1956 olyan, mint a pogácsa

Nem igaz, hogy a Fidesz az ötvenes éveket idéző módon építi ki a felülről vezérelt művészetet. Rákosi alatt például elképzelhetetlen lett volna, hogy a párt fő propagandistáját olyan nyílt röhögés közepette emlegessék a művészeti világban, mint jelenleg Kerényi Imrét.

A személyi kultusz legsötétebb időszakából nézve pedig nyafogásnak tűnhetnek a független alkotók mai panaszai, hogy őket elhallgatják, támogatásukat ideológiailag helyes alkotókhoz csoportosítják át, vagy hogy apparatcsikok barátainak műveit utaztatják a világban kortárs magyar művészet címén. Mi ez az elhurcoláshoz vagy egzisztenciális ellehetetlenítéshez képest?

A Kerényi művészeti programja körüli felháborodás megmozgatta a független alkotókat is. Ezért megkerestünk néhány, a szó 21. századi értelmében vett képzőművészt, tehát olyanokat, akik rendszeresen állítanak ki kortárs galériákban, múzeumokban, továbbá van bátorságuk Horthy kora után kialakult technikákkal is alkotni. Arra kértük őket, hogy küldjenek a minisztériumi témalistára válaszoló műveket.

A felhívásra a fiatal és középgeneráció jelentkezett, valószínűleg azért, mert a harmincas alkotókat bizsergette meg a lehetőség, hogy a pártvezérelt művészet megfigyeléséhez nem kell Észak-Koreáig utazniuk, hanem saját hokedlijükön ülve vizsgálhatják az érdekes jelenséget.

Az alkotóknak szabad kezet adtunk, bármelyik témát választhatták. Így olvasóink láthatnak olyan történelmi eseményt, amelyet többen is tárgyalnak, míg más pontokhoz nem érkezett alkotás. Két feltételünk volt csupán: olyan munkákat vártunk, amelyek direkt erre a projektre készültek, vagy nem jelentek meg még máshol. Fontos volt, hogy a képzőművészeti gyakorlatban extrém rövidnek számító két héten belül küldjék el munkáikat. Ezért láthatnak vázlatokat is, de ezeket a későbbiekben majd kidolgozzák a művészek, a végeredményt pedig egy kiállításon nézhetik meg az Alkotmány iránt érdeklődő állampolgárok.

Figyelem! Mielőtt alant megtekintik a munkákat, fel kell készülniük arra, hogy a kortárs képzőművészek híján vannak a Kerényi-féle közérthetőségnek. Az alkotók a komfortos minisztériumi művészekkel szemben nem teszik nyilvánvalóvá, mit is kell gondolnia a nézőnek, inkább kérdéseket vetnek fel, amelyeken az állampolgárnak egyedül, állami segítség nélkül kell elgondolkodnia. Az ebből adódó kellemetlenségekért elnézést kérünk.

1914-1918 Az első világháború. Király András: Ferenc Ferdinánd szétlőtt kabátja megfestve.

Az elmosódott, álomszerű, figurális festményeiről ismert alkotó a lehető legstatikusabb tárgyat ábrázolja: egy kiterített kabátot. Az osztrák-magyar trónörökös átlőtt zubbonya azonban olyan motívum, amely magába sűríti a történelem dinamikáját. Hogy a jövő benne rejtezik egyetlen, lényegtelennek tűnő tárgyban: egy átlukadó kabát miatt elszabaduló feszültség lángba boríthatja az egész világot.

1938-1945 A második világháború. Société Realiste: The future is the extension of the past by other means, Futura Fraktur (Light box)

A párizsi székhelyű művészeti kollektíva, Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy csoportja a jelenkort meghatározó társadalmi és gazdasági folyamatokat vizsgálja művészetében. A nemzetközi szinten is elismert, itthon legutóbb az Aviva fődíjával jutalmazott csoport munkája a „A jövő a múlt kiterjesztése más eszközökkel” címet viseli, és egy emblematikus történelmi pillanatot ábrázol: a németek által a Dunába robbantott Lánchidat. A mű értelmezéséhez a cím mellett segít a használt betűtípus, a Futura Fraktur története is. Az 1927-ben kidolgozott, és a Bauhaus mozgalom képviselői által kedvelt betűket a nácik vették át akkor, amikor a bauhausosok az antiszemita támadások elől elmenekültek Németországból. A németek 1941-ben jöttek rá, hogy ez a betűtípus mégsem kóser a számukra, és tértek át más tipográfiára.

1949-1953 Rákosi Mátyás kora: Esterházy Marcell - My name is Nobody

A Párizsban élő, fotómunkáiról ismert alkotó egy 1949-es fotóból indult ki, amely egy külföldi tulajdonú gyár államosítása során készült. A művész kivette a feliratokat, így csak annyi látszik, hogy egy kisebb táblából nagyobb lett. A munka a neveken és elnevezéseken keresztül zajló folyamatot villantja fel, eljátszva a propaganda és az ideológiai átnevelés indirekt mechanizmusával: az átnevezésnek valódi üzenete nincs, a jelentése annyi, hogy egy dolgot az új idők hangsúlyozása végett lecserélnek valami másra. A mű címe - My name is Nobody -egyúttal megidézi a Nevem Senki című Terence Hill-filmet is, talán hogy utaljon az ezt követő Kádár-korszakra, amikor ilyen semmitmondó, de vicces filmek zsongították el az állampolgárokat vasárnap délutánonként.

1956 Forradalom és szabadságharc: Horváth Tibor: Forradalom és szabadságharc

A legkülönbözőbb műfajokban alkotó művész közelmúltbeli munkáit összeköti, hogy aktuális politikai és társadalmi kérdésekre reagálnak. A nemzetiszínű maszk mögé bújó kapucnis forradalmár egyszerre viseli magán azokat a jegyeket, amelyek alapján besorolhatjuk a forradalmárok vagy akár a huligánok, terroristák közé. Nem segítünk, Önnek kell eldönteni, mit gondol. Aztán pedig azt gondolja végig, hogy miért pont erre a megoldásra jutott, és nem az ellenkezőjére.

Esterházy Marcell: 1956

A Kerényi-féle ötlet annyira abszurd 2011-ben, hogy erre csakis abszurd választ tudtam adni. Nem akartam direkt foglalkozni ötvenhattal, sokkal inkább ötvenhat mai szerepe, szereptévesztése érdekelt: ahogy a forradalom az emberekben lecsapódik, továbbél, anélkül, hogy tudnák, pontosan mi is történt, illetve képesek lennének a mai politikai őrülettől függetlenül értelmezni azt.

Sok évvel ezelőtt kaptam egy kiállítási felkérést egy külföldi magyar intézettől. Abban az időben a közönség nagy részét 56-os külföldön élő magyarok alkották. Legtöbbjüket egyáltalán nem izgatta a kortárs művészet, sokkal inkább vonzotta őket a nosztalgia hazájuk és a hazai ízek iránt. Akkor azt javasoltam, hogy készítek egy fotósorozatot 56 darab pogácsáról és ezek a képek kerüljenek a falra, miközben a terem közepén a látogató falatozik a pogácsákból. Természetesen a javaslatomból nem valósult meg semmi.

A lényeg, hogy ötvenhatot hasonlóan kezeljük mint a pogácsánkat. Nincs egységes kép, mindenkinek megvan a maga verziója. Hasonlóan kezeljük, mint egy kiállítást a pogácsákhoz viszonyítva. Teljesen mindegy, hogy mi történt, a lényeg, hogy gyorsan mindenki jóllakjon, hogy mindenki kivegye a részét 1956-ből. A megnyitó alkalmával, függetlenül attól, hogy a közönség a társadalom mely részéhez tartozik, amint megjelenik a bor és a pogácsa, hihetetlen harc indul el az élelem megszerzéséért.

A képekből levettem a szaturációt, hogy legyen archív vetülete, meg így a pogácsák emlékeztetnek a kockakövekre is.

2006 Az őszi események (vagy: Lovasroham): Borsos Lőrinc: Egykutya / photoshop montázs,

A művészduó a Kerényi-féle projektre reagált azzal, hogy Korényi János festményéből kiemelte a lándzsát tartó és lándzsával ledöfött alakot, elmosva köztük a kép lényegét, hogy itt a rossz és a jó csap össze. Nem az igazak és bűnösök, kommunisták és konzervatívok, jobbosok és balosok, hanem definiálatlan szerepek néznek farkasszemet a képen, erős kritikáját adva a politikai ketrecharcnak. Amelyben lehet, hogy valójában ugyanaz a szereplő áll mindkét oldalon. Mivel műveikben is vállaltan keresztény alkotókról van szó, a kép értelmezhető transzcendentálisan, de felszabadító vagy akár világ-összeesküvést vizionáló elméletek is levezethetők belőle.

2006 Az őszi események (vagy: Lovasroham): Mátrai Erik: Őszi események (a szemétgyártás tovább folytatódik...) / Tükrös szekrény, installáció

A két tükör közt húzódó egyetlen sor kordon installációja szintén értelmezhető transzcendentálisan, ahol a szembenállás az illúzióink világában végtelenné tágul, konfliktusok világává téve valóságunkat. A kordon ráadásul nem a feketét és fehéret választja el, hanem a tövében mindkét oldalt felgyűlő szemetet. Aki további értelmezési pontokat keres, annak érdemes megnéznie, hogy a szemét szép, kaleidoszkópszerű mintázatokba áll össze a tükröknek köszönhetően.

2006 Az őszi események (vagy: Lovasroham): Kis Róka Csaba – 2006 ősz

A fiatal festőt nem a szemkilövetés, rendőrroham vagy a törő-zúzó futballhuligánok gerjesztették be. Kis Róka művészetére a botrányosság, felkavaró és hátborzongató jelenetek keverése amúgy is jellemző, legyen szó tavaszi virágnyílásról vagy politikáról. A festményvázlaton megjelenő egymás iránt begerjedő, egymást kielégítő és megcsonkító alakok a támadó és megtámadott szükségszerű egymásrautaltságáról beszélnek.

2011 Új alkotmány születik: Société Réaliste: Subject to change: orange / zománctábla

A klasszikus Bíró-plakátot nehéz nem aktuálpolitikailag értelmezni narancs színével, az új alkotmány címszó alá sorolva. Ha elkezdenénk merengeni a múlt önkényes átírásán, a Kedves Olvasót fosztanánk meg néhány gyors gondolattól.

Magyarország jövője (gyermekrajz): Kupcsik Adrián: Hatvannégy

"A hatvannégy sziget a Dubaj partjainál készült mesterséges szigetek konkurenciái lennének. Miután nem kaptuk vissza a trianoni szerződésben elvesztett területeket, az Orbán-kormány 2024-ben úgy dönt, hogy Dubaj mellett megépíti a hatvannégy vármegyét formázó szigeteket” – írja tervéről a festő. Az itt látható kép a később megvalósuló festmény számítógépen készült tanulmánya, de azért jól kiolvasható belőle az optimizmus, amely szerint Nagy Magyarország helyett nagy nyaralások várnak népünkre.

Magyarország jövője (gyermekrajz): Borsos Lőrinc : Gyermekrajz (Magyarország jövője) /filctoll,

Az álnaiv firka egyrészről Kerényi bornírt ötletére reagál, amely kisgyerekeket akar cukros bácsi módjára bevonni az állami propagandába, úgy, hogy ők nyilván nincsenek tisztában azzal, valójában mire megy ki a játék. Az elírás ugyanakkor talányosan arról is beszél, hogy a lekezelő gesztussal valójában újrateremtik az egykori forradalmi helyzetet. És mindezt egyetlen filctollal rajzolt szövegben.