Bertalan
19 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Megküzd a Burger Kinggel az utolsó fikaharcos

2011.02.20. 16:51
Íme az ember, aki azt állítja, hogy turhát talált burgerében. Pontosabban a hamburgere csomagolásában. Ismerkedjenek meg Gáborral, a budapesti call centeressel, a tömegétkeztetés Kohlhaas Mihályával, aki egyszemélyes háborút indított a Burger King ellen. Drámai pillanatok, nyomozás, DNS-vizsgálat takonyból, minden együtt van egy igazi hőstörténethez, jóllehet, Gábor állítása abszolúte bizonyíthatatlannak tetszik. De ki tudja, mi történik, ha egy frusztrált fogyasztó tényleg elmegy a végsőkig. Figyelmeztetés, és nem tréfából: a kényes gyomrúak NE olvassák tovább a cikket!

„Érdekelné-e Önöket egy sztori ami konkrétan egy Burger King hamburgerben talált ( bocsánat az egyszerű megfogalmazásért, de nem ismerek rá megfelelőbb kifejezést ) fika történetéről szól?” (részlet Gábor első leveléből.)

A kiskanállal nagy adag tejszínhabot szedek, a másik kezemmel a kakaóba tunkolom az áfonyás püspökkenyeret, majd Gáborra pillantva megkérdezem:

– Egészen biztos, hogy fika volt?

– Igen! Először csak megfogtam, aztán meg is sodorgattam. Nem az a friss, puha, formátlan: már megszilárdult, húzogatni is lehetett, de a közepén azért megmaradt a lágy mag.

Majdnem beleesek a habos kakaóba, a gyomrom nagyobbat emelkedik, mint Szíjjártó Péter a jótékonysági rúdugrógálán, de a bajt én akartam. Gábor ugyanis a beszélgetés elején, időben figyelmeztetett, hogy kemény szövegek fognak elhangozni, mire fölényesen legyintettem, hogy a kedvenc szórakozásom a kifogott halak gyomortartalmának átvizsgálása, úgyhogy nekem nem tud újat mutatni.

Hát tudott.

A Fény utcai piac emeleti kávézójában ülünk, ahová azért jutottunk el, mert Gábor pár nappal korábban levelet írt az Indexnek, benne olyan fantasztikus mondatokkal, hogy „Blokkok, panaszbejegyzés saját példánya, illetve az ominózus orrváladékról frissen készült képek megvannak. Az egész pakkot, ahogy volt, beraktam azonnal a fagyasztóba, ha netán valaha addig jut a dolog, hogy meg is vizsgálják.”

fika1

Kavargatom a kakaót, a tunkolást meg nem merem abbahagyni, ha már egyszer belefogtam, így görcsösen nyeldekelve hallgatom, ahogy késő húszas-kora harmincas külsejű, konszolidált, városi ruházatot és pár tetoválást viselő Gábor felidézi azt a napot, 2011. január 16-át, amikor munka után beugrott a Nyugati aluljáróban található Burger Kingbe, és elvitelre vett egy Whopper Junior szendvicset. Hazavitte Árpád híd környéki lakásába, kibontotta, azt hitte, hogy egy összetöpörödött salátalevelet lát, megfogta, és rádöbbent, hogy ez fika.

Aztán szobrászkodott vele egy sort.

Mi, esendő, lusta, élveteg emberek ezen a ponton kidobtuk volna a szemétbe, káromkodunk egy sort, és hagytuk volna az egészet a francba, még akkor is, ha szent meggyőződésünk lett volna, hogy taknyos a burgerünk.

De mi nem vagyunk Gáborok.

fika2

Ő ugyanis fogta magát, összepakolta a szendvicset, és visszametrózott a Nyugatihoz. Itt elbeszélgetett az üzletvezető-helyettessel, aki a céges stratégia szellemében nem vitatkozott, hanem kapásból felajánlotta, hogy visszaadja a menü árát, vagy ad helyette másikat. Gábor – aki bizalmatlanságában nem volt hajlandó átadni a kezében tartott bűnjelburgert – visszautasította a lehetőséget, mert, mint mondja, nem ezt akarta.

Hanem mit akart?

Többször beszéltem már Gáborral, és nem igazán tudtam rájönni, mi a válasz a sztori egyik kulcskérdésére. Úgy éreztem, Gábor nem bánná, ha a vétkes munkatársat kirúgnák, és ő kapna valami anyagi kompenzációt, de emberünk nem tűnik olyannak, aki egyszerűen le akarja venni a láncot pár százezerre vagy millióra. (A burger kingesekkel történt egyik találkozásakor elfogadott néhány BK-kupont, de ezzel a legkevésbé sem érzi lezártnak az ügyet.) A dolgot talán a második, nekünk írott levelében fogalmazta meg a legvilágosabban:

„Személy szerint nagyon megörvendeztetne, ha a mai világban, ahol a nagyok mindent megtehetnek és a közemberek eltaposásával szőnyeg alá söpörnek bármilyen problémát következmény nélkül, egyszer végre azt lehetne látni, hogy működik a rendszer, és nincs mitől tartani senkinek, hiszen az érdekvédelem megkerülhetetlen.”

Mindez gyönyörűen hangzik, de Gábor magányos akciója ettől még nem kecsegtet több eséllyel. A dolog, amit talált, fénykép alapján nekem egyáltalán nem tűnt takonynak. Kovács videószerkesztőnek, aki közelről látta, már gyanúsabb volt.

Gábor éppen emiatt arra készül, hogy egy élelmiszer-egészségügyi laboratóriumban bevizsgáltassa a mintát. Na de mi történik akkor, ha mondjuk hivatalosan kimondják, hogy ez bizony fika? Szerintem nem sok, hiszen Gábor nem helyben találta a bűnjelet, hanem otthon, így a szendvicsbe, amit egy órán át utaztatott, plusz az otthoni fikagyúrogatás, elvileg bármit berakhatott ő is, más is. Gábor persze készült erre a felvetésre is. Emberünk készen áll arra is, hogy akár DNS-mintát vegyenek tőle, hogy bebizonyíthassa, nem a saját taknyát rakta a pakkba. (Az talán tényleg életszerűtlen, hogy a cseles fogyasztó kölcsönfikát használt volna.) Gábor akkor nyugodna meg, ha mindenkitől, aki jelen volt akkor a konyhában szintén DNS-mintát vennének. Fantasztikus lenne, ha ilyen fordulatot venne az ügy, de, valljuk be, erre nem mutatkozik túl nagy esély.

A konyhai személyzetet azért kikérdezték, de mindegyikük azt mondta, nem csinált ilyesmit, és nem is látott erre utaló jelet – mondta el Fodor Attila, Fusion Befektetési Zrt. vezérigazgató-helyettese, amikor a videóstábbal együtt meglátogattuk a Nyugati téri gyorséttermet. (A hazai Burger Kingek franchise rendszerben működnek, a Fusion tulajdonában.) Fodor sorban felhívta a figyelmet a történet bizonyíthatatlan pontjaira, és arra, hogy neki sem világos, igazából mit szeretne elérni a problémás kuncsaft.

A magyarországi BK-k történetében vevő még sohasem állt elő hasonlóval: nemhogy kártérítés, de még panasz sem fordult elő olyan ügyben, hogy a hamburgerben vagy a csomagolásban bármilyen idegen tárgyat találtak volna – szögezte le Fodor, aki ezek után végigvezetett minket a meglepően kicsi konyhán ,és megmutatta, hogyan készül a Whopper. Délután fél három felé voltunk, a pörgés ekkor még akkora volt, hogy fikázni se lett volna ideje ott senkinek, nemhogy művészien gyúrogatni, és hosszúkás, a flute nevű francia kenyérféléére emlékeztető formát kialakítani a megedzett váladékból.

Az ügy itt tart jelenleg. Gábor bőszen levelez a különböző egészségügyi hatóságokkal, keresi azt a hiteles labort, ahol hajlandók elvégezni a hetek óta a fagyasztójában pihenő izé elemzését. Azt mondja, kitart, elmegy a végsőkig, bármit is jelentsen ez. Tudomásunk szerint ügyvédet egyelőre nem fogadott, és izgatottan figyeli, mi lesz a Burger King franchise tulajdonosának következő lépése.

Az ügyet – orrszívó porszívón szocializált apaként – természetesen követem, a legapróbb tüsszentésről is beszámolunk, a tömeges takony-DNS-vizsgálatokról nem is beszélve.