Orbán: Az otthon iránti vágy is összeköt minket. Kell egy hely, ahol a legszegényebb is saját ura marad. Az én házam, az én váram.
A család is fontos érték, a magányt senki sem vágyja, legfeljebb elviseli. A család igazi közösség, jobb hozzátartozni, mint nélküle élni.
Az egészség is drága kincs, amíg egészséges az ember, addig azt hiheti, minden helyzeten úrrá tud lenni.
Rendre is szükség van, illetve lenne. A diktatúra után a rend leértékelődött, de az ország mostanra ráeszmél: ahol nincs rend, elszaporodnak a láncok, sorompók, figyelőkamerák.
Orbán: Megérti a volt baloldali szavazók csalódottságát. Hittek egy eszmében. A jobboldaliak nem várják, hogy megváltoztassák felfogásukat, de rájuk is számítanak az ország újjáépítésében, mert nélkülük nem fog menni. Legyenek a változás részesei, nyertesei.
Az ország egyik fele csalódott, a másik dühös. Csalódott és dühös emberek milliói. A düh és csalódottság földjéről átjáró kell a remény világába. Fel kell szítani a reményt a magyar szívekben, hiszi, hogy sikerület. Nincs reménytelen ország, csak reménytelen kormány.
Orbán: Április 11-én mindenki kell. Puskás Öcsi szavait a helyzethez igazítva: kis különbség kis változás, nagy különbség nagy változás. Magyarországnak változás kell. Hisz abban, hogy a magyarok a hazugság helyett az igazságot válasszák, hatalmaskodás helyett a szolgálatot. Ne csak az új kormánytól, saját életükben is várják ezt el.
Orbán: Itt az ideje, hogy a gyengéket leváltsák az erősek. Orbán és pártja készen állnak az erős, felelős, cselekvő kormányzásra. Hajrá, Magyarország, hajrá magyarok.