A tízezer muskátli kerülete

Láttak már olyan önkormányzati lapot, amely bármely számában ne közölt volna legalább egy címlapos fotót vagy interjút a polgármesterről? Amint éppen megnyit, átad, felavat, embereket hallgat meg, bólogat, idős nénit puszil arcon virágcsokorral kezében, a kormány gyalázatos/fantasztikus, a térségbe mélybe taszító/magasba röptető munkáját minősíti vagy egyszerűen csak okosan néz, miközben megoldja az őt megválasztó és vállán cipelő közösség végtelen gondját-baját. Nos, miért is lepődnénk meg azon, hogy Angyalföldön és Újlipótban és Vizafogón helyre kis 28 oldalas brosúra jelenik meg a kerület és a kerületrészek sikeres, örömökben, ahogyan a füzetecske felcíme szól, megvalósult fejlesztésekben és színvonalas szolgáltatásokban gazdag elmúlt évéről (állítólag az elmúlt években is volt ilyen, az én postaládámban most landolt először). A füzetecske (füzetecskék) beköszöntőjét természetesen Tóth József polgármester jegyzi, aki történetesen parlamenti mandátumért is harcba száll.

És máris, máris, máris, nem is kellett, csak egyet lapoznunk, és máris ott van a polgármester nagy hazugsága, felhorkan bennünk a nemzeti-nép-polgári lélek, mit felhorkan, felfortyan. "... Összegzést nyújtunk át Önöknek, kerületrészenként eltérő képtartalommal" – ígéri Tóth József mindhárom füzetben (egy kerületrészben lakom, de barátaim a másik kettőben is vannak, így mindhármat begyűjtöttem), tudtommal külön lőportárdűlői, felsőbikaréti-napföldi és erdőtelkeki kiadvány nem készült.

Szóval kerületrészeként eltérő képtartalom, mi? A kiadványokban az első és a hátsó borítóval, valamint Tóth József portréjával együtt 101-102 fotó szerepel. És ezek közül csak a belső borítók hat-hét fotója, a hátsó borító kerületrészenként négy-öt képe, valamint az augusztus melletti, 17. oldal hat képe különböző. Vagyis a nagyjából száz fotóból több mint nyolcvan ugyanaz – ennyit a nagy kerületrészi autonómiáról és a polgármesteri ígéretekről, duzzoghatnánk, pontos számolást és szigorú elszámoltatást követelve.

De nem tesszük, nézzük inkább: milyen évünk is volt 2009-ben? És lássuk örömmel, repeső szívvel, hogy csudálatos, remek, eredményekben bőségesen gazdag év. Márciustól tilos a kerületi játszótereken a dohányzás, főgyűjtőcsatorna épül Vizafogón, megújulás, javulás, útfelújítás, számvevőszéki dicséret, ingyenes szűrővizsgálatok, alapkőletétel, kedvezményes kerületi kártya, megújulás, hőszivattyú, bokrétaünnepség, miniszteri kitüntetés, kiváló sportolók, szakmányban épülő lakó- és irodaházak (bizonyára parkolási gondok nélkül, legalábbis ezekről nem írnak).

De, de, de – ami talán nyugdíjas szavazók tömegeit leginkább lázba hozza: május 1-jén a 10 000 muskátli kerülete lettünk, 32 millió forintért (ehhez képest az már smafu, hogy a rettentő szóval szépkorúaknak nevezettek külön internetkávézót is kaptak a Visegrádi utcában). Ráadásul júliusban a Gyöngyösi sétányra is kikerült 18 000 virág, a virágágyak "az alaki, formai követelményeket, színtrendet is figyelembe véve elsősorban élénkebb rózsa, pink és bordó színekben pompáznak". Élünk, virágozunk tehát, szó szerint is, csodálatos életünk volt Vizafogón és Újlipótban és Angyalföldön 2009-ben.