Elszívják a nagyok a magyar elnökséget

A magyar EU-elnökség első harmada letelt, és úgy néz ki, hogy a nagy szervezkedés lehetőségét kihúzták a kormány alól. Egyszerűen kicsik és gyengék vagyunk a mostani nagy egymásnak feszülések kezelésére, a legdurvább vitákban közvetítőként sem számítanak Magyarországra.

Látszott, hogy nagy ügyek jönnek

A magyar elnökség úgy kezdődött, hogy történelmi pillanat van, a közös gazdasági kormányzás szabályainak meghozatalával új korszakba léphet az EU, és az új világ alapjait magyar koordinációval lehet lerakni. A hatalmas készülődésre jellemző volt, hogy Orbán Viktor tavaly év végén az összes tagállam vezetőjével külön-külön is találkozott. Aztán semmi sem úgy lett, ahogy arra számítani lehetett.

A németek és a franciák borítottak

A nagy menetrendváltozás a február 4-ei EU-csúcson vált nyilvánvalóvá. Itt jelentette be Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök, hogy az addig megbeszéltek helyett sokkal komolyabb és konkrétabb közös szabályokat akarnak az eurót használó országoknak. Ekkor dőlt el az is, hogy az ezzel kapcsolatos további egyeztetésekből kihagyják az eurót nem használó tagállamokat, és az EU történetében először az euróövezet saját csúcsot tart márciusban. Ide értelemszerűen Magyarországot sem hívták meg. Pedig elnöki ország vezetőjeként legalább megfigyelőnek meghívhatták volna Orbánt.

Ezzel pedig úgy néz ki, hogy kihullik a legfontosabb feladat megszervezése a magyar diplomácia kezéből. „Magyarország, bár nem tagja az eurózónának, a csatlakozni kívánó államok közé tartozik, és úgy gondolja, hogy az európai integráció legfontosabb eszköze a közös pénz. Éppen ezért annak megvédése a legfontosabb érdek” – mondta még január elején Orbán az elnökség legfontosabb céljáról. Az erről szóló következő nagy találkozón azonban ott sem leszünk.

Pedig volt már recept

Az euró megvédése a még tavaly év végén elfogadott forgatókönyv szerint úgy nézett volna ki, hogy ebben a félévben jogilag előkészítik a csődbe került országok védelmére hivatott Európai Stabilitási Mechanizmust, vagyis intézményesítik, hogy az eurót használó országok hogyan kaphatnak mentőcsomagot a többiektől. Ehhez pedig módosítják a lisszaboni szerződést. A másik nagy lépés pedig hat jogszabály elfogadása lenne, amelyekkel a tagállamok költségvetéseit szigorúbban lehet majd ellenőrizni.

Tulajdonképpen mindkét célt fenyegeti a február 4-i német-francia felvetés. Nagy mentőcsomag összeállítása a németek ellenében lehetetlen, hiszen nekik van a legtöbb pénzük az EU-ban. Ők azonban most egy olyan paktumot akarnak lenyomni a többiek torkán, ami jóval túlmutat a közös gazdasági kormányzás eddigi tervein. Egységesítenék az európai nyugdíjkorhatárt 67 évben, tiltanák hogy a kormányok inflációhoz köthessék a béreket a közszférában, egységes módon számoltatnák a társasági adót, és minden alkotmányba belefoglaltatnák az államadósság felső határát.

Óriási viták vannak

Mindez hatalmas felháborodást keltett. Hollandia, Ausztria, Olaszország, Spanyolország, Belgium és Portugália nagyon keményen elutasította a tervet az eurózónához tartozók közül, azon kívülről pedig Lengyelország és Dánia is kikérte magának, hogy a németek így diktáljanak Európának.

Már az eredeti terv is jelentősen erősítette volna a közös intézményeket a tagállamok rovására. A konkrét adószabályokba és alkotmányokba is beleszólni vágyó német-francia kezdeményezés viszont már áttörte azt a lélektani gátat, ami a válságkezelés miatt eddig rugalmasnak tűnt. Teljesen új értelmet nyert az Erős Európa jelszó, ami a magyar elnökség szlogenje lett, ezek a tervek jóval túlmutatnak azokon, ami alapján a szlogent kiválasztották.

A német kezdeményezésű és francia támogatású új kezdeményezés rég nem látott vitát gerjesztett az unión belül, aminek lecsillapítására Magyarország egyszerűen túl kicsi. Ráadásul nincs benne az eurózónában, így végképp alig van szava ezekben az ügyekben. Békíteni az ügyben a múlt héten Hermann Van Rompuy tanácsi elnök indult hat országos körútra, hogy a keleti tagállamokat nyugtatgassa.

Orbán visszatérne az eredeti menetrendhez

Orbán Viktor múlt pénteken Brüsszelben utalt arra, hogy nem jó most felborítani a menetrendet. „Sokféle új elképzelés forog jelenleg, de ez az egyetlen biztos folyamat, aminek ismerjük és elfogadtuk a tartalmát, látjuk a menetét, az állomásait. Nem szabad, hogy más ügyek ettől eltérítsenek” – állt ki az eredeti recept mellett.

A magyar elnökség legfontosabb feladatának tekintett, a közös gazdasági kormányzásról szóló hat jogszabályból álló csomag elfogadása sem áll túl jól. A magyar elnökségi menetrend szerint a március végi csúcsra nagyjából el kellene fogadnia a tanácsnak a jogszabályok szövegét, hogy azokat a parlamenthez küldhessék, mint a kormányok közös álláspontját. Ehhez képest 11 vitatott részkérdésből eddig egyet sikerült teljesen lezárni, és egyáltalán nem biztos, hogy márciusban sikerül az áttörés. Bár ebben a magyar kormány hivatalosan még erősen bízik.

Hogy a német felvetés és az eurót használók külön csúcsa ezt a tervet mennyire lassítja, az majd csak március közepén derül ki. Mindenesetre a magyar elnökség továbbra is nagyom ambicionálja, hogy az eredeti terv szerint haladjon az EU, és nem szimpatizál túlságosan a német-francia új igényekkel. Ebben Magyarország a legtöbb tagállam támogatására számíthat, csak az is nyilvánvaló, hogy a két nagy nélkül a többiek mozgástere eléggé szűk.

A szemeszterrel kevés a dolgunk

A magyar elnökség másik fontos, új feladata az európai szemeszter nevű folyamat beindítása, amely a tagállami költségvetések stratégiai terveinek közös elbírálásról szól. Ebben azonban május végéig június elejéig csak automatizmusok vannak beépítve. Addig a bizottság és a tagállamok is küldenek terveket és értelmezéseket, a közös megvitatás ideje legkorábban a magyar elnökség utolsó néhány hetére juthat, és a munka oroszlánrésze már a lengyel vezetésre marad.

Nem jönnek Gödöllőre Európa vezetői

A magyar elnökség leglátványosabb – de korántsem a legfontosabb – eseménye a Keleti Partnerség csúcs lett volna, vagyis az EU vezetőinek találkozója hat posztszovjet nem EU-tag vezetőivel. A Gödöllőre tervezett csúcs azonban elmarad, a Keleti Partnerség megbeszélést a lengyel elnökség idejére halasztották.

A csúcs azért marad el, mert május végére két nagy világeseményt is rászerveztek: akkor lesz a G8 csúcs és az OECD csúcs is. Ugyanakkor az is látszik, hogy a Keleti Partnerség erőltetését több tagállam is erősen fúrja, és inkább az EU déli szomszédaira, így Észak-Afrikára és a Közel-Keletre koncentrálnának. A déli lobbi élén a franciák és az olaszok állnak, míg a keleti szálat a németek és a svédek erőltetnék. Ez a vita, és az hogy a csúcsra nem lehetett volna összehívni a 27 tagállam vezetőit, azt jelzik, hogy a Keleti Partnerség általában nem elég fontos most az EU-nak.

A gázvezeték számláját sem biztos hogy állják

A magyar elnökség egyik nagy ambíciója az energiabiztonság tudatosítása a tagállamok vezetőiben. Eredetileg erről szólt volna a február 4-i csúcs is, ami aztán sokkal inkább a német-francia külön javaslat miatt lett érdekes.

Annyit sikerült elérni, hogy a bizottság lelkes közreműködésével a tagállamok elkötelezték magukat az energetikai piac liberalizációja mellett. Azt viszont csak nagyon erős feltételekkel sikerült elfogadtatni, hogy akár közös pénzt is lehessen fordítani a közép-európai régió gázvezetékeinek összekapcsolására. Márpedig a magyar igény lényegében erről szólt volna.

Itt azonban a britek, a németek, de a franciák, a svédek és a hollandok is jelezték, hogy nem szívesen költenének sokat a térség gázinfrastruktúrájára. Az EU intézményei azonban szeretik a tervet, fontos az utánunk jövő lengyel elnökségnek is, így a téma egyáltalán nincs még veszve, és Orbán Viktor az elnökség kezdete óta minden egyes brüsszeli utazásakor fel is hozza. Energiaügyben nem történt bukás, de a magyar várakozásokhoz képest szerényebbek az eddigi eredmények. Inkább elvi, mint az anyagi támogatás tűnik most csak biztosnak.

Akadozik a keleti lobbi is

A magyar elnökség az EU keleti régiója érdekében egyébként is igyekezett volna keményen lobbizni. Ide tartozott volna Románia és Bulgária schengeni csatlakozása, ami most a magyar törekvések ellenére is tolódni látszik. Elsősorban a németek és a franciák jelezték, hogy nem elég a két ország technikai felkészültsége a közös határ védelmére, politikai feltételeik is vannak, és a korrupció elleni küzdelem hatékonyságához kötnék a csatlakozást. A két dolog összekötését a magyar elnökség nem támogatta, de ettől még nem áll jól a románok és a bolgárok szénája.

A magyarok által kiemelten támogatott horvát csatlakozás ügye sem áll nagyon jól. Már januárra bizonyos volt, hogy a teljes csatlakozás nem történhet meg a magyar elnökség alatt, a budapesti ambíció le is ment a tárgyalási fejezetek befejezéséig. Erre még van remény, de itt sincs bizonyosság, ahogy az se látszik egyértelműen, hogy Horvátország biztos belépési dátumot kaphat a magyar elnökség végére.

Kifele nincs sértetődés

A magyar diplomácia megértően és nagyvonalúan kezelte, hogy számos ügy csúszni látszik, vagy nem úgy alakul, ahogy azt várni lehetett. Az ezekben az ügyekben kifele mutatott nyugodt és kompromisszumot kereső megszólalások eddig a vitákban semelyik oldalt sem háborították fel nyíltan, vagyis ilyen értelemben az elnökségi feladatot sikerült jól ellátni.

Ugyanakkor a magyar elnökség a nagy stratégiai ügyekben arra kényszerül, hogy kullogjon az események után, hiszen azokat inkább Berlinben és Párizsban alakítják most, és ebből simán kihagyják a magyarokat.

Jobb ma egy veréb

Jellemző, hogy Martonyi János külügyminiszter az elnökség első harmadát értékelve egy olyan ügyet emelt ki nagy sikerként, amely eredetileg nem tartozott az elnökség legfontosabbjai közé: azt, hogy a következő költségvetésben megmaradhat a kohéziós alapok nagy hangsúlya a mostani stratégiaépítés alapján.

A magyar elnökség már hivatalba lépése előtt, decemberben jelezte, hogy az euró megmentése annyira fontos, hogy a következő EU-s költségvetést nem lehet még tárgyalni, arról inkább a lengyelek vezetése alatt kezdődjön a vita. Ehhez képest mégis egy ezzel összefüggő részeredménynek örült legjobban a magyar külügyminiszter. "Tehát itt már azt kell mondjam, hogy tulajdonképpen amit akartunk, azt részben, vagy lényegében elértük, mert hiszen a kohéziós politika főbb tartalmi elemeit, azt a tagállamok egyhangúan jóváhagyták.” – emelte ki Martonyi a témát, mint a magyar elnökség legfőbb eredményét az elmúlt két hónapban.

Amúgy joggal örült ennek, hiszen a szegény tagállamoknak, így Magyarországnak is kulcsfontosságú, hogy a kohéziós alapokat 2013-től ne nyirbálják nagyon meg. Hogy erre van igény, az jól érezhető volt múlt pénteken egy budapesti konferencia svéd, holland és brit képviselőinek felszólalásaikor is.

Nagy ellenszél volt

Miközben a magyar elnökség igyekszik megértően futni a fejlemények után, és udvariasan megpróbálja az eredeti, még tavaly elfogadott forgatókönyvhöz visszaterelni a tagállamokat, addig a magyar diplomáciának keserves megróbáltatást jelentett az első néhány hét. A médiatörvény miatti ellenséges hangulat olyan rossz sajtót hozott a magyar kormánynak Európa-szerte, hogy rengeteg energiát elvitt a védekezés, és nem tett jót a magyar diplomáciának a bizalmatlanság sem.