Neelie Kroes levele Navracsics Tibornak

Tisztelt Uram!

Azon intézkedések ügyében fordulok Önhöz, amelyeket Magyarország jelentett be az Európai Bizottságnak a 89/552/CE irányelvet módosító 2007/65/EC irányelv nemzeti jogba ültetéséről; a direktíva kodifikált változatát a 2010/13/EU irányelv tartalmazza (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, a továbbiakban AVMSD).

A Bizottság szolgálatainak első vizsgálata, amely az irányelv néhány lényegi aspektusával foglalkozott, azzal a következtetéssel zárul, hogy a magyar jogszabály számos kérdést vet fel, a direktívának, illetve általánosságban az EU-jognak való megfelelését illetően. Amint kielemeztünk valamennyi átültető intézkedést, még további észrevételekkel kereshetjük meg Önt.

A mostani szakaszban a következő pontokról kérünk felvilágosítást:

A kiegyensúlyozott tájékoztatás minden audiovizuális médiaszolgáltatóra alkalmazható követelménye

A bizottság szolgálatainak először is kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye a Médiaalkotmány (MC) 13(2)-es paragrafusában és a Médiatörvény (MA) 12-es paragrafusában meghatározott módon megfelel-e a szolgáltatások letelepedésének és nyújtásának szabadságát az AVMSD-ben és az uniós Szerződésben kimondó szabályoknak (TFUE 49-es és 56-os cikkek).

Az AVMSD 4(1) cikkelyének értelmében a tagállamoknak továbbra is jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelv által összehangolt területeken részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, feltéve, hogy e szabályok megfelelnek az uniós jognak.

A Bizottság szolgálatai úgy értelmezik a kiegyensúlyozott tájékoztatás fentebb említett követelményét, hogy az magában foglal egy részletesebb vagy szigorúbb szabályt, a válaszadás jogának tiszteletben tartását is szem előtt tartva (AVMSD 28.cikkely). Ennél fogva annak összhangban kell lennie az uniós szabályozással. Csakhogy a Bizottság szolgálatainak kételyeik vannak arra vonatkozóan, hogy az összhangban van-e az arányosság elvével, továbbá a véleménynyilvánítás és az információ alapvető szabadságát kimondó 11-es cikkellyel az Európai Unió Alapvető Jogok Chartájában.

Az irányelv 102-es bekezdésében kiemeltek szerint a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye együttes kötelezettség a televíziós műsorszolgáltatók számára. Ám ennek a kötelezettségnek és következésképpen az MA 181. paragrafusában foglaltaknak a kiterjesztése minden audiovizuális médiaszolgáltatóra, beleértve az on-demand audiovizuális médiaszolgáltatásokat (VOD és audiovizuális blogok) is - az engedélyezési feltételekkel, méretekkel, piaci részesedéssel, megcélzott hallgatósággal, témakörrel kapcsolatos további pontosítások vagy korlátozó kritériumok, illetve az ilyen típusú versenyző média széles választéka nélkül - aránytalan akadályt támaszthat az ilyen szolgáltatók tevékenységével szemben. Továbbá, ugyanezen megfontolásokból ezek a előírások indokolatlan korlátozást jelenthetnek a véleménynyilvánítás és az információ szabadságára nézve.

Általánosabban fogalmazva, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének ilyen széles körű előírása - amelynek megfogalmazása ráadásul teljesen általános és meglehetősen tág teret ad az értelmezésre - akadályt képezhet a szolgáltatások letelepedésének és nyújtásának szabadságával szemben, amelyet pedig a TFEU 49-es és 56-os cikkei garantálnak, mivel elriaszthatja a más tagállamokból származó médiaszolgáltatók letelepedését Magyarországon és médiaszolgáltatások nyújtását Magyarországon.

Végezetül, a bizottság azt is gondosan értékeli majd, milyen módon ültetik át a gyakorlatba az MC 13. és az MA 181. paragrafusát a műsorszórók vonatkozásában az illetékes hatóságok.

Az eredetország elve

A bizottság szolgálatainak kétségei vannak azzal kapcsolatban is, hogy az MA 176. és 177. paragrafusai összhangban vannak-e az AVMSD 3. cikkelyével. Ez utóbbinak az előírásai szerint a más tagállamokból származó audiovizuális médiaszolgáltatások vételének szabadságát, illetve az azok továbbközvetítésének korlátozatlanságát kimondó kötelezettségtől csak abban az esetben lehetséges ideiglenesen eltérni, ha úgy ítélik meg, hogy a más tagállamból származó műsorszolgáltatás sérti a kiskorúak védelmére és a gyűlöletkeltésre vonatkozó szabályokat; mindezt azzal a feltétellel, hogy a bevezetett intézkedéseket a Bizottság megvizsgálta, és kompatibilisnek találta az EU-szabályozással, beleértve az arányosság elvét.

Figyelembe véve, hogy az ilyen intézkedések eltérést jelentenek az eredetország elvétől, és olyan esetekre is vonatkoznának, amelyekben a médiaszolgáltató tevékenységét az alapítása szerinti tagállam illetékes hatóságainak kellene megvizsgálniuk - mivel az nem a kiskorúak védelmével és a gyűlöletkeltéssel kapcsolatos szabályokat sérti -, a Bizottságnak kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a bírságok kiszabása, ahogyan azt az MA 176. és 177. paragrafusa tűnik mérlegelni, bármilyen körülmények között arányos intézkedésként fogható-e fel.

Regisztrációs követelmények 

A Bizottság elemzése azt is jelzi, hogy az MA 41. paragrafusa, amely minden média (különösen a sajtó és az on-line média) regisztrációját követeli meg, aránytalan korlátozásokat képezhet a szolgáltatások letelepedését és nyújtását illetően(TFUE 49-es és 56-os cikkek).

Míg a műsorszórók regisztrációja általános gyakorlat más tagországokban, és néhány tagország ezt a lehetőséget választotta a lekérhető (on-demand) médiaszolgáltatások esetében is, ugyanez a kötelezettség más médiára vonatkozóan (mint az internetes oldalak, nem-magán blogok és gazdasági elemzések) indokolatlan akadályként fogható fel az ilyen médiaszolgáltatók számára, ha Magyarországon akarnak megtelepedni vagy más tagállamból kívánják magyarországi szolgáltatásaikat nyújtani.

Ez az akadály nem tűnik indokoltnak, mivel az ilyen regisztrációs követelmény kiterjesztése minden médiaszolgáltatást nyújtóra nem lenne összhangban az arányosság elvével, és indokolatlan korlátozást teremtene a véleménynyilvánítás szabadságát és az információs szabadságot biztosító alapvető jog tekintetében.
 

Következtetés

Az előzőekben leírtak fényében a Bizottság szolgálatainak súlyos kételyeik vannak a magyar szabályozás unióssal való megfelelőségét illetően. Tekintettel az ügy sürgősségére, illetve legutóbbi, a 2010. január 17-i találkozón kötött megállapodásunkra, arra kérem a magyar kormányt, hogy két héten belül nyújtson be észrevételeket arról, hogyan lehetne eloszlatni ezeket a súlyos kételyeket.

Ha a fentebb említett kéréseket nem sikerülne teljesíteni, illetve a benyújtott információk nem lennének kielégítőek, a Bizottság fenntartja a lehetőséget arra, hogy a magyar hatóságoknak címzett hivatalos figyelmeztető értesítés küldéséről döntsön.