Mégsem genetikusan alattvaló a magyar

Hétfőn már a parlamentben is téma volt a Kossuth-díjas Kertész Ákosnak az Amerikai Népszavában augusztus végén megjelent nyílt levele. A Jobbik azt firtatta, elveszik-e az állami kitüntetést az írótól. A kormány nevében válaszoló Halász János nemzetierőforrás-államtitkár azt mondta: Kertész Ákos cikke elfogadhatatlan, az író minden olyan határt átlépett, amelyet Európa kijelölt maga számára. Halász kijelentette: amennyiben Kertész nem kér bocsánatot elfogadhatatlan és védhetetlen írásáért, "a kormány szemében méltatlanná válik a Kossuth-díjra". Kedden Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője azt mondta: "reméljük, hogy ez a bocsánatkérés meg fog születni".

Cikkünk megjelenése után közölte a Klubrádió azt a közleményt, amelyben Kertész Ákos a következőket írja:

Az Amerikai Népszavához írt publicisztikámban szereplő mondatot: "A magyar genetikusan alattvaló" - ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Örömmel értesültem, hogy a holokauszttal kapcsolatban az elmaradt bocsánatkérés ügyében helyreigazítottak mások. Ezzel az ügyet lezártam.

Kérdés, ez elegendő lesz-e bocsánatkérésnek. A mostani szabályok szerint a Kossuth-díjat ugyanazzal az eljárással lehet visszavenni, mint ahogy adományozták. Január óta a Kossuth- és Széchenyi Díj Bizottság feladata a kitüntetésekre való fölterjesztés. A bizottság elnöke a kormányfő. Kitüntetések adományozására és visszavonására a kormány tagjai, az országos köztestületek, a Kossuth-díjjal, Széchenyi-díjjal és Állami Díjjal korábban kitüntetettek, a tudományos és művészeti élet területén működő országos szervezetek elnökségei, valamint az országos érdekképviseleti szervek tehetnek javaslatot, de ezt náluk bárki kezdeményzeheti. A díjat a kormány javaslatára a köztársasági elnök vonhatja vissza attól, aki arra érdemtelenné vált. Ha Kertész Ákos nem kér bocsánatot, borítékolható, hogy 1953 után (lásd keretes írásunkat), ő lesz a második olyan ember, akitől visszaveszik a díjat.

Genetika

A 79 éves Kertész Ákos a külföldön bejegyzett Amerikai Népszava portálon augusztus 29-én megjelent nyílt levelében ezt írta:

A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!

A genetikai meghatározottságra utaló, valóban védhetetlen sorokat azonnal felkapta a jobboldali sajtó, és Kertészt - nem egészen alaptalanul - rasszizmussal vádolta meg. A Magyar Nemzet folyamatosan napirenden tartja az ügyet, a hétfői számban egész oldalt szentelt ennek a témának, és zömmel jobboldali Kossuth-díjasok véleményét kérdezte az ügyről. Nincs mit csodálkozni azon sem, hogy Kertész írása kiváló ürügyet adott a szélsőjobbnak is arra, hogy igazolást találjon saját cigány- és zsidógyűlölő vagy homofób megnyilvánulásaira, felemlegesse Kertész zsidó származását, azaz rasszista támadással válaszoljon a rasszista megnyilvánulásra.

Sokkal érdekesebb azonban az, milyen reakciókat váltott ki a baloldalon Kertész írása, hiszen az író korábban nyíltan és aktívan elköteleződött a baloldal mellett. 2008-ban például támogatta a Gyurcsány Ferenc kezdeményezésére megalapított Magyar Demokratikus Chartát. Idén februárban Tamás Gáspár Miklóssal együtt No Orbán Day címmel tüntetést szerveztek a Fidesz székháza elé.

A baloldalon a legtöbben inkább nem akartak állást foglalni a Kossuth-díjas író nyílt leveléről, mások próbáltak megértőek lenni. Az Amerikai Népszavába szintén publikáló Andrassew Iván például ezt írta:

A kifogásolt írás hangnemével sem értek egyet teljes mértékben, de mivel én nem vagyok zsidó, nem éltem át azt, amit ő, nem tudhatom, milyen lenne, ha én is átéltem volna, tiszteletben tartom azt az elkeseredettséget és dühöt, amit azok az öreg emberek éreznek, akik azt látják, hogy megint nácik masíroznak ebben az országban, nácik vannak a parlamentben.

Ennél sokkal egyértelműbb volt a Népszabadságban Révész Sándor. Szerinte Kertész Ákos írása épp azt a logikát erősíti, amelyen az agresszív, szélsőséges rasszizmus alapul. “Akik azt hiszik, ez ellen a rasszizmus ellen lépnek föl, amikor Kertész szavait védelmezik, tévhitben élnek. Nem. Ezzel éppen a rasszizmus elleni harcot hiteltelenítik.”

Ne csináld!

Elítélte az írást Tamás Gáspár Miklós is, akinek Zöld Baloldal nevű pártjában Kertész Ákos is aktív szerepet vállalt. “Szégyentelennek és védhetetlennek” nevezte Kertész kitételeit Mester Ákos, a 168 óra főszerkesztője is. Ő is megjegyezte: rosszul teszi, aki védeni akarja ezért az írót, "Kertészre pedig rá kellett volna szólnia valakinek, hogy ne csináld". Mester Ákos szerint kicsit jobb lenne a helyzet, ha Kertész Ákos legalább annyit mondana: bocsánat.

Önkritikára szólította fel az írót a Raoul Wallenberg Egyesület is, amely szerint Kertész Ákos abban követett el komoly hibát,hogy nem áramlatokkal, nézetekkel vitázott, hanem a nemzetről fogalmazott meg olyan kritikát, amely sértő és elfogadhatatlan. A szervezet szerint mindez csak generálja a gyűlöletbeszédet.

Kertész Ákos azonban nem kért bocsánatot, inkább nem túl szerencsés magyarázatokat fűzött az íráshoz. Az MTI-nek szeptember elején azt mondta: Magyarországon nem lehet számon kérni őt azért, mit ír az Amerikai Népszavának. Egy az ATV-nek adott interjúban pedig úgy fogalmazott: "Nem bántam meg egy soromat sem, nem csak ezeket nem, hanem amit egyáltalán amióta megjelentem, megírtam, egyetlen soromat sem szégyellem és nem bántam meg". Mint elmondta, ilyen genetikai utalást egy tudományos írásban soha nem írt volna le, de a publicisztika az egy esztétikai műfaj, ahol "a szavak, a kifejezések nem jelölik tárgyukat, hanem átvitt értelemben értendők".

Nem értik, én megtanultam írni, 53 éve jelentem meg először, nagyon sokan nem tanultak meg olvasni. Egyszerűen nem értik, hogy a magyar nép iránt, a magyarság sorsa iránti aggodalom íratta velem ezeket a sorokat, teljesen nevetséges, hogy épp a magyarok tiltakoznak ellene, akikről szól, akikért szól.

A vita hamar a politika szintjére került. A Jobbik követelte, hogy Kertész Ákostól vonják meg a díszpolgári címet, és a korábbi állami kitüntetéseket, köztük a Kossuth-díjat is. Schiffer András LMP-s frakcióvezető is „szégyenletesnek és igaztalannak” nevezte Kertész szavait és a Fidesz liberális köreihez sorolt L. Simon László, a parlament kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke is elfogadhatatlannak és menthetetlennek tartja Kertész Ákos nyílt levelét, amellyel az író átlépett egy határt.

Az írás körüli vita mára túllépett az értelmiségi állásfoglalásokon. A budapesti városházán már készül az az előterjesztés, amellyel visszavonnák Kertész Ákos díszpolgári címét. A javaslatról szeptember 21-i ülésén tárgyalhat majd a Fővárosi Közgyűlés. Kertész Ákos erről azt mondta: “De ha visszavonják, lelkük rajta! Mi történik? Legfeljebb a főváros nem tekint saját halottjának. Más hasznom abból, hogy díszpolgár vagyok, nincs!”

Izgatás?

Sokkal súlyosabb, hogy Kertész kitételei akár a közösség elleni izgatás gyanúját is fölvethetik. A Jobbik már bejelentette, feljelentést tesz az ügyben. Más kérdés, hogyan lehet érvényesíteni ezt egy külföldön működő internetes portál ellen. A Magyar Hírlapnak korábban Kollarik Tamás a Médiatanács tagja azt mondta: miután hozzájuk még nem érkezett panasz, ezért nem foglalkoztak a kérdéssel.

Közösség elleni izgatás gyanúja esetén azonban el lehet járni egy szerző ellen is. Ha az illető magyar állampolgár, mindegy, hogy a cselekményt Magyarországon vagy külföldön követte el. Ehhez arra is szükség van, hogy az adott tényállás a másik ország joga szerint is büntetendő cselekmény legyen (ez éppen az Egyesült Államok esetén lehet kérdés, ahol a szólásszabadságot jóval szélesebben értelmezik, mint Magyarországon a rágalmazást vagy közösség elleni izgatást).

Egy ilyen pernek nagyon rossz kifutása is lehet. Lévai Júlia az Élet és Irodalomban azt fejtette ki, hogy ha a szélsőjobb indít pert Kertész ellen, a per tétje az lesz, hogy ki a náci: a neonácik-e vagy Kertész Ákos.

Erről kell tehát majd a bíróságnak döntenie. És mivel Kertész kijelentése valóban náci alapvetésű, hiszen kulturális-társadalmi jelenségek mögé biológiai meghatározottságokat képzel, a bíró okkal fogja megállapítani, hogy Kertész szellemisége náci. A neonácik pedig a nemzet védelmezőiként és az igazság bajnokaiként fognak kikerülni az ügyből.