Megvédte a jogos végkielégítéseket az AB

Alkotmányellenesnek nyilvánította és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadót az Alkotmánybíróság (AB) kedden kihirdetett határozatával. A júliusban elfogadott, október 1-jén hatályba lépett törvény szerint október 31-ig kellett volna befizetni a különadót minden, ez év január 1-jétől állami forrásból származó, munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésével összefüggésben szerzett jövedelem 2 millió forint feletti része után.

Különadó csak a törvények feletti juttatásokra 

Az AB szerint alkotmányellenes, hogy a különadó visszaható hatálya nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyanokra is, amelyek törvényi előírás alapján, alanyi jogon járnak.

A különadó alapját egy alkotmánymódosítás teremtette meg. Eszerint "a közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében törvény, az adott adóévtől kezdődően, külön mértékű kötelezettséget állapíthat meg." Az AB kedden kihirdetett határozatában többször is hivatkozott erre az alkotmánymódosításra.

Az AB szerint az Alkotmány módosítása alapján a jó erkölcsbe ütköző állami kifizetések - például bizonyos végkielégítések, vagy több éven át ki nem adott, jelentős mértékű szabadság megváltása - különadóval sújthatók visszaható hatállyal is, de ez csak a törvények szerint járó juttatások feletti kifizetésre vonatkozhat.

"A visszaélések megakadályozását célzó, a társadalom igazságérzetét érvényesítő törvény nem alkotmányellenes önmagában, de meg kell maradnia a módosított Alkotmány keretei között. Nem minősíthető jó erkölcsbe ütközőnek pusztán a mértéke alapján egy törvényben biztosított, ott meghatározott mértékű, alanyi jogon járó jövedelem" - olvasható a határozatban.

Mi ütközik a jó erkölcsbe?

Az AB kiemelte: szükséges, hogy a jogalkotó meghatározza, hogy a jövedelem juttatása milyen esetekben tekinthető jó erkölcsbe ütköző módon juttatottnak. A testület szerint csak az érintettek által befolyásolható tényállásoknál merülhet fel az, hogy a jövedelmet jó erkölcsbe ütköző módon juttatták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvényen alapuló juttatás - például szabadságmegváltás - sohasem ütközhet jó erkölcsbe.

Az AB hangsúlyozta, hogy a jó erkölcsbe ütköző, államtól származó jövedelmek külön mértékű adóztatása az adott adóévben - azaz január 1-jére visszamenő hatállyal - az Alkotmány közteherviselésre vonatkozó rendelkezéseinek módosításából eredő lehetőség, amellyel élhet a törvényhozó, de csak a most alkotmányellenessé nyilvánított különadótól eltérő módon. Ugyanakkor nem szükségszerű, hogy erre külön szabályokat alkossanak, hiszen a hatályos rendelkezések - például a munka törvénykönyve, vagy a polgári törvénykönyv - a rendes bíróságok gyakorlata szerint a munkaviszonnyal kapcsolatban lehetővé teszik a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének érvényesítését, a jó erkölcsbe ütköző szerződések bírósági felülvizsgálatát, és az eredeti állapot helyreállítását.

Büntető adó

Az AB állandó gyakorlatának megfelelően az adó és az illeték mértékét, összegszerűségét csak kivételesen vizsgálja. A közterhek mértéke akkor válik alkotmányellenessé, ha olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már aránytalanná és indokolatlanná válik.

A különadó esetében "jelentős mértékű, büntető jellegű adóról van szó", a vizsgált törvényt akkor is alkalmazni kellene, ha a jogviszony megszűnésével kapcsolatos kifizetéssel összefüggésben jogellenesség nem állapítható meg, és olyan alanyi jogon szerzett jövedelemtől fosztaná meg az adóalanyt, amely megilleti, állapította meg a testület.

Az AB szerint a vizsgált törvénynél nem alkalmazható a "külön mértékre" vonatkozó alkotmányi felhatalmazás, mert azt a törvényalkotó jelen esetben teljes elvonásként értelmezte, vagyis túllépett a felhatalmazáson, és megsértette az Alkotmányt.

Bihari: Visszamenőleges hatályú jogalkotás

A testület egyhangúlag hozta meg döntését, amelyhez négy alkotmánybíró - Bihari Mihály, Kiss László, Lenkovics Barnabás és Stumpf István - párhuzamos indokolást csatolt, azaz a határozat rendelkező részével egyetértett, ám a többségi véleménytől részben eltérő érvrendszerrel támasztotta alá.

Bihari Mihály többek között azzal érvelt, hogy a megsemmisített rendelkezések ellentétesek az Alkotmányban rögzített jogállamiság tartalmi elemeként kimunkált visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmával, a normavilágosság követelményével és a jogintézmények kiszámítható és előre látható működését előíró alkotmányos rendelkezésekkel.

Bihari szerint az állampolgároknak a demokratikus jogállam működésébe vetett hitét rombolja, és az érintettekben joggal kelt félelmet az, hogy az állam úgy von el jövedelmet, hogy az jogszerűen, jogszabály alapján jár nekik, mégis — a jövedelem kifizetésének alapjául szolgáló egyes jogszabályok megváltoztatása nélkül — "erkölcstelenül" szerző jövedelemtulajdonosnak tekinti őket a vizsgált törvény.

Az alkotmánybíró nem a különadó visszamenőleges hatályú alkalmazása mögött álló legitim jogalkotói célt tartja alkotmányellenesnek, hanem azt a törvényi szabályozást, amely figyelmen kívül hagyja az Alkotmányban meghatározott jó erkölcsöt. Bihari szerint alkotmányellenes az is, hogy a jogalkotó az említett alkotmányi rendelkezés értelmezését elmulasztva a visszamenőleges hatályú különadó fizetési kötelezettség előírása során tartalmilag meghatározatlanul hagyja a "jó erkölcsbe ütköző juttatási mód" fogalmát, alkalmazási körét.

Bihari összegezése szerint a törvény vizsgált rendelkezései mögött álló legitim jogalkotói célok - az indokolás szerint "a társadalom igazságérzetét sértő, államháztartási forrásból származó, a jogviszony megszűnésével összefüggésben juttatott jövedelem megadóztatása" - érdekében a törvényalkotó külön adókötelezettség alá vonhatja a magánszemélyek egyes jövedelmeit, így a hosszabb időtartam alatt fennálló jogviszony megszűnésével összefüggésben juttatott jövedelmeket is. Azonban a jövedelmi típusú különadó bevezetése során a törvényalkotónak szem előtt kell tartania az adó alkotmányos rendeltetését, nevezetesen a közterhekhez való arányos hozzájárulást. Az adót nem lehet az alkotmányos rendeltetésétől eltérő célokra, "szankciós jelleggel" alkalmazni, annak mértéke nem teheti az adót elkobzó jellegűvé, az adóforrást ellehetetlenítővé.

Diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés

Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolásában többek között azt emelte ki: hiányolja, hogy az Alkotmánybíróság a vizsgált ügy kapcsán nem vonta meg saját alkotmányértelmezésének a határait. Erre pedig annál is inkább szükség lett volna, mivel most szembesült először egy bizonytalan értékkategória, a jó erkölcs Alkotmányban történő megjelenésével.

Alapos okkal feltételezhető, hogy az Alkotmány szövege a "jó erkölcs" mellett belátható időn belül további "alkotmányos érték-elemekkel" is tovább gazdagodhat. Ezek kezelésének módjára nézve célszerű lett volna kijelölni tehát önmaga számára a megfelelő, az értelmezés során irányadó támpontokat" az Alkotmánybíróságnak - véli Kiss.

Lenkovics Barnabás és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásaikban többek között a diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával érveltek. Lenkovics szerint a közpénzből foglalkoztatott személyek eltérő, hátrányos kezelése, azaz velük szemben különadó-kötelezettség előírása nem indokolható az alkotmány-módosítással, továbbá a differenciálatlan jogalkotói csoportképzés miatt a vizsgált törvény számos érintettet — még ha akaratlanul is — erkölcstelennek bélyegez, ami sérti emberi méltóságukat, jó hírnevüket.

Stumpf szerint a közpénzből foglalkoztatott személyek – a versenyszférában foglalkoztatott személyekhez képest – eltérő kezelése a különadó szempontjából önkényes hátrányos megkülönböztetést jelent, ezért alkotmányellenes.