Már megint egy évnyitó

(Jelentés az X. utcából 4.)

Az x. utcai iskolában régi szokás, hogy az évnyitón felolvassák az összes új elsős nevét. Mivel az iskola a Rózsadombon van, a szülők kedves sportja a fülelés, hogy a Menő Családok közül kinek jár ide a gyereke. Ma reggel a Rogán névnél a bulvárlap-politika, a Kvasztánál a magyarfoci, míg a Rahimkulovnál a kétszintű bankrendszer szerelmesei szisszentek fel.

(Jelentés az X. utcából 5.)

Különös helyzetet teremtett az iskolarádión közvetített évnyitó, az elején ugyanis természetesen lejátszották a Himnuszt, csakhogy nem egy udvarnyi, hanem egy csendes osztályteremben ülő-álló gyerek és felnőtt előtt. A gyerekek másodikosok, úgyhogy ők nem énekelték, a velem együtt bent maradt pár szülő közül páran viszont igen. Azaz csak zümmögték-dúdolászták, ami úgy hangzott, mintha a jobb hátsó sarokban egy rajnyi, nemzeti érzelmű méh döngicsélne. Lejátszották az Iskoltáskát is, amit, ellentétben a nyári közösségkovácsoló osztálykirándulással sajnos nem gajdoltak korongrészeg apukák. A gyerekek viszont néha harsányan nevettek rajta. A zene igazán titokzatos dolog!

(Jelentés az X. utcából 6.)

Miközben a versösszeállítást hallgattam az évnyitón, a hétvégi, Tisza menti pecaparti házigazdája, E. a következő üzenetet küldte mobil eszközéről a horgász levelezőlistánkra:

1 perc múlva leölök két bárányt, és megkóstolok Ferenc pálinkájából mintegy féllitert. Javul az idő.

Azért felnőttnek se rossz lenni!

Andi iskolájában nem volt ünneposég, aminek olvasónk módfelett örült, mégis vitt magával fehér inget és szoknyácskát a gyereknek. Hogy miért? A leveléből kiderül:

Ábel Anita a gazdagréti Csikihegyek Általános Iskolában nyitott évet (Fotó: Barakonyi Szabolcs)

Ha most értesítem a fölöttébb bosszús, ironikus és fáradt szülőtársakat, hogy a mi iskolánkban nincs tanévnyitó (csak az egyértelműség kedvéért: NINCS TANÉVNYITÓ), akkor vajon közirigység tárgyává válok? A dologban az a legszebb, hogy nem csak a szülőknek nem kell ott álldogálniuk, de a gyerekek sem hallgatják szájtátva az igazgatónéni-fantomot az ajtó fölötti hangszóróból a tanteremben, de még ünneplő ruci sem szorongatja a gyerek izgága végtagjait. Jelentem, itt nincs hárompercesfehérharisnya, amelyik a negyedik percben koszos, a hatodik perc tájékán pedig kiszakad. Nincs fehér ing, amelyik sohasem lehet annyira hosszú, hogy ki ne húzódjon a nadrág/szoknya derekából, és fekete nadrág/szoknya sincs! Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, mi szülők azért nem így szocializálódtunk: tegnap délután a  másodikos lányom tanítónénijének telefonja izzott a hívásoktól, mert el sem tudtuk képzelni, hogy nincs ünneplős tanévnyitó. Reggel azért persze ott szorongtunk az aulában a gyerekkel, anyukák kezében kis csomag, benne fehér ing, fekete szoknya, mert a tanítónéni is tévedhet, hátha mégis csak lesz egy kis ünnepség, nehogy már a gyerek ott virítson színesben. Aztán rádöbbentünk, hogy tényleg nem lesz. Talán még csalódottak is voltunk kissé, amikor a gyerkőcök minden hajcihő nélkül fecsegve-csacsogva, anyát-apát abban a szent minutumban elfeledve beballagtak a terembe. Mert elkezdődött a tanév. Tanévnyitó nélkül.
Na jó, azt azért bevallom, az elsősöknek minden évben van egy fél órás köszöntő az aulában, abból az alkalomból, hogy sulisok lettek. De nincs műsor, nincs végetnemérő igazgatói beszéd. Azt hiszem, ez a legjobb suli Pesten... :))

Andi

(Jelentés az X. utcából 7.)

Mirike most lett elsős és rettentően izgult, egész elfehéredett ököllel szorongatta a szomszédja, Boróka kezét, ahogy a fotózásra mentek. Az elsős osztályban persze sokkal nagyobb volt a nyüzsgés, mint a másodikos veterán Borisznál, úgyhogy hamar lepattantunk. Jó volt ez a rádión közvetített ünnepség, remélem jövőre is ilyen ítéletidő lesz nyár végén.

(Jelentés az X. utcából 8.)

Ja és minden hisztérikus anyuka és apuka megnyugtatására: a Rózsadombi, papírforma szerint "jobbos" iskolában egy milligramm hoffmanrózsázás sem volt az igazgatói nyitóbeszédben, se egy hagyományos nemi szerep, se semmi, hiába nyitogattam a virtuális esernyőt. Fura mód arról volt szó, hogy kezdődik az iskola. Nem egy fergeteges üzenet, de a helyzetnek éppen megfelelő. Sokkal aggasztóbb, hogy M. néninek már most be kellett hoznia a teknőst a kerti tóból az osztályakváriumba, olyan hideg van.

Keddi tanévnyitó Sümegen: "Szervusz, én Schmitt Pál vagyok"

Egyes témákban csökkenteni kell az anyagot, másutt új ismereteket kell beemelni, ahogy az élet is új ismereteket produkál; mindezt három évente kisebb, hat évente átfogóbb mértékben kell áttekinteni - mondta Pokorni Zoltán a Duna Televízióban kedd este.

Példaként említette, hogy a történelemórákon a bismarcki német egységet még mindig három-négy órában tanítják, úgy, mint száz évvel ezelőtt, amikor is az Magyarország politikatörténetéhez nagyban hozzájárult. A huszadik századi német egységet, Kohl kancellár német egységét viszont egy órában sem oktatják, pedig ez napjaink Európája szempontjából sokkal meghatározóbb.

Az évnyitó miatt írt nekünk Dóra, a mejdnem-gyermek, méghozzá egy olyan megható, sőt szívbemarkoló, közben vicces sztorit az anyjáról, hogy ilyet naqgyon régen nem olvastunk. Íme, megéri!

(Jelentés Dunakesziről)

Mi is voltunk ám évnyitón, nagyobbik gyermekünk becsatlakozott a mai nappal a dunakeszi általános iskolások körébe. Megvolt minden kötelező kellék, elérzékenyült igazgató és tanárnéni (meseországból érkezett kiselsősök, megújult iskola, csodálatos szülői munkaközösség, izgalmas tanév (volt és lesz). Himnusz, iskolai himnusz és szózat, híres emberek nélkül. Nem volt politika ,ami nem kicsiség ma már. Összességében el lehetett viselni, főleg ha belegondolunk abba, hogy ez lesz még 8 évig a nagyobbik gyermek esetében, a kicsi még majd később jön. Persze, hogy büszkén álltam és figyeltem, eddigi életem legdrágább évnyitóján vagyunk túl, pedig igyekeztünk megfogni mindent. Remélem a gyerek ma délután is annyira szeretne iskolás lenni, mint az elmúlt évben.