Hogy menő legyen magyarnak lenni

A Fidesz, ha éppen nem alkotmányt sért vagy módosít, legszívesebben szimbolikus politikai gesztusokkal foglalkozik. A szimbolikus gesztusok legutóbbika a nemzeti összetartozás napja - a trianoni évforduló - iskolai emléknappá nyilvánításáról, a közoktatásban tanuló diákok legalább egyszeri, határon túli tanulmányútjáról és a Magyarság Háza nevű intézmény létrehozásáról szól.

"Nem szükséges bizonygatni, de kiemelni igen, hogy végre olyan kormányunk van, amely fontosnak tartja a magyarságra nevelést" - erősítette a szimbolikát Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár az Apáczai Közalapítvány keddi konferenciáján. A koncepció kidolgozásával megbízott közalapítvány ugyanekkor azon dolgozott, hogy hogyan lehetne tartalommal megtölteni az újabb iskolai emléknapot, hogy az ne jusson a november 7-i iskolai unatkozások sorsára.

Hogy "hogyan legyen menő az ünnep", ahogy azt Csete Örs, az alapítvány igazgatója bevezetőjében megfogalmazta.

Pozitív jövőkép kell

Az hamar eldőlt, hogy a konferencia első felében felszólaló szakmai kerekasztal hét meghívottja a Trianonra emlékezés helyett az összetartozás ünnepeként tekint az emléknapra, amely lehetőségeket és veszélyeket is rejteget. Setényi János, az Expanzió humán tanácsadócég vezetője szerint vagy az üldöztetésből építünk pozitív mitológiát, mint a zsidóság tette, vagy megpróbáljuk megalkotni a ma még nem létező pozitív jövőképet. Setényi ez utóbbit javasolja, ehhez azonban szerinte komoly segítségre lehet szüksége a pedagógusoknak. Setényi bátor ember, egy olyan teremben mondta, hogy szerinte a pedagógusok közül legfeljebb "a jó történelemtanárok" elég felkészültek a feladatra, ahol a tudósítón, egy néprajzoson és egy egyetemi tanáron kívül csakis pedagógusok ültek, volt is némi morgolódás. Setényit végül egy iskolaigazgató védte meg, aki arra hívta fel a százharminc vendég figyelmét, hogy az országban 3243 általános- és szakközépiskola, illetve gimnázium van, a konferencián részt vevő kevesek így nyilván az elitet képviselik.

Setényi másik felvetése szerint az emléknapnak nem csak a magyarországi és a határon túli magyarság, hanem a határon túli magyarság és a környező nemzetek együttéléséről is szólnia kéne. "Magyarország homogén, a határon túliaknak viszont több évszázados tapasztalata van az együttélésről, ebben rájuk vagyunk utalva" - mondta. "Nincs multikulti, nem együtt, hanem egymás mellett élünk" - cáfolta véleményét Orosz Ildikó, a kárpátaljai magyar pedagógusszövetség elnöke. Szerinte ugyanakkor a napnak a határon túli-határon túli kapcsolatokról is szólnia kéne. Kárpátalja az elmúlt évszázadban tartozott Magyarországhoz, Csehszlovákiához, a Szovjetunióhoz és Ukrajnához is, a Bereg egy része most Ukrajnában, a másik Szlovákiában van. Így adódhat, hogy 'a cseh rokonok találkoznak az orosz rokonokkal Nyíregyházán".

Pátoszmentes tárgyilagosság

Setényi szerint a segédanyagok összeállítása is problémás lehet, "ki fogja verni a biztosítékot". Erre Pécsi Tibor, a Holokauszt Emlékközpont oktatásiprogram-vezetője javasolt megoldást. "A fiatalok nem bírják a pátoszt" - mondta, így saját tapasztalatai alapján tárgyilagos, pátoszmentes segédanyagok készítését javasolta. Az emléknap ötletéhez amúgy eleinte ambivalensen viszonyult, de végül rájött, hogy jó az. "Kertész Imre mondta, hogy a magyarok azért nem tudják kibeszélni a holokausztot, mert még Trianont sem dolgozták fel". Ezzel sokan egyetértettek, bár a vényei-kányai iskola igazgatója, Sipos István nem értette, miért is kéne tárgyilagosnak lenni. "A bánat és a szomorúság is összetartó erő, a temetés is összehozza a családot" - mondta.

"Az emberi kapcsolatok nagyon fontosak" - értett egyet Szekszárdi Júlia, az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének vezetője. De praktikus fenntartásai is vannak. "Ha ebből kampány lesz, akkor teher lesz. Nem a tudással, hanem a felkészültség érzelmi részével van gond" - mondta.

Borsodi Csaba, az ELTE történeti intézetének igazgatója szerint is örömtelinek kéne lennie az emléknapnak. "Nem búskomoran, a sorsot átkozva kéne emlékezni" - mondta. Szerencsére a Trianon-kutatás már tart ott, hogy rendelkezésre álljon elég objektív, tárgyi ismeret a kérdésben. Külön képzési központot nem tart szükségesnek, de fontosnak tartaná, hogy a pedagógusok általában is továbbképezzék magukat, hiszen a történelemtudomány évről évre újabb és újabb ismeretekkel bővül.

Hegymenet

Hogy hogyan lehetne szexivé tenni az emléknapot, arra olyan ötletek érkeztek, hogy "látványos, fiataloknak szóló, vizuális dolgokat kéne készíteni", vagy "honismereti kiállítást, szavalóversenyt, énekversenyt" rendezhetnének határon túli alkotásokból, akár a testvériskolák bevonásával. Több pedagógus kért a történelmi Magyarország, illetve a Kárpát-medence jelenlegi nemzetiségi arányait bemutató térképeket, a magyar népművészetet bemutató tablókat.

Borsodi szerint "hosszú harc lesz, türelem kell hozzá", hogy az ünnep azzá váljon, aminek a konferencia résztvevői szeretnék. Pécsi sem derűlátó, szerinte jövőre még nem lesz tartalmas az ünnep. Szekszárdi Júliához, a nemzet osztályfőnökéhez hasonlóan ő is virtuális diskurzust javasolt, amibe nem csak a trianoni területeken, hanem a világban bárhol élő magyar diákokat be lehetne vonni.

"A pedagógusok a kulcsszereplők" - összegzett a végén Csete. Szerinte az alapítvány kínálatot teremthet, lehetőségeket adhat csak a tanároknak. Ebben nyújthat segítséget a később felállítandó Magyarság Háza, amelyről az alapítvány következő konferenciáján lesz majd bővebben szó.