Gyerekek az ágyban

Az emberiséget gyakorlatilag semmi sem érdekli jobban, mint hogy mit csinálnak a fiatalok az ágyban. A szex eleve izgalmas még akkor is, ha éppen más csinálja, és ha a jövő generációjáról van szó, számos egyéb szempont is felmerül. Például az aggódás: ugye nem csinálnak valami hülyeséget? Aztán a prűdség: ugye nem csinálnak semmit? És végül természetesen a kíváncsi irigység: ugye nem csinálják jobban, mint mi?

A slágertéma ellenére Magyarországon nagyon régen nem készült a kiskorúak szexuális szokásait, ismereteit felmérő kutatás. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) által most publikált, Amit a fiatalok a szexről tudnak – Kutatás a tinédzserek párkapcsolati attitűdjeiről című munka így hiánypótló mű.

A kérdőíves felmérésben ötezer magyar diák vettek részt, olyanok, akik 8. vagy 10. évfolyamban tanulnak éppen. Elvileg tehát tizennégy, illetve tizenhat éves fiúkról és lányokról van szó, de persze a mintába bekerültek ennél jóval idősebb diákok is, hiszen ilyen korban már Hoffmann Rózsa színre lépése előtt is lehetett buktatni. Azért választották ezt a korosztályt, mert az ilyen idős fiatalok a legkíváncsibbak, és aki eddig nem jutott el addig, hogy felelős döntéseket legyen képes hozni, az ebben az életkorban már súlyos hibákat, egész életen át nyögött rossz döntéseket tud hozni.

Mint minden olyan esetben, amikor kényes témát igyekeznek tudományos eszközökkel megfogni, ezúttal sem csak az eredmények voltak érdekesek, hanem a munka közben jelentkező problémák is. Az OEFI sajtótájékoztatóján például kiderült, hogy volt olyan magyar középiskola, ahol az igazgató azzal utasította el a kutatásban való részvételt, hogy ez náluk nem probléma, hiszen a diákok közül nem szexel senki. Valamint olyan kritikával is találkoztak a néhány oktatási intézmény vécéjében szintén általuk üzemeltetett óvszer-automatákkal kapcsolatban, hogy ennyi erővel cigarettaautomatákat is kirakhatnának a diákságnak.

A közel hetvenoldalas tanulmány véleményt ugyan csak óvatosan fogalmaz meg, a sajtótájékoztatón azonban az OEFI képviselői elmondták, hogy szerintük a helyzet nem tragikus, de azért sokkal jobbnak kellene lennie. A minden szexelő gyerekes hírre hisztérikusan lecsapó média és a mainstream tévéadók pornót súroló műsorai közül nehéz kiásni az igazságot.

A kutatás eredményei alapvetően kétfelé oszthatók: mit csinálnak a fiatalok, és mit tudnak arról, amit csinálnak. Nagyon leegyszerűsítve az eredmény persze annyi, hogy sokat csinálnak, és keveset tudnak, ennél azonban árnyaltabb a helyzet.

(A cikkben szereplő valamennyi grafikon fölé vitt kurzorral újabb adatokat lehet előcsalogatni.)

Ahogy a fenti grafikonon végigfutó piros vonal mutatja, tizenhat éves korukra a diákok nagyjából fele túlesik első szexuális kapcsolatán (ez alatt természetesen vaginális coitust, szép magyar szóval közösülést kell érteni). Tizenkilenc éves korban ez az arány már 95 százalékos, tehát majdnem mindenki elvesztette a szüzességét.

A klasszikus közösülésre vonatkozó adatokon kívül érdemes tudni, hogy „egyéb” szexuális élményekről sok diák már tizenegy-tizenkét éves korból beszámolt. És voltak olyan gyerekek is – elsősorban lányok – akik állításuk szerint már kilenc-tíz éves korukban elvesztették a szüzességüket.

A fenti táblázatból az derül ki, hogy azok a diákok, akik már átestek a nagy kalandon, miért vágtak bele a szüzesség elvesztésébe. Nem meglepő módon a lányoknál gyakoribb indok a szerelem, a fiúknál komolyabb motivációs erő az alkohol, valamint hogy már nagyon szerettek volna átesni az első alkalmon. Ugyanakkor az is érdekes, hogy messze a legtöbben a szerelmet és a kapcsolatuk természetes alakulását tartották a szexhez vezető út meghatározó elemének.

A különböző helyeken élő diákok szexuális szokásai között nincs alapvető különbség, bár természetesen a budapestiek valamivel előbb vágnak bele a dologba. Az egyes településtípusokon élő fiatalok között azonban az OEFI szerint mégis van egy alapvető különbség.

A rendkívül szegregált magyar iskolarendszerben nemcsak a diákok különülnek el egymástól, hanem a pedagógusok is. A fővárosi elit gimnáziumban jobb és nyitottabb tanárok oktatnak, mint a vidéki szakközépiskolában. Ennek eredményeként pedig a legveszélyeztetettebb helyeken élő, a szexről legkevesebbet tudó gyerekek találkoznak azokkal a pedagógusokkal, akik a legkevesebbet tudnak és hajlandóak nekik mondani a nemi életről.

Hiába érnek korábban testileg és lelkileg is a lányok, az önkielégítéssel kapcsolatos eredmények drámai eltérést mutatnak a két nem közt, és messze a fiúk kezdik korábban a maszturbálást.

A fenti két táblázaton a piros vonalat és a jobboldali számokat érdemes figyelni. Ebből világosan kiderül, hogy a fiúk fiatalabb korukban ismerkednek meg az önkielégítéssel, ami viszont igazán megdöbbentő, az a lányok mutatója. A mintában szereplők közül 69 százalék még sohasem próbálkozott önkielégítéssel.

Fontos ugyanakkor itt megemlíteni, hogy mivel kényes témáról és fiatalokról van szó, az önbevalló módszer nem tökéletes. Sokan még névtelen kérdőíveken is félnek őszinte válaszokat adni, és nyilván olyanok is vannak bőven, akik elviccelik az egészet.

Ennek ellenére az önkielégítés ritkasága meglepő. A fiúknál nyilván a pornónak van szerepe az érdeklődés felkeltésében – a kutatás készítői szerint ez egyre inkább része a fiatalok mindennapjainak –, a lányokat azonban ez jobban hidegen hagyja.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sokan a szavak jelentésével sincsenek tisztában. A biológiai tényeknek ellentmondva túl sok fiú válaszolta azt, hogy még nem volt magömlése. Közülük sokan nyilván egyszerűen nem tudják, mit hívunk így, és valószínűleg sok lány is van, aki már próbálkozott önkielégítéssel, csak nem tudja, mi az.

A fejekben élő zavar érthető, hiszen ahogy a fenti táblázat is mutatja, a legtöbben egyáltalán nem beszélnek a szexről. (Az oszlop piros része itt azt mutatja, akik „zavarba jönnek, kerülik a témát, ha valaki szóba hozza”.)

Amikor pedig a fiatalok mégis beszélnek a szexről, akkor természetesen elsősorban egymással teszik ezt, barátaikkal, partnereikkel. Szülőkkel, pláne tanárokkal elenyészően kevesek érintik a témát. Pedig ebből a két csoportból legalább az egyiknek muszáj lenne elvégeznie a felvilágosítás feladatát.

Európában ez sok helyen természetes, van, ahol már óvodás korban elkezdik az alapfogalmak magyarázását, Németországban az alig tízéves gyerekeknek – tehát azoknak, akik egy-két éven belül megszerzik első szexuális élményeiket – már olyan dolgokat mondanak el az iskolai tananyag részeként, amit a magyar diákoknak soha.

A magyar oktatási intézményekben gyakorlatilag semmilyen szexszel kapcsolatos információhoz nem lehet jutni. Ami elvileg része a tananyagnak, az pont nem arról szól, ami a gyerekeket érdekli, és a pironkodó pedagógusok sokszor még ennek az oktatását is hárítják.

A kutatók szerint míg a kilencvenes években a folyamatos kinyílás volt tapasztalható az iskolák részéről szexuális kérdésekben, az utóbbi tíz évben ez a fejlődés legalábbis megállt, rosszabb esetekben vissza is fordult.

Az OEFI szakértői szerint az alapvető dolgok elmagyarázása nélkül kiengedni a gyerekeket az ingerekkel teli életbe körülbelül olyan, mint lakáshitel felvételét engedélyezni minimális gazdasági ismeretekkel sem rendelkező felnőtteknek. És ők is tudják, hogy utóbbit is szoktuk.

A hiányos oktatás fényében nem meglepő, hogy a megkérdezett diákok a legtöbbet a menstruációról és a nemi szervek tisztán tartásáról tudnak. Az utóbbit már a kisgyerekeknek is elmondják otthon, az előbbiről még a leginkább hajlandóak a szülők és tanárok zavarodott hümmögés nélkül beszélni.

A kicsit is bonyolultabb kérdéseknél már elfogy a fiatalok tudománya. A fenti táblázat tanulmányozása közben érdemes észben tartani, hogy a kutatók tapasztalatai szerint azok között, akik elegendőnek tartják a tudásukat egy konkrét témakörről, sokan vannak olyanok, akik valójában ezeken a területeken is eléggé tájékozatlanok.

Így különösen kínos, hogy a megkérdezettek több mint fele nem tud eleget a hepatitisről, illetve nem tudja, hogy létezik-e a HIV ellen védő oltás. Az OEFI szakemberei azt is említették, hogy nagyon sokan hiszik az AIDS-et és a HIV-et két teljesen különböző betegségnek. Ez azért is aggasztó, mert nagyon úgy tűnik, hogy bár még mindig nagyon kevés AIDS-es van itthon, az utóbbi hónapokban számuk robbanásszerűen kezdett növekedni. 2010 első felében annyi új HIV-fertőzöttet regisztráltak itthon, mint 2009-ben az egész év folyamán.

A népegészségügyi katasztrófa, a nem kívánt terhességek, az abortuszok és a komplett életeket tönkretenni képes megrázkódtatások helyett mindenkinek, felnőttnek és gyereknek is egyaránt jobb lenne, ha ezek a tizennégy–tizenhat éves fiatalok birtokában lennének annak a tudásnak, amivel mindez megelőzhető.

Az első csókélményben pedig átlagosan 11,56 évesen részesülnek a kiskamaszok.