Ide Orbán Viktor–Horváth Csaba kentaur kell

Vannak, akik azt mondják, hogy a vörösiszappal elárasztott területeken növényültetéssel lehet majd megkötni a ronda és büdös anyagot. Nekik üzenjük a következőket, helyszíni vizsgálataink alapján:

– a tuja jól bírja a sárlavinát, csak sokára dől ki, de egyben marad.

– az almafa nem bírja jól, és nem marad egyben.

– a karalábét a kétméteres lúghullám sem tudja kimosni, utána viszont nem bírja az iszapot, és elhervad.

– a káposzta pedig nevet az egészen. Kolontár pokoli, teljesen elpusztult felének egyik kertjében a káposztaágyás egyharmada megdöbbentő módon újjáéledt.

Közepesen és büdösen

Az iszapár utáni 16-dik napon Devecserre és Kolontárra a masszív iszapszag és a reménytelen kaparászás volt a legjellemzőbb. A pusztítás elképesztő dimenzióihoz képest ezen a kellemetlenül esős szerdán nem is dolgoztak olyan rengetegen az újjáépítésen. Na nem is voltak kevesen, de az iszappal borított terület nagyságához meg a feladathoz képest a helyszínen inkább kevésnek tűnt az élőerő.

Az iszapkatasztrófában most már a kilátástalanság a legrosszabb. Devecserbe érkezve perceken belül olyan érzés fogja el az embert, mintha a házibuli másnapján arra ébredne, hogy a vendégek nem csak a kádat, a vécét és ruhaszekrényt okádták tele, hanem mellmagasságban az egész lakást, benne a perzsaszőnyeggyűjteménnyel, az ezer darabos ólomkatona-hadsereggel meg a yorkshire-terrierrel, aztán lábujjhegyre állva a falra is felkenték a cuccot.

Nem kéne

"Nem kéne" – kiáltottuk oda a nem természetes vörös macskának, aki iszapos füvet legelt Devecser katasztrófa sújtotta negyedének közepén. Nyilván az összes egér elpusztult, ezért a reformtáplálkozás.

Ami az ajkai lavinát lényegében megkülönbözteti mondjuk a 2001-es beregi árvíztől, ahonnan szintén tudósítottam, az pont ez a reménytelenség. Ott is rengeteg otthon pusztult el, ott is életek munkája semmisült meg pár perc alatt, de a legszomorúbb pillanatokban is tudni lehetett, hogy ha visszament a víz és újjáépültek a házak, az élet menni fog tovább. Itt viszont mindenre ráragad, mindent tönkretesz, mindenbe beszivárog az ismeretlen, félelmetes és nem utolsósorban jó büdös vörösiszap.

Undorító a fél falu, undorító a szántóföld, undorító a patak, undorítóak a macskák, több négyzetkilométeren nem lehet kézzel hozzányúlni semmihez. A vörösiszap könnyen fröccsen, utána viszont megragad, mint egyszeri HÖK-ös a Jobbik-vezérkarban. Ha valaki nem érezte volna át a sár metafora értelmét a filmművészetben meg az irodalomban, pattantjon le Kolontárba.

A tarjáni példa

Az, hogy a patak újra piros színű, és folyamatosan viszi az anyagot a Marcalon keresztül a Dunába, az rém nyomasztó. De az is igaz, hogy Salgótarjánban a város közepén folyó patak az egész kommunizmus alatt ilyen piros volt, aztán meg lehet nézni, hogy még mindig létezik Salgótarján, tele emberekkel.

Kim Dzsongil a Torna mentén

Az iszapszag mellett a reménytelen kaparászást említettem. Egy ilyen katasztrófa után a helyreállítás nyilván nem annyira olajozottan folyik, mint az észak-koreai hadsereg hadgyakorlata, de az pár órai szemlélődés alapján is világos, hogy a különféle segítő csapatok gyakran össze-vissza dolgoznak. A kézzel dolgozó gyalogos önkénteseken és közhasznú munkásokon érződik, hogy ők – emberileg amúgy teljesen érthető módon – szeretnék megmenteni a dolgokat. Ezért az udvarokban heroikus, akár több napi munkával külön halmokba szortírozzák a tűzifát, a VHS kazetta-gyűjtemény darabjait meg a konyhai edényeket. Ami teljesen felesleges, hiszen minden használhatatlan, vörösiszapos serpenyőben soha senki nem fog sütni, a dolgokat lemosni sem lehet, ezért elvinni sem, tehát egy idő múlva jön a tolólapos, kidönti a kerítést meg a megmaradt fákat, aztán az őrült erőfeszítéssel szétszortírozott cuccokat feldobja az óriás teherautó platójára. Ez a módszer is csak ott működik, ahol a tolólapos be tud jutni a kertbe. Ahol nem, ott kertenként sok heti munkának tűnik a takarítás.

Ekkor még nem beszéltünk a tájat négyzetkilométereken át vastagon ellepő bűzös iszapról. A hangulatot csak tovább emeli az érzés, hogy a környéken lakó több ezer ember közben csendben megmérgeződik. Vagy nem, de ezt senki sem tudja biztosan. Az viszont biztos, hogy 10 perc után sűrű, vastag lepedék képződik az ember torkában. Persze egyáltalán nem tudni, hogy ez a vörösiszap rettegett mikropora, ami szétmarhatja a tüdőt a hörgőcskékkel együtt, vagy csak a tonnaszámra szétszórt gipsz. Mármint ha a gipsz tartós belehelése egyáltalán kedvezőbb opció.

Mit dilelhetett Pinokkióval?

A nyomasztó túra legfelemelőbb pillanata: a Pizza Paradiso nevű hely falán egy olyan antik Schlossgold reklám függ, amin Jeszenszky Géza ex-külügyminisztert egy hatalmas, dagadt nő a fülénél fogva vezeti el a sörözgető Pinokkió és Torgyán József társaságából. Az iszap nem növeli a vicces kedvet, ezen kívül egy darab, iszappal felírt "Tiszta udvar, rendes ház" feliratot láttunk egy ház falán.

Fogalmam sincs, mit csinálnék, ha nekem kéne eldöntenem, hogy kitelepítem-e a környék lakosságát. De az biztos, hogy ha a vörösiszap belélegzése káros, akkor a térségben maradt emberek mind károsodni fognak. Nem jó arra gondolni, hogy talán ezért hagyták ott a lakókat kísérleti nyúlnak, mert a teljes kitelepítés túl drága lett volna.

Eszetlen porozás

A gipsz szintén erős hangulati tényező a Kolontár–Devecser-tengelyen. Láthatólag teljesen értelem nélkül, véletlenszerűen szórták szét, cserébe irtózatos mennyiségben. Elvileg ugye azért, hogy megkötve megszilárdítsa a vörösiszap felszínét, megakadályozva az anyag kiszáradása utáni porzást. A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy sok négyzetkilométernyi, vöröiszappal borított terület, aminek összességében a töredékére szórtak gipszet, így a porzás 100 helyett mondjuk 93 százalékos lesz, a talajt viszont több száz tonna gipsz is szennyezi, ha az iszap nem lett volna elég.

Az a borzasztó, hogy egy Kolontáron töltött nap után az ember egy Orbán Viktor–Horváth Csaba kentaurra kezd vágyni, ami belovagol a nyolcas út irányából és ellentmondást nem tűrő határozottsággal egy rohadt nagy üvegburát borít a két településre.