Ben-zin-ár-e-me-lés és sokkal több zöld

Nem lakossági fórum, csak fórum – mondta Tordai Bence, az LMP budapesti 19. egyéni választókerületének képviselőjelöltje a párt szerda esti angyalföldi nem lakossági, csak fórumán. A lakosság részvétele egyébként sem volt annyira átütő erejű, mint amihez a Mintapolgár hozzászokott a három nagypárt elmúlt hetekben tartott performanszain (Balczó Zoltánnal, Pörzse Sándorral és Morvai Krisztinával kampányolt a Jobbik, szolidan egy Tarlós-rendezvénnyel a Fidesz, Mesterházyval, Korózs Lajossal, Farkasházyval Gálvölgyivel és Simonyi Andrással az MSZP). A mi jelöltünk, Vári György és Tordai közös rendezvényén néhány tucatnyian hallgattuk, hogy milyen programot valósítana meg, ha kormányra kerülne az LMP, és milyen reform az, amiben "állunk rendelkezésre", ha a Fidesznek nem lenne meg a kétharmada.

A program a résztvevő érdeklődők számán túl alapvetően három dologban különbözött a másik három párt rendezvényétől. Egyfelől abban, hogy egyik jelölt sem foglalkozott a többiekkel, sem a versenytársai személyével, sem azzal, hogy azok pártja mikre készül a választások után, vagy miket művelt a választások előtt. Egyedül Tordai említette meg, hogy nem feltétlenül jó ötlet a Szanyi Tibor által elképzelt, Újlipótot a Margitszigettel összekötő gyalogos és kerékpároshíd, de aztán ezt is úgy módosította, hogy legalábbis meg kellene tudni: a kerületben, a környéken élők akarnak-e milliárdokért egy ilyen hidat.

Másfelől az LMP-hallgatóság tagjai jobbára fiatalok voltak, ötven fölötti érdeklődőt talán kettőt láttunk. Harmadrészt pedig, amit írtam, a fórum – amit az egyik iskola Pöttöm Pódiumán vagy Pódiumában tartottak, ami apropóján lehetne a pöttömségről és a növekedésről elmélkedni, de nem teszem – alapvetően az LMP programjáról szólt, egyértelműen kiderülhetett, hogy az LMP-nek van programja, még ha az néhol, khm, ambíciózus is.

És nem is azért, mert az LMP-nek momentán a parlamentbe, és nem a kormányra jutásért kell küzdeni (bár egyre több közvéleménykutató és az Index mandátumbecslése is azt jósolja, hogy meglesz nekik az 5 százalék). Sokkal inkább az abban szereplő célok miatt. Nyolc év alatt a mostani 56-ról 68 százalékra vinnék fel a foglalkoztatási rátát, ami nagyon jól hangzik ugyan, de figyelembe véve, hogy húsz év alatt ezt a mutatót érdemben és tartósan senki nem tudta emelni, erős kétségeink vannak.

Mint ahogyan az iránt is, hogy nyolc év alatt ezermilliárd forinttal lehet csökkenteni az élőmunka adó- és járulékterhelését; még akkor is, ha ez együtt járna a zöldadók bevezetésével, szigorításával, dugódíjjal, valamint a cégautók adózásával kapcsolatos trükközési lehetőségek megszüntetésével. "Ben-zin-ár-e-me-lés" – lendvaiildikózta Tordai a zöldadók bevezetésének egyik lehetséges következményét, bár azt mondta, ez literenként csak néhány forintos pluszt jelentene.

A párt emellett jelentősen egyszerűsíteni az adórendszert, átalakítaná a szociális ellátások rendszerét, és GDP-arányosan növelné az oktatásra jutó költségvetési kiadásokat. Élőmunkaigényes ökológiai tájgazadálkodást szeretnének, azt, hogy minden városnak legyen saját zöld erőműve, azt, hogy az alkotmányba kerüljön be a lakhatáshoz való jog, és azt, hogy a lakások energiatakarékosságát szolgáló intenzív felújítási program kezdődjön el az országban. És a kerületben azt, hogy több legyen a zöld – de nem a zöld-fehér, jegyezte meg egy Vasas-melegítős úr –, a park, és kevesebb az új épület, az irodaház, és azt is, hogy a Népsziget sorsa rendeződjön.

A célok, még ha fellengzősek is, jól hangoznak, és akár tömegtámogatást is el lehet érni hozzájuk. Ehhez azonban, még ha tudjuk is, hogy az LMP nem tömeg-, hanem rétegpárt – vagy annak látszik, vagy annak akarja láttatni magát vagy valami ilyesmi –, akkor is oda kellene figyelni arra, hogy egy lakossági fórumon, még ha az nem is lakossági, kerüljék az olyan kifejezéseket, hogy liberális attitűdkorrekció, meg hogy poszthatvannyolcas zöldideológia, mert ilyet a tisztelt választópolgár tömegei nemigen hallanak a hétköznapokban, és nem is nagyon tudnak velük mit kezdeni.