Orbán külpolitikája aggasztó igazán

Ritka alkalom, amikor Orbán Viktor interjút ad a nemzetközi sajtónak, talán ezért is olyan rossz a megítélése külföldön, vezeti fel a magyar miniszterelnökkel készített interjúját a brit Economist. A hetilap szerint Orbánt sok támadás érte, főleg politikai ellenfelei részéről. Ezek szerint diktatórikus a hatalomgyakorlása, az ország gazdasága pedig az összeomlás határán van.

Az Economist szerint viszont azt is meg kell jegyezni, hogy az ország már "nincs az intenzív osztályon, mint amikor 2008-ban az IMF mentette meg a csődtől". A hatalomgyakorlását ért kritikákkal kapcsolatban pedig megjegyzik, hogy Magyarországon a győztes mindent visz, a Fidesz pedig erős felhatalmazást kapott a választóktól, támogatói pedig úgy látják, csak teljesíti vállalásait.

Teherelosztás, átszervezés

Orbán a múlt pénteki londoni látogatása, a London School of Economicson tartott előadása után adott egy órás interjút a lapnak. Ebben három pontban fejtette ki politikája lényegét.

Az első a terhek elosztása, ami alatt azt érti, hogy ne csak az adófizetők és a hitelesek, hanem a bankok is viseljék a gazdaság megmentésének terheit. A második az állam átszervezése, ami az Economist szerint trükkös feladat, a posztkommunista országok közül egyedül Észtországban sikerült komolyabb mértékben felszámolni a kommunista bürokrácia maradékát. A harmadik pont a középrétegek megerősítése volna.

Orbán az Economistnak adott interjújában is kifejtette, hogy szerinte is válságban van a kapitalizmus 1989 utáni modellje, mert a harmadik világ féldiktatúrái nem csak felzárkóztak a Nyugathoz, de termelékenység szempontjából meg is előzték. Ennek kezelésére ő a termelést helyezné újra előtérbe, hogy megfelelő munkahelyeket lehessen adni a kétkezi munkásoknak is.

Vannak független emberei

Bár Orbán gyakran állítja példaként Magyarország és a Nyugat elé a keletet, Oroszországot és Kínát, az Economistnak nyilatkozva az ottani politikai döntéshozatalt is lassúnak és körülményesnek nevezte. A lap szerint ezzel le is lehet zárni a putyini összehasonlítás kérdését. Ezt a véleményüket csak erősítette, hogy a politikai tisztogatások vádjára reagálva Orbán felidézte, hogy a szocialisták 2002-ben hasonló tisztogatásokat végeztek, és 144 esetben indítottak büntetőeljárást Orbán kormányának tagjai ellen.

Orbán szerint azért is szükség van a tisztogatásokra, mert a posztkommunista rendszerben a hatalom volt birtokosai átmentették hatalmukat a gazdaságba. A politikai kinevezések vádját azzal ütötte el, hogy egyrészt ez a nyugati demokráciákban is gyakorlat, másrészt akiket kinevezett, azok vagy nem is függnek annyira a Fidesztől, vagy kompetensek. A független döntéshozókra példaként Járai Zsigmondot, az Állami Számvevőszék volt szocialista alelnökét, Warvasovszky Tihamért illetve a vagyonkezelő szintén szocialista felügyelő bizottsági elnökét, Kovács Árpádot hozta fel.

Az Economist elismerőleg szól arról, hogy Orbán, még ha szokatlan módszerekkel is, de stabilizálta a makrogazdasági helyzetet. A mikrogazdaság problémái azonban egyelőre megoldatlanok. A bürokrácia csökkentése, a munkapiaci reform és a feketegazdaság elleni harc nem, vagy nagyon lassan halad.

Aggasztó süketség

Az Economist szerint Magyarország külpolitikáját a szomszédokkal való, jelenleg rossz viszony határozza meg. Orbán szerint ez azért van, mert "a szlovákok tartanak tőlünk, a románok pedig nem". Azt viszont elutasította, hogy neki kéne lépéseket tennie a szlovákok megnyugtatására. "Ez nem az én dolgom" - mondta, utalva rá, hogy ha a magyarok megszokták, hogy harmadakkora országban élnek, akkor a szlovákoknak is "meg kell tanulniuk együttélni a helyzettel".

Az Economist újságírója szerint Orbánban nem a gazdasági és belpolitikai húzásai a legaggasztóbbak, ezek bizonyos szempontból érthetőek. Ami aggasztó, az a süketsége a szlovák félelmekre és a nyitottsága Kínára és Oroszországra. Utóbbival kapcsolatban megjegyzi, hogy míg ellenzékben a Fidesz harcos kritikusa volt a KGB-s rezsimnek, újabban teljes fordulatot véve az orosz-EU partnerség harcos híve lett.