Ferihegy nem civilizált repülőtér

A vasárnap esténként Ferihegy 2-n kialakuló elviselhetetlen állapotokról szóló tegnapi cikkünkre reagáló olvasók legfontosabb megjegyzése, hogy nem igaz Hardy Mihálynak, a Budapest Airport Zrt. (BA) közkapcsolati igazgatójának az a kijelentése, hogy az utasellenőrzés elhúzódása miatt senki nem kési le a gépét.

Inkább hazamentem Szegedre

E. vasárnap este hétkor, Münchenen keresztül utazott volna Birminghambe, de a 2,5 órás sorban állás miatt tíz másik utassal lekéste a járatot. Mivel mások is így jártak, a későbbi müncheni járatra sem volt már hely. E. kénytelen volt lemondani az utat, a birminghami taxit, hotelt, és a miatta odautazó kollégákat.

„Az emberek összeverekedtek, hogy ki tegye bele a táskáját a következő ládába, kicsi gyerekek sírtak szüleikbe kapaszkodva, egy fiatal találóan felkiáltott: »Tisztára mintha koncerten lennénk!« és ezt az összezsúfolódásra értette, ájulás széle, gyöngyöző homlokok, csapzott haj.” E. ekkor kifizette a 2900 forintos parkolási díjat, és hazaindult Szegedre, mint írja, fontolóra veszi a Bécsből való indulást.

Azt, hogy a gépek nem várják meg a becsekkolt, de a biztonsági ellenőrzésre várakozó utasokat, a Wizzair közönségszolgálatának mai, figyelmeztető emailje is megerősíti. Igaz, a fapados légitársaság gépei a másik terminálról indulnak, de az üzenet szerint ott is lelassult az ellenőrzés, és aki nem ér időben a kijelölt kapuhoz, annak leszedik a gépről a csomagját, a gép pedig nélküle száll fel.

Oda álljon, vissza a sorba

K  „rendszeres 2A user”. Mint írja, Ferihegyet találóbb lenne Balkan Transfernek nevezni, és szerinte megbuktak az ottani vezetők és dolgozók is. Hétfő reggeli tapasztalatairól ezt írja: „A fal mögött, ahol a két oldalról becsatlakozó sor találkozik, hatalmas tömeg alakult ki, lépni nem lehetett, levegőt nem kapó idősek, (joggal) ideges utasok. (...) Mellettem egy kétségbe esett fiatal srác azt mondja, 10 perc múlva megy a gépem, lassan 2 órája állok sorban, hova álljak, segítsen. Erre derék dolgozónk: oda, vissza a sorba. Mit lehetne erre mondani: bravó!”

K. nem kímélte a biztonságiakat sem. Szerinte arrogáns, lekezelő, bicskanyitogató hangnemben bánnak az utasokkal. „Üvölt róluk, hogy ők ezen a pár négyzetméteren az élet császárai, ennek megfelelően meg is alázzák egyik-másik utast”. K. szerint a minimum lenne, hogy a mágneskapunál szőnyegcsíkot tegyenek a földre, ha már mezítláb hajtják át az embereket, és hogy „tisztességesen beszélő, ápolt megjelenésű dolgozók legyenek az utasok között, akik neadjisten még angolul is beszélnek”.

A. a motozás módját kifogásolta. „A kapu nem csipogott, én voltam az utolsó, ennek ellenére teljes testmotozásra félreállítottak. Tudom
miből áll, mikor Amerikában voltunk, egyszer elfelejtettem kitenni a mobilom, megmotoztak, egyáltalán nem volt kellemetlen. Budapesten gyakorlatilag össze-vissza rángatott a jól láthatóan dühös őr, tegező hangnemben utasított, a hüvelykujjával elöl benyúlt a hasam alá – húzd be a hasad! felszólítás kíséretében – így még a fanszőrzetem is sikerült átvizsgálnia.”

Mindenen spórolni akarnak

I. az utastájékoztatást tartja tragikusnak. „Nemcsak, hogy arról nem tájékoztatják az utasokat, hogy megvárja őket a repülő (ez egyébként gyakran nem igaz), de arról sem, hogy hogyan kell áthaladni a kapukon. A gyakorlott utazók már tudják, de van, aki akkor kezdi el összekotorni az aprópénzt, kétszer-háromszor is nekifut mire átjut, mert nem rak ki ezt-azt a zsebéből.”

I. azt is kifogásolja, hogy a repülőtér nem húz ki szalagkordonokat a sor szabályozására. A terminál épületében így összevissza állnak az emberek, a business-class- és a törzsutasok nem tudnak előre jutni, ahogy ez minden civilizált repülőtéren szokás. I. szerint Ferihegy nem civilizált repülőtér, amiért hibásnak tartja a repülőtér üzemeltetőit, „akik mindenen spórolni akarnak”, meg az alkalmazottak egy részét, akik „az utasokon állnak bosszút” a vélt vagy valós sérelmeikért és azokat az utasokat is, akik „képtelenek végiggondolni, mit is kéne tenniük.”

A reptéri tumultus ismét előhozta a szokásos panaszokat a poggyászkiadás lassúságával, az árakkal (a repéri boltokban 600 forint egy kis üveg víz), a két terminál közötti, mindenhol máshol ingyenes átszállás magas díjával és a taxikkal kapcsolatban.

Nem tudjuk odébb tolni a falat

A panaszokról ismét megkérdeztük a repülőtér közkapcsolati igazgatóját, aki ezúttal már nem zárta ki kategorikusan a járatlekésések lehetőségét. A BA  Zrt. még vizsgálja ugyan a vasárnap történteket, de a légitársaságoktól érkező visszajelzések alapján Hardy Mihály elismerte, hogy „tízes nagyságrendben” előfordulhatott, hogy utasok a sorbanállás miatt maradtak le a járatukról.

Arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi a dolga annak az utasnak, aki az előírt időben kiér a reptérre, de a sor miatt mégse tud időben átjutni az ellenőrzésen, azt válaszolta: figyelni kell, amikor a légitársaság vagy a repteret üzemeltető Celebi emberei végigmennek és szólítják a már induló járatok utasait, és ilyenkor előre kell menni.

A tanácsa az Indexhez forduló utasok szerint nem megvalósítható: többük szerint egyrészt senki nem szólt, hogy indul a gép, az érdeklődőket, miként említettük, visszaküldték a sorba,  az előrefurakodókat pedig lincshangulat fogadta. Hardy szerint a terminálon van szalagkordon, azt pedig vizsgálniuk kell, hogy most vasárnap, amikor rövid idő alatt 3000 ember zsúfolódott össze, használták-e, és pontosan mi történt.

A biztonsági alkalmazottak stílusát „élő és létező” problémának tartja, de szerinte most a nyáron elvesztett biztonsági státusz visszaszerzése a legfontosabb, az utasokkal érintkező biztonságiak képzésére hosszú távú fejlesztési tervvel rendelkeznek, de most nem ez a fő prioritás. „Az új terminál márciusra lesz kész, addig a falakat nem tudjuk odébb tolni.”

A repülőtér ügyeit jól ismerő forrásunk szerint annyi mindenképpen igaz Hardy helyzetleírásából, hogy a nyári biztonsági bukta, pontosabban az arra adott nem megfelelő reakció az áldatlan állapotok oka. A megszeppent menedzsment olyan mértékben szigorította meg az ellenőrzést, hogy az egy utas átvizsgálásához szükséges idő körülbelül a háromszorosára nőtt. Több alkalmazottat viszont – takarékosságból – nem vettek föl a munkára, sőt, a türelmetlen és dühös utasok és az előírásoknak mindenképp megfelelni akaró vezetőség kettős szorításából sokan betegállományba menekültek, így végső soron a szükségesnél kisebb munkaerő végzi az ellenőrzést. Tetézi a bajt, hogy biztos, ami biztos, a használt berendezések (például a kézi fémdetektorok) egy részét is elvették (mert esetleg meghibásodhatnak), így az utasok fehérneműjét is kézzel vizsgálják át (ahogy utalt erre egyik levélírónk is).