Kontroll nélkül folyik el évi 1000 milliárd közpénz

A TI tanulmányának (innen letölthető teljes egészében) egyik része egy kutatás, ami 24 közbeszerzési ajánlatkérő önkormányzat, állami szerv, közszolgáltató adatait dolgozza fel. Az adatokat, szerződéseket az érintett intézmények elég nehézkesen adták ki a civil szervezetnek, gyakran hivatkoztak elfoglaltságra, vagy üzleti titokra.

A tapasztalatok szerint az intézmények több mint a fele nem készített éves közbeszerzési tervet, ami átgondoltabbá és átláthatóvá tenné a közpénzen történő beszerzéseket.

A beszolgáltatott adatokból kiderült, hogy a megkérdezett közcégek, önkormányzatok éves költségvetésük 10 százalékát költik el nehezen ellenőrizhető, értékhatár alatti, közbeszerzési eljáráson kívüli beszerzéseken. Ez jelentős összeg és jóval magasabb az uniós átlagnál.

A tanulmány szerint a magyar közcégek, intézmények a GDP 5-9 százalékának megfelelő összeget (1400-2520 milliárd forintot) költenek évente közbeszerzési eljárásokon. Ez az adat minden évben az EU-országok átlaga alatt maradt, ahol egyébként 10-15%-át is eléri a bruttó hazai összterméknek.

1000-2000 milliárd megkerüli a közbeszerzési törvényt

Ebből az következik, hogy a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó ajánlatkérők a pénzük jelentős részét (1000-2000 milliárd forintot) a Kbt. hatályán kívül eső eljárás keretében költik el. Ezeknek az eljárásoknak a szabályozása és lebonyolításuk érdemi kontroll nélkül történik.

A tapasztalat szerint az ajánlatkérők elenyésző hányada rendelkezik a közbeszerzésen kívüli beszerzéseket szabályozó beszerzési szabályzatokkal. Ezek is főleg a nagyobb, központi költségvetésből gazdálkodó intézmények, a helyi, kisebb önkormányzatok nagy része egyáltalán nem rendelkezik ilyennel.

A TI ezért azt javasolja, hogy a Közbeszerzések Tanácsa mintaszabályzatokkal és ajánlásokkal segítse az ajánlatkérőket beszerzési szabályzatuk kialakításában, beszerzési politikájuk fejlesztésében. Emellett teremtsen meg egy hatékonyabban működő, kikényszeríthető nyilvánosságra hozatali kötelezettséget, és alakítsák ki a rendszeres és ad hoc ellenőrzések eljárását.

A tanulmány szerint, bár a törvény már 1995-ben előírta, a csak az elmúlt években sikerült egy olyan elektronikus nyilvántartást létrehoznia, ami az interneten bárki számára elérhető. Ám még ez sem az igazi, jelenleg csak „bejelentkezett ajánlatkérők” által elküldött adatok szerepelnek az adatbázisban.

A TI szerint a közbeszerzések ellenőrizhetőségének megteremtése és a közbeszerzések fejlesztése, az e-közbeszerzés elősegítése miatt egy nyilvános, ingyenes, teljes közbeszerzési adatbázist kellene létrehozni. Ez lehetne akár a Közbeszerzési Értesítő internetes változata is.

A szervezet azt javasolja, hogy az adatbázis tartalmazza az intézmények éves közbeszerzési terveit is. A közbeszerzési tervekben pedig a törvényben meghatározott értékhatár alatti beszerzéseket is jelenítsék meg az intézmények.

Sokan dolgoznak, sokért – az íróasztalfióknak

A tanulmány másik része magával a Közbeszerzési Tanáccsal, annak működésével foglalkozik. Megállapítja többek között, hogy a tanács közel száz főt foglalkoztat, ám az, hogy hányan, melyik osztályon és min dolgoznak, nem állapítható meg egyetlen bekért beszámolóból sem.

A tanács 2009-ben 1649 millió forint saját bevételből és 158 millió forint központi támogatásból gazdálkodott. A kutatás furcsának tartja, hogy a 2009-ben kifizetett 486 millió forint rendszeres személyi juttatásokon felül a nem rendszeres személyi juttatások több mint 120 millió forintot tettek ki.

Ez a negyedét jelenti a szerződés szerinti kifizetéseknek. Ennél is furcsább a külső személyi juttatásoknál megjelölt 18 millió forint, annak tükrében, hogy a tanács elnöke szerint nem foglalkoztatnak megbízási szerződéssel külsős munkatársat.

Hiába a sok szakember, a tanács jogszabályalkotásban való részvételéről (ami egyik legfontosabb feladata lenne) a tanulmány megállapította, hogy a felhalmozódott tudás és gyakorlati tapasztalatok visszacsatolása ellenére sem képesek megfelelő mértékben befolyásolni a közbeszerzési politikát.

Ennek az az oka, hogy a tanácsot nem vonják be a minisztérium által előkészített vagy egyéni képviselő indítványok útján benyújtott módosító javaslatok véleményezésébe.

Igaz, a tanács szakembereivel készített belső interjúk szerint a tanács nem is nagyon törekedik a kodifikációs részvételre. „Sokat foglalkoztunk azzal, hogy megakadályozzuk, ne verjék szét a jelenlegi szabályozást. Egy konzervatív, fékező szerepet vállaltunk.” - mondta az egyik volt tanácstag.