Semjén és a pápa a pincérfesztiválon

Katolikus ifjúsági pincérfesztiválon érezhette magát, aki a keddi hőségben kivonszolta magát a Vasúttörténeti Parkba, ahol Semjén Zsolt, a kormány fővadásza megnyitotta a pápavonatot. A legerősebb látványelem ugyanis egy gyerekzenekar és -kórus volt: szegényeket  felállították egy úgynevezett pőrekocsira, ami egy vaskerekeken gördülő deszkapadlót jelent, a fiúkat pedig külön büntetésből Jézus urunk daloló felszolgálóinak öltöztették, fehér inggel, fekete nadrággal és csokornyakkendővel. Végig ott aszalódtak a napon, az ájulás ellen a kottával védekezve.

Az esemény, ami összehozott minket, a lengyel vasutasok ötletéből megcsinált pápavonat Magyarországra érkezése volt. A pápavonat, a híres pápamobillal ellentétben, sajnos nem olyan, mint egy függőlegesbe állított halottaskocsi, hanem mint egy sima modern motorvonat, benne egy fotókiállítással.

Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes-kormányfővadászon azonnal látszott, hogy nagy formában van. Vidáman beszélgetett, mindenkihez volt egy kedves szava, egyszóval rég alakította ilyen klasszul legendás szerepét, a jóllakott sündisznócskát.

Nyitóbeszédéből előszót azt a remek gondolatot jegyeztem fel, hogy ez a vonat ugyanúgy eljön hozzánk, mint annak idején a pápa. Mivel katolikus családból származom, pontosan emlékeztem, hogy a pápa nem volt ilyen hosszú, de csendben jegyzeteltem tovább.

Semjén a magyar politikusok átlagánál ügyesebben beszél és ámulatomra bármikor fejből idéz 6-12 szóból álló pápai enciklika-címeket, természetesen latinul.

II. János Pál politikai hatását méltatva Semjén azt mondta, ha nincs a lengyel pápa, akkor most itt úttörővonat állna, és a Krisztus győz helyett a Mint a mókus szólna. Időnk sem volt végiggondolni, hogy melyik lenne a jobb, amikor Semjén, kis hatásszünet után bejelentette, hogy három embernek köszönhetjük, hogy megszabadultunk a bolsevizmustól. "Rambo, Rumcájsz, Semjén Zsolt" - tippeltem gyorsan, de nem nyertem. II. János Pál, Ronald Reagan és - lepődjenek meg - Mihail Gorbacsov ásták meg a Szovjetunió sírját.

Semjén élőben abból a szempontból feltétlenül meggyőző szónok, hogy érezhetően hisz abban, amit mond.

A következő Szarka László MÁV-szóvivő volt, aki olyan tüzes pillantással nézett az elsőként megszólított Semjénre, hogy azt hittem, mindjárt odalép hozzá, és fogsorropogtató vadászcsókkal köszönti a miniszterelnök-helyettest. Sajnos nem ez történt. Szarka nem a nagy római szónokiskola hagyományainak folytatója, amikor azt mondta, hogy napjaink felgyorsult világában az emberi kapcsolatok jelentősége felértékelődik, több zeneiskolás is megtántorodott a pőrekocsin.

Milyen szerencse, hogy a pápavonat vonatként testesült meg, mondta egyszer csak Szarka. "És nem egérfogóként, hurkatöltőként vagy óriási szemölcsként egy helyettes államtitkár fenekén" - folytattam a jegyzetfüzetemben.

A lengyel nagykövet helyettese vagyis helyettesnője azzal keltett feltűnést, hogy beszéd közben egyszerre csak magyarra váltott és úgy is maradt.

Ekkor már negyven fok volt, a beszédek borzasztó régóta mormolódtak az izzó kavicson, így lassan félig alélt állapotba kerültem, ahonnan először egy idős férfi rántott ki egy pillanatra, aki állítása szerint örömkönnyeket látott Szobon és Vácott. Aztán újra elkábultam, hogy egy újpesti plébános végképp magamhoz térítsen a "Tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, tisztelt nagykövet asszony úr!" - nyitással.

Amikor már úgy tűnt, hogy a Szent István zeneművészeti szakközépiskola zene- és énekkara az izzó pokolban végzi, véget ért az utolsó beszéd is, Semjén Zsolt azt mondta a hátam mögött, hogy "Péter, a sajtót tereljétek oda a vonatba!", de sajnos csak a büfére gondolt, én pedig végre felszállhattam a pápavonatra, hogy megkezdjem a riport érdemi részét.

Csakhogy a pápavonat nem más, mint egy sima, utazó fotókiállítás, a pápa élete az általános iskolától napjainkig, pont annyi, mintha a Google-lal rákeresnénk II. János Pálra és szkrolloznánk egyet lefele, úgyhogy a riport érdemi része ezzel véget is ért.