Nem alkotmányellenes az AB hatáskörének szűkítése

Július 11-12-i teljes ülésén az Alkotmánybíróság döntést hozott a 2010 évi CXIX. törvény alkotmányosságáról. Ez volt az a novemberi alkotmánymódosítás, mely szerint az AB nem vizsgálhatja az állampolgárok tulajdonhoz fűződő jogának érvényesülését a költségvetésről, annak végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények normakontrollja során.

Az alkotmánymódosítás fő célja a 98 százalékos különadóról, és különösképpen a magánnyugdíjpénztári befizetések államosításáról szóló jogszabály alkotmányosságának biztosítása volt. Az Alkotmánybíróság többségi határozata most kimondta: az AB-nek nincs hatásköre az Alkotmány, vagy az Alkotmányt módosító törvény alkotmányossági felülvizsgálatára és megsemmisítésére.

Csak a jogalkotó módosíthatja az Alkotmányt

Az Alkotmánybíróság szerint a testület feladata az Alkotmány és az alkotmányos alapjogok védelme, és ezzel a feladatával ellentétes lenne, ha a védelem tárgyát és az eljárása során alkalmazott mércét, az Alkotmányt saját maga alakítaná. Az Alkotmány módosítására kizárólag az alkotmányozó hatalom jogosult.

Az Alkotmánybíróság figyelembe vette, hogy más országokban előfordul arra példa, hogy egy alkotmánybíróság felülvizsgálja a számára mérceként szolgáló alkotmányt. Ezekben az esetekben azonban az alaptörvényben vagy szerepel erre vonatkozó felhatalmazás, vagy olyan egyértelmű mérce (pl. megváltoztathatatlansági klauzula), amely alapján az alkotmánybíróság megállapíthatja saját alkotmány-felülvizsgálati hatáskörét. A magyar Alkotmányban azonban nincs ilyen felhatalmazás, és egyértelműen alkalmazható mércét sem állít fel.

Az alkotmánymódosítások normakontrollja azért problematikus, mert erre nézve nincs iránymutatás a jogrendben. Van aki szerint fogalmilag kizárt, hogy az alkotmány alkotmányellenes legyen. Mások szerint ez lehetséges, de a vizsgálatra az AB-nek nincs hatásköre. A harmadik szerint azért nem lehetséges a normakontroll, mert a módosítás alkotmányosságát nem lehet mihez mérni.

Rendkívül aggályos gyakorlat

Az AB áttekintette a kormányciklus alkotmánymódosítási gyakorlatát, és mivel mind a 10 módosítás megfelel a formai követelményeknek, nem állapított meg érvénytelenséget. Az AB ugyanakkor felhívta az Országgyűlés, az alkotmányozó hatalom figyelmét arra, hogy az egyéni képviselői indítványra, sürgős eljárásban történő sorozatos alkotmánymódosítás gyakorlata a demokratikus jogállam alkotmányi értéke szempontjából rendkívül aggályos.

Az AB határozatából kiderül, hogy a testület szerint vizsgálható az Alkotmány módosításának közjogi – eljárási – érvénytelensége, hiszen elutasította az erre vonatkozó indítványokat. Különvéleményében erről ír Bragyova András is, aki nem ért egyet azzal, hogy az Ab-nek nincs hatásköre az alkotmánymódosítások vizsgálatára. Hasonló értelmű különvéleményt fogalmazott meg Kiss László és Lévay Miklós is.

Az emberi jogokat nem az Alkotmány teremtette

A különvéleményt megfogalmazó alkotmánybírák okfejtésének lényege, hogy ha az alkotmánymódosításnak vannak alkotmányos jogi korlátai, akkor azok vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak is kell hogy legyen hatásköre. Az alkotmánymódosítás eljárását maga az Alkotmány szabályozza, az Alkotmány alkotmányosan csak e korlátok között módosítható.

A módosítás legfontosabb korlátja, hogy egyes alkotmányos normák jogilag az Alkotmány alapján megváltoztathatatlanok. Ezek közül a legfontosabb az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, amely szerint „A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait”. Ha az Alkotmány nem teremti, hanem elismeri e jogokat, akkor azok nem az Alkotmányból erednek, érvényességük nem az Alkotmányon alapul.

Az Alkotmány tehát nem szüntetheti meg ezeknek a pozitív jogoknak az érvényességét. Márpedig a tulajdonhoz fűződő jog, melynek érvényesülése vizsgálatát a parlament kivette a költségvetést és az adókat érintő törvények alkotmányossági vizsgálatának szempontjai közül, alapvető emberi jog.