Minden tizedik diák verekedett az iskolában
További Belföld cikkek
- Index-infó: Budapesten a holokauszttagadó volt iráni elnök, informális béketárgyalás lehet a háttérben
- Orbán Viktor fontos megbeszélésről jelentkezett be
- Nőtt a szívférges kutyák száma, az ember is megfertőződhet
- Lebukott a lopott áramból üzemeltetett vidéki pékség
- Orbán Viktor kinevezte a Belügyminisztérium helyettes államtitkárát
A tizenegyedikes diákok 9,5 százalékának volt már része iskolai verekedésben, derül ki abból a kérdőíves kutatásból, melynek eredményeit a szerdán bemutatott Iskolai veszélyek című könyv ismerteti. A tavalyi tanévben végzett kérdőíves vizsgálat során 186 intézmény 4375 diákját és 980 pedagógusát kérdezték az iskolai erőszakról.
A leggyakoribb a verbális agresszió. A tizenhét éves diákok 59,9 százaléka mondta, hogy káromkodott, kiabált már társaival. A tanulók között a második leggyakoribb agressziótípus a megszégyenítés, a diákok közel fele volt már elkövető, áldozat, esetleg mindkettő. Kiközösítésben a tanulók harmada érintett.
A fizikai agresszió a kutatás szerint ennél jóval ritkább. A vizsgált időszakban, a 2008-2009-es tanévben a diákok bő negyede, 26,6 százaléka vett részt rángatásban, lökdösődésben, 18,5 százalék ütésben-rúgásban, 16,8 százalék dobálózásban. A diákok 12,8 százaléka ismerte el, hogy megrongált valamit a tanévben az iskola területén. Minden ötödik diáktól elloptak valamit, és 4 százalékuk számolt be arról, hogy rablás áldozatává vált az iskolában.
A tanárok-diákok közti agresszió vizsgálata szerint kiabálás, káromkodás esetében mindkét csoport inkább elszenvedőnek tartja magát. A diákok 34 százaléka számolt be arról, hogy a tanév során kiabált vele tanár, de csak 15 százalékuk ismerte el, hogy ő kiabált tanárral. A tanároknak viszont 23 százaléka panaszkodott arra, hogy valamelyik diákja kiabált vele, míg csak 17 százalékuk vallotta be, hogy ő maga kiabált.
A fizikai agresszió tanárok és diákok között a tanulók szerint gyakoribb. A tizenhét évesek tizede állította, hogy érte valamilyen fizikai atrocitás tanára részéről a tanévben, és 4 százalékuk ismerte el, hogy ő követett el ilyet. A tanároknak viszont csak 3 százaléka mondta, hogy előfordult a tanév során, hogy megrángatott, meglökött, megütött volna egy diákot. A tanárok 1,9 százaléka beszélt arról, hogy elszenvedője volt ilyennek.
A kutatás legmeglepőbb eredménye az volt, hogy az erőszakot kevésbé titkolják a diákok, mint ahogy arra a kutatók számítottak, mondta a könyvbemutatón Sáska Géza, a vizsgálatot vezető oktatáskutató. Szerinte a vizsgálat során az derült ki, hogy a fiúk körében kialakult egy olyan macsókultúra, amelyben azt tagadják le, hogy áldozatok lennének, „a lúzer szerep nem vállalható”.
Az Iskolai veszélyek című kötetben Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman közölt egy válogatást az 1999 és 2009 közötti ügyekből. A beszámoló szerint tavaly sok iskola jelezte az ombudsmannak, hogy az iskolai erőszak számukra kezelhetetlen helyzetet eredményez. A példák között szerepel egy olyan tavalyi eset, amikor egy igazgató állásfoglalást kért a lehetőségeiről, miután egy sorozatos fegyelmi büntetésekkel sújtott diák meggyújtotta egyik társa haját, de volt olyan tanári panasz is, hogy az egyik tanuló mellkason szúrta a társát.
Aáry-Tamás Lajos a könyvbemutatón jelezte, a 2011-es magyar uniós elnökség alatt lesz egy informális oktatási miniszteri értekezlet, ahol lehetőség lesz egy önálló magyar felvetés megfogalmazására, és ez pedig az iskolai veszélyekről fog szólni.