Mindent elvesztett a forradalommal

1989-ben egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy önnek a Nagy Imre-féle kormány rehabilitálásának első lépése az újratemetés lenne, amelyet a hatóságok nem meggyőződésből engedélyeztek, hanem csupán azért, hogy hírüket növeljék Nyugaton. Akkor mondta, hogy "Magyarország már elismerte, hogy a férjem hős volt. Nekem elég az, hogy a nép ezt gondolja". Azóta változott Maléter Pál megítélése?

Akik még számon tartják, akikben még felmerül a neve, azokban nem változott a megítélése, de 1956 kezd egyre inkább feledésbe merülni, és ez engem rettenetesen kétségbe ejt. Ezért is vállalom, hogy elmegyek iskolákba, és a diákoknak beszélek arról, amit átéltem a forradalom alatt, és természetesen Maléter Pálról is mesélek, hogy valamit róla is tudjanak a gyerekek.

Miért kezd feledésbe merülni 1956?

1956 nimbusza 1989-ben és az újratemetéskor támadt fel újra. De az egész forradalom megbecsülése kezd elveszni. '56-ra büszkének kell lenni, hiszen egy maroknyi kis nép szembe mert szállni a világ akkori legnagyobb katonai hatalmával. Ma úgy látom, hogy akkor az emberek egy szabad és független Magyarországért reszkírozták az életüket. Ez 1956-ban nem jött létre, 1989-ben úgy nézett ki, hogy megvalósul. Az újratemetésen átszaladt az agyamon egy olyan gondolat, hogy nem volt hiába való, hogy az életüket adták.

Ma hogyan gondol vissza 1956-ra?

A forradalom miatt mindenemet elvesztettem: az imádott férjemet, a munkámat, nem lett saját gyerekem, azóta igazából nincsen otthonom. És mégis azt kell mondanom, hogy hálát adok a Jóistennek, hogy átélhettem azt a csodát, ami 56 volt. De ezzel együtt az egész életem is megfordult. Nem arra készültem, hogy huszonhat évesen özvegy legyek, hanem egy nagyon szeretett férjjel, egy nagyon szeretett pályán, gyerekekkel körülvéve élem le az életem. De hát nem így lett. A 89-es újratemetésen az uram koporsója mellett állva úgy gondoltam, hogy haláluk nem volt hiábavaló. Azt hiszem, most már hiába várom, hogy újra ezt gondoljam.

Mi változott 1989-óta?

Részben a felejtés, hiszen egészen másképpen éljük át március 15-ét, augusztus 20-át, és valahol nagyon elsikkad 1956 ünneplése is. Másrészt a napi politika belekerült ezekbe az évfordulókba, megemlékezésekbe. A politikai pártok a saját tekintélyük erősítésére használják ki az ünnepet. Ezért se szoktam elmenni a központi rendezvényekre. Se ebbe, se abba az érába nem akarok tartozni. A rendszerváltás utáni első években még elmentem az ünnepi megemlékezésre. Aztán 2007 környékén valaki észrevette, hogy jé, Maléter Pál özvegye még él, de sosincs ott ezeken a megemlékezéseken. Aztán küldet meghívót, de azt gondoltam, ha eddig nem akartak látni, akkor most miért menjek?

Mi lesz az 56-os Intézet sorsa?

Tavasszal derült ki, hogy 35 közalapítvánnyal együtt megszüntetik az 1956-os Intézet is. Amíg a bíróság ki nem mondja, hogy megszűnt az intézet, addig van is 56-os Intézet, meg nincs is. De megdöbbentő, hogy ez a forradalom 55. évfordulóján történik. Megértem, hogy spórolni kell, de hogy pont az 56-os Intézeten, ez hatalmas fájdalom nekem. Úgy érezhetem, hogy ennek az intézetnek az alapítói között vagyok, így annál fájdalmasabb az, ami most történik. Jövőre lett volna, hogy 20 éve dolgozom ott, de ezt sajnos nem élem meg. Grátiszba járok be, ugyanis elvették az anyagi támogatást az intézettől, és Rainer M. János főigazgató azt mondta, ha meg tudom tenni, hogy bejárok úgy, mint eddig, ezért ő nem tud mást nyújtani, csak hálát.

Az 56-os mártírok rokonaival, hozzátartozóival tartja a kapcsolatot?

Az özvegyek közül rajtam kívül már kevesen élnek. Van egy kis társaság, az úgynevezett snagovi gyerekek, akik a Nagy Imre-csoporttal együtt voltak a Jugoszláv követségen, és akiket kivittek Romániába, Snagovba. Ők ma is tartják a kapcsolatot, együtt ünnepelnek, koszorúznak. Én ebbe a körbe koromnál fogva nem tartozom. De úgy gondolom, hogyha Nagy Imre a kormányának tagjait akarta menteni, akkor mi is kikerültünk volna Snagovba. Azért a fél évért a fél életemet oda adtam volna! Ezenkívül az is elképesztő, hogyha tudták azt, hogy ott menedékjogot kapnak, akkor hogyan engedhette meg a miniszterelnök azt, hogy a tárgyaló delegáció, amelyben a katonai részről Maléter Pál vett részt, este 10 órára, a városon kívül, a tököli szovjet főparancsnokságra kimenjen?  Ez tüske marad bennem.

Az elmúlt huszonkét évben volt valami, ami zavarta Maléter Pál megítélésével kapcsolatban?

Természetesen volt. Pongrátz Gergely, a Corvin közi felkelők főparancsnoka nagyon kritikusan viszonyult Maléter Pálhoz. Könyvében arról írt, hogy Maléter az Üllői úton pisztollyal lőtte le a felkelőket. Ez nonszensz! Hiszen akkor miért lett volna akkora megbecsülése? Az emberek imádták. Tudom, ez most úgy hangzik, mintha elfogult lennék. Persze, bizonyos fokig az is vagyok, de a Kilián laktanyánál őt éltették, és követelték, hogy vegyék be a kormányba. Horváth Miklós hadtörténész Maléterről írt könyvében később mondatról-mondatra megcáfolta Pongrátz Gergely állításait. Pongrátz megígérte, hogy a következő kiadásban korrigálni fogja az állításokat, de nem tette meg. Egy óriási féltékenység lehetett benne amiatt, hogy nem az ő neve lett világhírű.

2008-ban a honvédség kőbányai, Zách utcai laktanyáját Maléter Pálról nevezték el. Akkor azt mondta, hogy tizennyolc évig küzdött azért, hogy a Budaörsi úti Petőfi laktanya viselje Maléter Pál honvédelmi miniszter nevét.

Még 1989-ben, már nem tudom pontosan, hogy kik, de telefonon felhívtak, mert szerették volna elérni, hogy az Üllői utat Maléter Pálról nevezzék el. Ezt akkor elutasítottam, mert azt gondoltam, hogy a férjem nem örülne, ha utcát, teret neveznének el róla, vagy szobrot állítanának neki, de ha egy méltó katonai objektum venné fel a nevét, azt biztos elfogadná. Ezután fordultam Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, aki azt mondta, hogy csak nem képzelem, hogy Budaörsi úti laktanyáról le lehet venni a Petőfi nevét? Erre az válaszoltam, hogy Petőfi akkor is megmarad az egyik legnagyobb költőnknek, ha nem ötven, hanem csak negyvenkilenc laktanya lesz elnevezve róla. Erre már nem tudott válaszolni. Azután a következő köztársasági elnökhöz, vezérkari főnökökhöz, honvédelmi miniszterekhez is fordultam. Mindenki elzárkózott a Petőfi laktanya átkeresztelésétől, viszont mindenféle egyéb megoldásokat javasoltak.

Például?

Többek között a tököli repülőteret, amelyet végül 1997-ben el is neveztek Maléterről. Nem örültem, de annyira forszírozták, hogy a végén rábólintottam. Nem is tudtam mást csinálni. Ha tovább tiltakoztam volna, akkor is elnevezik. A megemlékezésen több egyház tábori püspöke, papja, ki-ki a maga rítusa szerint beszentelte, megáldotta a bejárat előtti óriási fém kaput, amin hatalmas betűkkel volt felírva, hogy Maléter Pál repülőtér. Ma ez a kapu valahol a roncstelepen van, ugyanis miután magánkézbe került a reptér, a kaput lebontották és kidobták. Aztán hol megígérték, hogy a következő évben átnevezik a Petőfi laktanyát, hol azt mondták, hogy mégsem, mert meg fog szűnni. Aztán Sólyom László köztársasági elnökhöz fordultam, de ő se tudta elérni, hogy a Petőfi laktanyát átnevezzék. Presszionáltak, hogy a Zách utcai laktanya is méltó lesz Maléter Pál nevéhez. A Honvédelmi Minisztérium munkatársai kétszer is kivittek, hogy nézzem meg a helyet. A végén erre is rábólintottam.

Hogyan fogadta, amikor megtudta, hogy a Terrorelhárító Központ a Maléter laktanyába költözik?

Sólyom Lászlótól hallottam a hírt. Mellbe vert, amikor megtudtam, hogy a honvédségtől elvették a laktanyát. Senkinek sem jutott eszébe, hogy engem értesítsenek. Nem vártam, hogy engedélyt kérnek, de legalább egy értesítést küldhettek volna. Aztán télen felhívtak a Terrorelhárító Központból, hogy szeretnének beszélni velem. Lehet, hogy kicsinyesség a részemről, de meglepő volt, hogy egy rendőr járőr kocsit küldtek értem. Amikor beszálltam az autóba, körülnéztem, ki látja, hogy egy rendőrautóba ülök be. Nem olyan vicces, hogy Maléter Pál özvegyét viszik a rendőrök, kérdezhetik, vajon miért?  Hajdu János dandártábornokkal találkoztam, akinek zokszavakat ejtettem, hogy átadták a rendőrségnek a laktanyát, és elmondtam, hogy nem politikai okok miatt nem örülök, hanem azért, mert Maléter Párnak semmi köze nem volt a rendőrséghez, pláne nem egy terrorelhárító alakulathoz.

Utána mi történt?

Idén áprilisban írtam egy levelet Pintér Sándor belügyminiszternek, hogy vegyék le a nevet. Nem válaszolt. Így augusztusban újra levelet írtam, amelyben nehezményeztem, hogy a kérésemre se pro, se kontra választ nem kaptam. Ezek után a Terrorelhárító Központ parancsnoka írt, hogy Pintér Sándor utasítására megtörtént a levétel.

Szeretné, ha egy másik laktanyát neveznének el Maléter Pálról?

Amikor Pintér Sándort levélben megkerestem, egy másolatot küldtem Hende Csaba honvédelmi miniszternek is. Tőle egy külön levélben azt kértem, hogy ismételten a Petőfi laktanyát nevezzék el Maléter Pálról, mivel nincs ma olyan méltó katonai objektum, amely az ő nevét viselhetné. Azt is megírtam, hogyha ő is elutasítja a kérésemet, már csak abban reménykedhetek, hogy a történelem megőrzi Maléter Pál nevét. Választ azóta sem kaptam.