Nagy zsidó alkudozás kezdődik

Csütörtök este tárgyalóasztalhoz ülnek a magyarországi zsidó egyházak vezetői, mert október végéig meg kellene állapodniuk, hogy mi legyen évi másfél milliárd forint állami támogatással.

Az eddig egymással közvetlenül alig kommunikáló Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) és EMIH (Egységes Magyarországi izraelita Hitközség) kormányzati nyomásra kényszerül elkezdeni valamiféle egyeztetést. Harmadik és negyedik szereplője is lehet az alkunak, mert az állam által elismert Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, és az elismerés kapujában lévő Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség is igényt tarthat a pénz egy részére. Az évi mintegy másfélmilliárdot eddig a Mazsihisz egyedül kapta meg.

Örökjáradék

A Mazsihisz egyik legjelentősebb fix bevétele több mint tíz éve az úgynevezett egyházi ingatlanok után járó örökjáradék. Ez a kommunizmusban elkobzott egyházi ingatlanok államnál maradt része után jár.

Az összes, az előző egyházügyi törvényben „történelmi egyház”-nak nevezett egyház kap ezen a címen állami juttatást. A minta a római katolikusok és a Horn-kormány között köttetett úgynevezett vatikáni szerződés volt. A járadék összegét egyházonként úgy számolták ki, hogy megvizsgálták, hogy mennyi ingatlant nem kapott vissza az adott egyház, és az összeg 5 százalékát évente a költségvetésből átutalják. Azért nevezik örökjáradéknak, mert a keret soha nem fogyhat ki, húsz év után sem: ez az összeg az állam és az egyházak közti szerződés szerint örökké jár, a mindenkori inflációhoz igazítva.

Nagy falat

A zsidó egyház helyzete azért speciális, mert a Mazsihisz a 90-es évek elején kezdődött kárpótláskor viszonylag sok ingatlant nem kért vissza. Ennek az a legfontosabb oka, hogy a magyarországi zsidóság nagy részét megölték a holokauszt idején. Ezért például vidéken számos ingatlannal nem tudtak volna mit kezdeni. A vissza nem adott ingatlanok értékét a 90-es években 13,5 milliárd forintra becsülték, az örökjáradék így most évente (figyelembe véve az inflációt) 1,6 milliárd forint körül van.

A zsidó egyházzal kapcsolatban a másik problémát az okozhatja, hogy korántsem olyan egységes és hierarchizált egyházról van szó, mint a legtöbb keresztény egyházak esetében. A településenként önállóan szerveződő zsidó hitközségek mind önálló jogi személyiségek is voltak a második világháború előtt, így a zsidó egyházi javakat jogi szempontból nem egy darab, hanem több száz egyháztól kobozták el a kommunisták.

Mindez azonban a rendszerváltás utáni kárpótláskor nem jelentett problémát, mert addigra létezett a Mazsihisz, a hitközségeket összefogó egyház. Viszont az idő közben megszerveződött többi zsidó egyháznak is vannak évszázados előzményei.

Eddig szóltak bele

Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija az Indexnek azt mondta, hogy ők már régóta igyekeztek meggyőzni az államot, hogy szélesedjen a támogatott egyházak palettája. „Ezt eddig az állam meg se hallotta, azt mondták, hogy nem akarnak beavatkozni a zsidó hitéletbe, ugyanakkor szerintem éppen az a beavatkozás, hogy az egyik szervezetet másfél milliárddal támogatják, a másikat pedig semmivel sem. Most úgy tűnik, hogy beindult egy folyamat, talán meghallotta az állam ezeket az érveket.”

Most szólnak bele

A Mazshisz vezetői azonban úgy érzik, hogy éppen most akar az állam beavatkozni a zsidó hitéletbe. Az Orbán-kormány létrehozott egy új kerekasztalt a zsidósággal folytatott egyeztetésekre, amibe a Mazsihiszen kívül számos más szervezetet és egyházat is meghívtak. A Zsidó Közösségi Kerekasztal legutóbbi, szeptember 22-i ülésén információink szerint Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke erősen sérelmezte, hogy a minisztérium közigazgatási államtitkára, Gál András Levente bele akar szólni a zsidó hitéletbe. Nemcsak az örökjáradék, hanem más vitatott kérdésekben is.

Leegyszerűsítve az a vélekedés alakult ki a zsidó közéletben, hogy a Mazsihisz a szocialisták, az EMIH pedig a Fidesz barátja. (Ezt a bélyeget viszont az érintettek rendre visszautasítják.)

Új törvényhez új elosztás kell?

Az örökjáradékkal kapcsolatos vita úgy vált aktuálissá, hogy új egyházügyi törvény született, amiben megszűnt a történelmi egyházak kiváltságos státusa – ezt a zsidók részéről eddig egyedül a Mazsihisz viselte. Most három úgynevezett „bevett” zsidó egyház van, és még idén jó eséllyel négyen lesznek. Az új helyzetben a közigazgatási tárca azt akarja, hogy az eddig Mazsihisz által egyedül felvett támogatáson osztozzanak.

A Mazsihisz álláspontját közvetlenül nem sikerült megismernünk, mert Feldmájer Péter elnök csak csütörtök este, feltételezésünk szerint a Kövesékkel folytatott egyeztetés után kívánt volna nyilatkozni. A kerekasztal egyéb résztvevőitől viszont úgy tudjuk, hogy az osztozkodás elleni fő érvük az, hogy az állammal 1999-ben kötött szerződésük kimondja, hogy a Mazsihisz jogutód nélküli megszűnéséig tart a járadék folyósítása. Vagyis szerintük jogi szempontból egyoldalú szerződésszegés volna az összeg felosztása.

Nem véletlen, hogy Gál András Levente államtitkár információink szerint kezeit mosva azt javasolta, hogy az érintettek maguk egyezzenek meg a felosztásról.

Miért ne járna másnak is?

Komoly érvei vannak természetesen az EMIH-nek is. (Az ortodoxok szintén nem kívántak nyilatkozni az Indexnek a vitáról). Köves Slomó szerint a kárpótlás lényege, hogy az a jogsérelmet szenvedettek leszármozattainak jár, márpedig őket ugyanúgy képviseli az EMIH is. (Az EMIH az 1877-ben alakult Statusquo Ante zsidó egyház utódjának tekinti magát.)

Ráadásul a szerződés kimondja, hogy hitéleti célokra lehet csak fordítani az örökjáradékot, és ők valóban ezzel foglalkoznak. És vitathatónak látják azt is, hogy a Mazsihisz valóban az összes egykor ingatlanját vesztett hitközség képviselője lehetne, hiszen a szervezet az 1950-ben állami parancsra létrehozott MIOK (Magyarországi Izraeliták Országos Irodája) nevű szervezet átalakulásával jött létre. Vagyis nem is egyház volt eredetileg, hanem a kommunista kormány által kikényszerített ernyőszervezet.

Mi legyen a felosztás alapja?

A kerekasztalnál úgy tudjuk, hogy zsidó civilek részéről felmerült, hogy logikus lenne az elvégzett feladatok költségeinek arányában felosztani az örökjáradékot. Ehhez az kellene azonban, hogy kiderüljön, a Mazsihisz most mire költi a támogatást. Ezt azonban kikényszeríteni nem lehet: a magyar törvények szerint az egyházak csak saját híveiknek tartoznak elszámolással, vagyis semmilyen állami ellenőrzésre sincs lehetőség egyik egyház esetében sem. A Mazsihiszben pedig már két évtizede belső harc is zajlik arról, hogy mire megy a pénz, a szervezetet ismerők szerint teljesen esélytelen valamilyen vizsgálatot kívülről rájuk kényszeríteni.

Köves Slomó azt mondta az Indexnek, hogy akár a mérhető támogatások, vagyis az egyházi 1 százalékok arányában is el lehetne osztani a pénzt. A Mazsihisz tavaly 5263 adózó 1 százalékát kapta, az EMIH 1030 emberét (a másik két zsidó egyház támogatói létszáma 250 fő körüli volt). Vagyis egy ilyen felosztás alapján az örökjáradék mintegy ötödére, azaz bő 300 millió forintra tarthatna igényt az EMIH.

Kikényszeríti a kormány a felosztást?

Kérdés, hogy mi lesz, ha januárig a zsidó egyházak nem állapodnak meg a felosztásról.

Hallottunk olyan vélekedést, hogy a közigazgatási minisztérium akkor befagyasztja az örökjáradék folyósítását. Ez nem volna előzmény nélkül való: a Mazsök-nek (Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány)  járó támogatást is befagyasztották, amíg az ottani új kuratórium megválasztásával kapcsolatos jogvita le nem zárul. Ott is az az alapkonfliktus, hogy kormányzati segítséggel pozíciókat vesztett a Mazsihisz, és más zsidó szervezetek is hozzáférhettek a közalapítványhoz. A közigazgatási tárcánál ugyanakkor kérdésünkre cáfolták, hogy pénzmegvonással fenyegetőznének.

Kérdés az is, hogy a Mazsihisz megpróbálja-e bíróság előtt bebizonyítani, hogy mivel a szerződést 1999-ben velük kötötték, ezért a pénzből csak nekik jár.

A csütörtöki egyházak közti egyeztetésen várhatóan csak annyi dől el, hogy egyáltalán elindulhat-e az egyezkedés.