Kívánságlista a romastratégia

A Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság szerda este publikálta a szegényeket és romákat célzó kormányzati stratégia tíz évre szóló tervezetét (a rövid változat itt olvasható). A stratégia keretében három éves akcióterveket alkotnak majd a különböző szakterületek konkrét tennivalóinak összehangolására.

Még nem hivatalos

A hivatalosan Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia című dokumentumot a fedőlapon lévő figyelmeztetés szerint a kabinet még nem tárgyalta, az a néhány hétig tartó társadalmi egyeztetés után kerül a kormány elé.

A tervezetet készítő államtitkárságot vezető Balog Zoltán a romaügy felelőseként a 2010-es parlamenti választás idején az Indexnek azt nyilatkozta, luxus lemondani az ország negyedéről, és a kormánynak nincs más választása, mint hogy valóban hatékony, komplex térségi rehabilitációs programokat indítson, így a stratégiát elsősorban ennek az ígéretnek a szempontjából vizsgáltuk. A másik szempont az volt, hogy a tervezet tartalmaz-e konkrét intézkedéseket, határidőket, és azok ellenőrzésére, betartatására vonatkozó pontokat.

Nem tisztán romaprogram

A tervezet készítői a dokumentum nevéből is leszűrhetően azt a megoldást választották, hogy a cigányság helyzetének javítására irányuló intézkedéseket a hátrányos helyzetű régiókat és társadalmi csoportokat célzó, azaz nem etnikai, hanem területi és szociális szempontok alapján meghatározott programok keretébe ágyazzák. Ez alól csak a diszkrimináció elleni lépések jelentenek kivételt, ahol mód van a "kulturális-etnikai jellegzetességek tiszteletére és támogatására".

Ahhoz, hogy a romák helyzetén mégis célzottan és mérhetően lehessen javítani, a stratégia új, etnikai profilú, anonim statisztikai mintavételi eljárások kidolgozását javasolja. Mivel ez a jelenlegi jogszabályok mellett csak önkéntes alapon oldható meg, ha a kormány támogatja a stratégiát, előfordulhat, hogy enyhítenek az adatvédelmi előírásokon.

A 122 oldalból az első 70 a leszakadt társadalmi csoportok helyzetének elemzésével foglalkozik, és az eddigi ismeretekhez képest érdemi újdonságot nem tartalmaz. A célok kitűzésekor a fő hangsúly azon volt, hogy azok illeszkedjenek az EU 2020-ig szóló szegénység elleni programjához.

Félmillióval kevesebb szegényt

Ezt a gyermekszegénység, az etnikai (roma-nem roma népesség helyzete közti) különbségek csökkentése, a területi hátrányok és a szegregáció mérséklése követi. A fő cél az, hogy 2020-ra a jelenlegi hárommilliónál félmillióval kevesebben éljenek szegénységben, és az intézkedések ne csak az alsó-középosztály leszakadó rétegeinek a helyzetén javítsanak, akiket könnyebb elérni, hanem a legsúlyosabb nélkülözésben, mélyszegénységben élők, azon belül is főleg a gyerekek profitáljanak belőlük.

Ez a kormány eddigi, elsősorban az alacsony jövedelműeket sújtó adó- és társadalompolitikai intézkedéseivel homlokegyenest szembe menő, nagyon jelentős összegű, rászorultsági alapú szociális transzferekkel oldható csak meg. A stratégián és a hozzá kapcsolt intézkedéstervezeten kívül ennek a kormány intézkedései közt az égvilágon semmi jele.

A stratégia hosszan sorolja, mi mindenen kell javítani általában, konkrét célt viszont csak keveset nevesít. Az oktatás területén ilyen, hogy a hátrányos helyzetű, és kiemelten a roma gyerekek három éves korukban kezdjenek óvodába járni, és hogy összehangolnák az integrált pedagógiai rendszert, az ösztöndíjak rendszerét és az iskolai fejlesztéseket.

Általában és konkrétan

A közbeszerzéseknél preferálnák a romákat és hátrányos helyzetűeket foglalkoztató vállalkozásokat. A stratégia a kormány kiemelt projektjei közt szereplő közfoglalkoztatást átmeneti, inkubációs szakasznak nevezi, a foglalkoztatási támogatások hárompilléres rendszere részeként, mely a közfoglalkoztatás mellett a (helyi és állami forrásokra támaszkodó) szociális gazdaságban, illetve végső célként a nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedést célozza.

Konkrét tervezett intézkedésnek tekinthető a szakképzés rendszerének gyökeres átalakítása, hogy az jobban illeszkedjen a piaci igényekhez. Az egészségügy területén a stratégia egyetlen új intézkedést sem javasol, csak általánosságban beszél a hozzáférés javításáról.

A rugalmasabb szabályozás érdekében megújítanák a Munka törvénykönyvét, hogy jobban elterjedhessenek a munka és a család összeegyeztethetőségét javító "atipikus és rugalmas foglalkoztatási formák".

Folytatódna a telepek felszámolása, illetve rehabilitációja, igaz, ezen a téren az elmúlt években alig történt érdemi előrelépés. A stratégia szerzői javítanának a többség és a többségi intézmények, illetve a romák közötti párbeszéden, a romák médiaképén, a romák és a szegények társadalmi részvételén.

Sok a frázis

Nagyjából ennyi a konkrétumok listája, amihez körülbelül ötvenszer ennyi általános érvényű javaslat tartozik. Az összeset lehetetlen felsorolni, néhányat illusztrációként felidézünk:

• "Segíteni kell a szülőket abban, hogy az anyagiak hiánya (megfelelő ruházat, útiköltség stb.) ne legyen akadálya az óvodába járásnak."

• "Erősíteni kell a helyi piac védelmét, és a helyi termelést a korábban létező szubvenciók helyreállításával és új szubvenciók bevezetésével. Ezen szubvenciók meghatározott részét a hátrányos helyzetű közösségek, települések helyi termelésében, a szaktudást nem igénylő tevékenységek ösztönzését szolgáló komplex programokra kell fordítani."

• "Célzott kiegyenlítő programokkal kell segíteni a roma nők csoportját, mivel foglalkoztatottságuk rendkívül alacsony, és foglalkoztathatóságukat specifikus tényezők határolják be."

• "A szegregátumokban élők (nagy számban romák) specifikus problémáit komplexen kell megközelíteni. Ez magában foglalja a célzott megelőző programokat, az egyéni felelősség tudatosítását, az egészséges lakhatáshoz és környezethez való hozzáférést, illetve annak megőrzését, a foglalkoztatás javítását, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférést."

Mennyi az annyi?

A stratégiához mellékelt intézkedéstervezethez kapcsolódó keretösszegekről egyelőre nehéz eldönteni, hogy azok vágyálomnak, vagy reális, költségvetési kalkulációkon alapuló előirányzatnak tekintendők-e. Az inaktívak foglalkoztatásának javítását célzó szolgáltatásokra 2015-ig költendő 60 milliárd forint például soknak tűnik, ahogy a részlegesen csökkent munkaképességűeknek nyújtott foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatásokra fordítandó 27 milliárd is. Nagyobb baj, hogy a tételek többségénél nem világos, hogy az mennyiben szolgálja a stratégia célcsoportjainak szükségleteit.

Ilyen például a közoktatásban a mindennapi testmozgásra fordítandó húszmilliárd forint, vagy az egészséget szolgáló magatartásminták és közösségi értékek elterjedésének ösztönzésére szánt 16 milliárd. Ezzel pont az a baj, amire a fent hivatkozott interjúban tavaly maga Balog Zoltán panaszkodott a korábbi ciklusok gyakorlatával kapcsolatban: a papíron a romákra költött pénznek csak egy kis részéről állítható biztosan, hogy valóban eljutott a romákhoz. A kérdés ebben az esetben tehát az, hogy nem szegény- vagy romaspecifikus pontokat miért szerepeltetnek a szerzők a stratégiához kapcsolódó intézkedések között.

Prioritások

A programok tervezésére mindenesetre lesz elég pénz: a "szociális szolgáltatások modernizációja, központi stratégiai tervezési kapacitások megerősítése, szociálpolitikai döntések megalapozása" sor mellett 2013-ig 1,6, a "roma felzárkózás módszertani támogatása" mellett egymilliárd forintos előirányzat szerepel. A "társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén" céljára félmilliárd forintot fordítana a tervezet.

Ugyancsak 2013-ban szociális városrehabilitációra 3,9, integrált szociális városrehabilitációra 1,6 milliárd forintot költenének a stratégia szerzői. Komplex telepprogramra, ami csak a romák és a mélyszegénységben élők szempontjából értelmezhető, 2013-ban 4,7 milliárdot, a telepi lakhatási feltételek javítására 410 milliót szán a stratégia, ami nagyságrendi előrelépésnek jóindulattal sem nevezhető.