyen rövidzárlat miatt vasárnap, szerinte már a legelső lepárláskor kigyulladt. A kihívott tűzoltók értesítették a pénzügyőröket, akik eljárást indítottak a jövedéki szabályok megsértése miatt, mivel a férfinak nem volt engedélye a lepárló üzemeltetésére.

A VPOP tájékoztatása szerint viszont a hatóság a lepárlóról már a tűz előtt tudomást szerzett, azt ugyanakkor nem közölték, hogy ebben az esetben miért nem intézkedtek korábban. A VPOP eljárását e szerint a verzió szerint a tulajdonos is megneszelte, ezért felgyújtotta a finomított anyagot tároló műanyag tartályt, hogy eltüntesse a bizonyítékot.

A fáradt olajos hordók és a lepárlóüst pontos tartalmáról csak a minták laboratóriumi vizsgálata után lehet majd biztosat tudni, ahogy egyelőre az is kétséges, hogy valóban az első lepárlásról, és csakis saját célú felhasználásról volt-e szó.

Mindenesetre Faragó Ede, a kecskeméti tűzoltóság parancsnoka szerint a tüzet nem a tulajdonos, hanem valaki más jelentette. A tűzoltók hivatalból értesítették a pénzügyőröket, akik – a tűzoltóparancsnok szerint – meglepettnek tűntek, nem úgy tűnt tehát, mintha tudtak volna a lepárlóról. A tűz okát még nem tudják, egy eldobott csikk, az elektromos berendezések szikrája vagy a lepárolt forró gázolajtól meggyulladó műanyag tárolótartály is okozhatta.

A klasszikus sufnituning jeleit viselő berendezés és a fölé tákolt tető hétfő délután már csak a romjaiban létezett. A tulajdonos kedélyesen beszélgetett a törődöttnek tűnő pénzügyesekkel, akik érzékelhetően nem a VPOP-s sajtóközlemények által beharangozott szenzációként, hanem piti ügyeskedésként kezelték az esetet, és szívesebben űzték volna a cigarettacsempészeket.

A homokban tátongó lyuk és a szétégett törmelék hátterét egy embermagas parlagfűvel borított, kiégett napraforgótábla, a mindent elborító gazos futóhomok, a legelésző birkák, a tulajdonos egykedvű, idős rokonai, az olajos szurokkal szennyezett talaj és a cipőtalpukra vulkanizálódott fekete kérget kapargató, halkan káromkodó pénzügyőrök látványa alkotta.

A gerincsérvét fájlaló tulajdonos az Indextől próbálta megtudni, miért akkora szenzáció az ő lepárlója, hogy a teljes magyar média kivonult beszámolni róla. Amikor emlékeztettük a 90-es évek (zömében azóta is felderítetlen) milliárdos olajszőkítési ügyeire a környéken, leesett állal kérdezett vissza: "szóval akkor én lennék az új olajmaffiózó?"