Dömötör
-1 °C
14 °C

Pintér Sándor elment, a feszültség maradt

2011.05.13. 22:27
Végigsétált Gyöngyöspatán Pintér Sándor Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövettel, beszélt olyanokkal, akiket megloptak, végigment a cigánysoron, ahol megtapsolták, aztán a helyi magyarok és a cigányok hangos vitája közben kiderült: Gyöngyöspatán semmi sem oldódott meg. Az USA etnikai konfliktusokban jártas oktatókat küld a magyar rendőrségnek, a belügyminiszter pedig úgy látja: a rendet garantálni tudják, de békét csak a helyiek köthetnek egymással.

– Meséljen, mit termelnek errefelé? - kérdezte kedélyesen a mellé szegődött embert Pintér Sándor belügyminiszter, amint balján Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövettel megkezdték sétájukat Gyöngyöspatán. "Zöldséget, gyümölcsöt. Már ha marad belőle valami" -  mondta az ember, aki már a hivatalos látogatás elején odaállt Pintér Sándor elé és azt kérte, ne csak a romákat, de a mellettük élőket is kérdezzék meg, milyen az élet Gyöngyöspatán.

A sétára Pintér Sándor hívta meg a gyöngyöspatai etnikai konfliktus ügyében igencsak aktívnak mutatkozó amerikai nagykövetet. A terepszemle abból a kereszteződésből indult, ahol a köztéri kamerák rögzítették Alex elhíresült vizelését, majd az azután kitört verekedés egy részét a romák és a faluban grasszáló véderősök között.

Képeink a nagyköveti látogatásról (Fotó: Nagy Attila)

Pintér Sándor határozottan lépdelt az utcán és ugyancsak határozottan irányította az őt fényképező sajtót. Hátra, hátra, utasított katonásan a fotósokat, ahogy kíséretével haladt Varga Gyuláné udvara felé. Az idős asszony megmutatta kertjét és elmondta, hiába dolgozik, folyamatosan lopnak tőle. Néha már azt szeretné, hogy ha lopnak, akkor legalább csak a paprikát, paradicsomot vigyék el, de nem, a tolvajok a növényeit is letörik, amikkel már nem tud mit kezdeni. Ellopták a karókat és a drótokat is, nem tudok mit csinálni, pedig azok is sok pénzembe kerültek, panaszolta az idős asszony. Felidézte, hogy két évvel ezelőtt éjjel ő kergette ki a tolvajokat az udvarából.

A séta innen visszafordul a cigánysor felé. Közben egy asszony azt meséli, hogy tízéves fiát a romák azzal fenyegették meg az iskolában, hogy elvágják a torkát. Most mondja meg, hova vigyem a gyerekem, fordul hozzám. Az ő férje a Szebb Jövőért polgárőr egyesület egyik alapítója, és őket ugyan nem merik bántani, de a fiát nagyon félti.

Pintér Sándor és a nagykövet ezután fordul a cigánysorra. Farkas János, a Roma Polgárjogi Mozgalom országos alelnöke lép mellé, bemutatkozik a nagykövetnek, aki azonnal megdícséri különleges öltönyzakóját. Farkas János azt mondja a nagykövetnek, nagyon hálásak a Pintér úrnak és bíznak benne, hogy újra megválasztják őt, ők mindenesetre rá szavaznak.

A menet leér a cigánysorra, ahol a a romák mind kiálltak házaik elé, férfiak csoportokban, asszonyok gyerekekkel. Amikor meglátják a belügyminisztert, megtapsolják és megéljenzik. Pintér Sándor ekkor veszi le először napszemüvegét és a szeméhez nyúl. Nem tudni, hogy valami belement-e vagy egy könnycseppet morzsol el.

Az amerikai nagykövettel felnéznek a házak fölött magasodó Kecskekőre. A hegyen egykor kiskertek és házak álltak, ma elvadult terület, néhány elhagyott, félig lebontott, széthordott épülettel. „Voltak itt nekem is földjeim, de otthagytam, nem tudtam mit csinálni vele, mindent elloptak” - mondja mellettem egy helyi asszony.

Ennyi volt? – kérdezi egy tizenéves roma gyerek, miután a belügyminiszter és a nagykövet a nézelődés után visszafordul a polgármesteri hivatal felé. Itt egyik házba sem mentek be, és nem kérdeztek meg senkit arról, mi van velük.

A kedélyesnek indult politikusi terepszemle innentől káoszba fordul. Míg Pintér Sándor és a nagykövet komótosan sétál vissza a polgármesteri hivatalhoz, mellettük, körülöttük több kisebb csoportban is hangos, üvöltözős vita alakul ki romák és nem romák között. "Minek hívtátok ide a Szebb jövőértet? Szégyent hoztatok a falura. Ti meg miért nem tudjátok kiadni a bűnözőket, ti is jól tudjátok, kik azok. Hiába kaptatok földet, most is ott állnak parlagon. Nem vagyunk fajgyűlölők, azt megbecsüljük, aki dolgozik, de ti nem dolgoztok, csak a segélyre vártok. Mondd meg, hol dolgozzunk, ha egyszer nincs munka? Mi meg hiába termelünk, mindent ellopnak, és másnap itt az utcán a szemünkbe röhögnek."

Hangosak, vitáznak, de ez nem is annyira az ellenségesség hangja, hanem a végtelen elkeseredettségé és tanácstalanságé. Olyan emberek vívnak itt szópárbajt, akik régről ismerik egymást, együtt jártak iskolába. Az egyik magyar asszony úgy kiabál a kisebbségi önkormányzat egyik vezetőjével, hogy belekarol, "téged szeretlek, tisztellek, te rendes ember vagy, de ez így nem mehet tovább, csináljatok valamit, mert itt nem lehet élni így tovább".

A viták a polgármesteri hivatal előtt is folytatódnak, ahol Pintér Sándor és a nagykövet fogadja az önkormányzat képviselőit és a cigányok vezetőit. Azt akarták tőlünk, hogy adjuk ki magunk közül a bűnözőket, mondja a községháza előtt egy jól öltözött cigányember, aki zenész és egykor még az Astoriában is muzsikált. „De hát ez nem a mi dolgunk, mi nem vagyunk a rendőrség. Most képzelje el ezt. Mi lenne, ha mi is azt mondanánk, hogy a falu is adja ki a bűnözőket, akik nem cigányok”

Egy helyi borász azon méltatlankodik, hogy őt azért támadták, miért nem ad munkát cigányoknak. "Én azoknak adok munkát, akik dolgoznak, de ők nem dolgoztak, nem tudok mit csinálni" - mondja. A borász szerint lehet, hogy a magyarok is követtek el ezt-azt, de a mérleg igencsak a másik irányba billent el. A faluban mindenkit rendet akar, és amikor itt volt a Szebb Jövőért, akkor legalább rend volt.

Egy csendes, idősebb cigány asszony is ott ácsorog a községháza előtt. Tíz gyermeke és harminc unokája van. Ő 18 évig dolgozott a szomszédos műanyaggyárban, aztán lerokkantosították, mert tönkrement a tüdeje. A Kádár-rendszerben mindenki dolgozott, az emberek Pestre is jártak innen munkába, mondja. Most a gyerekei nagyrészt munkanélküliek, még az a lánya sem talál munkát, aki kitanulta a gyors és gépírást. Az asszony nem a cigánysoron lakik. „Van ott három család, akikkel baj van. Én itt a szomszédaimmal jóban vagyok. Mi mások vagyunk. Mi hitesek vagyunk. Alig várom, hogy holnap jöjjön a pásztor”.

Az Egyesült Államok elismeri a magyar kormány hatékony beavatkozását, amellyel sikerült megelőznie a konfliktus eszkalálódását, mondta a nap végén tartott sajtótájékoztatón az amerikai nagykövet. Az USA olyan rendvédelmi oktatótiszteket küld Magyarországra, akik át tudják adni tapasztalataikat a magyar rendőröknek arról, hogyan lehet eredményesen dolgozni multikulturális környezetben. Körülbelül ötven ember oktatását kezdik meg hamarosan, rendőrökét, a rendőrtiszti főiskola tanáraiét, és a képzésbe a helyi iskola igazgatóját is bevonják.

Eleni Tsakopoulos Kounalakis szerint a világon mindenütt vannak etnikai feszültségek és szeretne tanulni abból, ahogy a magyar hatóságok kezelik ezt a kérdést. A nagykövet szerint a romakérdés messze túlnyúlik Magyarország határain, de jónak tartja, hogy ez a magyar uniós elnökség egyik prioritása lett.

Eleni Tsakopoulos Kounalakis cáfolta, hogy az amerikai nagykövetség munkatársai azt ajánlották volna a romáknak, hogy kérjenek menedékjogot és vándoroljanak ki. Mint mondta, munkatársai csak tájékozódtak Gyöngyöspatán és próbálták megérteni a helyzetet. Kounalakis egy kérdésre külön hangsúlyozta: a nagykövetségnek semmilyen kapcsolata nem volt Richard Field amerikai üzletemberrel, aki a két héttel ezelőtti mentőakciót szervezte a gyöngyöspatai romáknak.

A rendet a rendőrség tudja garantálni, de a békét csak a helyiek tudják megkötni egymással, idézte a nap végén Pintér Sándor önmagát, aki ezt a mondatot is írta be Gyöngyöspata emlékkönyvébe. Amikor kilépett a községházából a bejárat előtt rá váró Audiba, az autó egyik oldalán a romák, a másik oldalán a magyarok álltak.