Bene Brazíliában döbbent meg a székházostromon

Bene Lászó országos rendőrfőkapitány 2006. szeptember 16-án, szombaton utazott el, de elutazása előtt "a leghalványabb, még blődlinek nevezhető információja" sem volt a rendőrségnek arról, hogy Budapesten "bármi is készülődik". Jelezte: ha lett volna ilyen információjuk, akkor természetesen nem utazott volna el.

Emlékezete szerint az első telefonokat hétfőn kapta, ezek arról szóltak, hogy demonstrációk kezdődtek a Kossuth téren, de ezek békésen zajlanak, nem volt szükség rendőri beavatkozásra. Mint mondta, kedden kapott telefonhívást arról Szabadfi Árpádtól, hogy az események elfajultak és a főkapitány-helyettes ekkor tájékoztatta a székházostromról. A Szabadfival folytatott telefonbeszélgetések 5-10 percesek voltak, és a főkapitány-helyettes kérte, utazzon haza.

Bene László hozzátette: a hotel internetszobájában azonnal "rákeresett" a történtekre. "Totálisan megdöbbentem" - mondta akkori érzéseiről, mivel - mint fogalmazott - elképzelhetetlennek tartotta, hogy Magyarországon ilyen megtörténhessen. Közölte: azonnal intézni kezdte hazautazását, ám ez a jegyek "átcsekkolása" miatt hosszú ideig tartott és csak kétszeri átszállással, szerdán késő este érkezett haza.

Kitért arra: az őszödi beszédről és annak tartalmáról a hazaúton értesült, az egyik külügyi tisztviselő adta át neki az ezzel kapcsolatos újsághíreket a repülőtéren.

Egy kérdésre válaszolva közölte: ebből a földrajzi távolságból nyilvánvalóan nem gyakorolta főkapitányi hatáskörét, ahhoz valamennyi ténynek, információnak, eszköznek és körülménynek a birtokában kellett volna lennie, és felelőtlenség lett volna onnan irányítania.

A székházostrom után nem a személyes felelősség megállapítása volt a fő célja. Mint Bene elmondta: a legfontosaqbb az volt, hogy összegezzék a tapasztalatokat és javítsák a testület munkáját. Hangsúlyozta: nyilvánvaló volt, hogy trauma érte a rendőrséget, a társadalmat.  Látszott, hogy a nyugalom nem állt helyre, számítani lehetett újabb eseményekre. A székházostrom után a rendőrség tanult a hibáiból, elsajátított új technikákat, és 2007. március 15-én bebizonyította, hogy alkalmas az európai szintű szakmai munkára - mondta.

Bene László elismerte, hogy követtek el hibákat, de azt mondta: nyugodt a lelkiismerete. Mint mondta, egy ekkora szervezet rendkívül nehezen mozdítható, nehezen lehet keresztülvinni az akaratot. Bene feltette magának a kérdést, mit tehetett volna még, és az a válasza, hogy semmit. Ő maga próbálta meggyőzni az állományt, de az alárendeltjein keresztül jutott el az utasítása az állományhoz.

Utalt arra, hogy őt egyik pillanatról a másikra menesztették, 40 év közszolgálat után. Mint mondta, általános felelősség terheli, mint minden első számú vezetőt, a történtek miatt, és bár ő volt akkor a rendőrség vezetője, de nem neki kell mindenkinek minden felelősségét vállalnia.

A 2002 és 2010 közötti jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság pénteki ülésén szóba került egy 2006 novemberében készült jelentés, amely a BRFK vezetőjének büntetőjogi felelősségét firtatta. Bene László közölte: ő nem emlékszik erre a jelentésre.

Emlékeztetett rá: a 2006. október 23-ai események után Gergényi Péter beadta nyugdíjazási kérelmét, ezzel ő és az igazságügyi miniszter is egyetértett. Gyurcsány Ferenc azonban magához hívatta Gergényi Pétert, és felkérte, vonja vissza nyugdíjazási kérelmét. Bene László felvetette, hogy ezek után miként indíthatott volna eljárást ellene.

Gulyás Gergelynek (Fidesz), az albizottság elnökének kérdésére, hogy ezek szerint Gergényi Péter a kormányfőtől olyan támogatást kapott, ami után lehetetlenné vált, hogy vele szemben bármilyen felelősségre vonás induljon, Bene határozott igennel válaszolt, és hozzátette: "nekem ezek után nagyon szerény lehetőségeim voltak".

Bene közölte: Gergényit úgy hívatták a miniszterelnökhöz, hogy ő arról nem tudott, ezt sértőnek tartotta, szóvá is tette. A kormányfő reakciója az volt, hogy vegye tudomásul vagy mondjon le - tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy ezt megtette-e, vagyis lemondott-e, igennel felelt. Mint mondta, ez nagyon nehéz döntés volt. Két érv viaskodott benne: az egyik, hogy ha lemond, akkor az állomány, a közvélemény nem úgy fogja-e értékelni ezt a helyzetet, hogy cserbenhagyta őket egy nehéz helyzetben. A másik érv viszont az volt, hogy azok után, hogy korlátozták a jogkörét ebben a vonatkozásban, még a véleményét se kérdezték meg, ezek után szabad-e ezt tovább csinálnia - foglalta össze. Amikor azonban a miniszterelnök megkérte, hogy ne mondjon le, ő - szavai szerint - "elkövette azt a hibát", hogy eleget tett a kérésnek.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!