Fülöp, Evelin
15 °C
27 °C

Fekete temetések és sikkasztásgyanú a zsidó temetőben

2011.11.30. 10:27
A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) könyvelésében nem szereplő, számla nélküli sírhelyvásárlásokra és a nyilvántartásból hiányzó temetésekre derült fény a közelmúltban. Az Index kaotikus pénzügyi viszonyokat, személyi összefonódásokat, korrupcióra utaló jeleket talált a Kozma utcában, ahol a BZSH a vallási előírások megszegéséből is profitál.

A kőbányai rendőrkapitányság nyomozást folytat ismeretlen tettes ellen a BZSH Kozma utcai központi temetője és kegyeleti osztálya, a Chevra Kadisa (szentegylet) temetkezési ügyeivel kapcsolatban. Az Index információi szerint sikkasztásra és kettős könyvelésre utaló dokumentumok kerültek elő.

MG 6683
Fotó: Nagy Botond

A nyomozás egy idős nő ügyéhez kötődik, aki 2010 májusában veszítette el a testvérét. A temetést ismerősei tanácsára nem a BZSH Síp utcai központjában, hanem a temető irodájában intézte, ahol a családi kriptába történő temetkezésért 900 ezer forintot fizetett.

Nyom nélküli temetések, könyveletlen milliók

Ezután ugyanott hatszázezer forintért rendbehozatta a kriptát a Máthé és Utóda Bt-vel, majd fél évvel később a betegségére tekintettel előre megvásárolta a saját sírhelyét is, félmillióért. A befizetésekről „Betemetési Jog Vásárlás" című, a Chevra pecsétjével ellátott, sajátos nyelvezetű egyedi sajtpapírokat (1, 2) kapott, pénztári bizonylatot azonban nem.

Amikor idén augusztusban meghalt, hozzátartozói a papírral kimentek a temetőbe, ahol közölték velük, hogy a koporsót és a szertartás költségeit is helyben kell rendezni. Mivel azonban a hozzátartozók ragaszkodtak a hivatalos ügymenethez, inkább mégis bementek a Síp utcába, ahol legnagyobb meglepetésükre kiderült, hogy a nyilvántartásokban sem a sírhelyvásárlásoknak, sem a pénznek nincs nyoma.

Félmilliós jóvátétel zsebből

A sírhelyekért nem kellett ismét fizetni, sőt, a Chevra igazgatója azt is vállalta, hogy továbbítja az ügyet a BZSH igazgatójának, Zoltai Gusztávnak. Az ügy fejleményeiről az Index BZSH-s körökből annyit tudott meg, hogy bár Karádi Gábor temetőigazgató cáfolta hogy tudna a pénzekről és hogy az ő aláírása szerepelne a sajtpapírokon, „jóindulata jeléül" félmillió forintot ennek ellenére befizetett a Chevra pénztárába.

A temetőigazgató nem sokkal később – értesülésünk szerint Zoltai Gusztáv kezdeményezésére – kölcsönös megegyezéssel, egy hónappal a tervezett nyugdíjazása előtt hirtelen nyugdíjba ment.

MG 6506

A történtek jól illeszkednek azoknak a sajátos jelenségeknek a hosszú sorába, amelyekkel az elmúlt években a Kozma utcában temetéseket intézők szembesültek. Az ügyekről, bár baráti beszélgetéseken, fórumbejegyzésekben néha felmerültek, elsősorban azért nem lehetett olvasni, mert az érintettek zsidó belügynek tekintették: mivel a temető egyházi fenntartású, az ottani ügyek e logika szerint nem tartoznak a külvilágra, annál is inkább, mert sokan attól is tartottak, hogy a maffiaszerű állapotok kiteregetése óhatatlanul az antiszemitizmust erősíti.

Mennyit ér önnek ez a sírhely?

A visszaéléseket eleve megkönnyítette, hogy a Holokauszt óta a fővárosban koncentrálódó hazai zsidóság túlnyomórészt már nem vallásos. A legtöbb zsidó származású ember akkor kerül kapcsolatba az egyházi intézményrendszerrel, amikor családtagját valamelyik zsidó temetőbe, a felmenők közelébe szeretné eltemetni. Többnyire nincsenek személyes ismeretségeik a BZSH-nál, és a szabályokkal, árakkal sincsenek tisztában.

Az egyik legelső furcsaság, amivel a Chevrában temetést intézni próbáló szembesül az, hogy nincsenek hivatalos árak. Létezik egy irányár-lista, A4-es papíron kitűzve, de bevallottan minden alku kérdése.

Az érthető, hogy ha a temető szolgáltatást közvetít, például rabbit vagy kántort, akkor a hozzátartozóknak az illetővel kell tárgyalniuk. Az azonban legalábbis különös, hogy az egyes parcellákban lévő sírhelyeknek nincs rögzített áruk: az Index érdeklődésére a Chevra irodáján azt válaszolták, hogy a konkrét sírhelyről meg kell egyezni.

Jó emberismeret

Így alakulhatott ki az az általánosnak mondható gyakorlat, hogy a kinézett sírhelyekre a naiv érdeklődőknek a temetőben olykor irreálisan magas összeget mondtak. A számítás gyakran bejött: volt, aki nem akart alkudozni, mert nem olyan alkat, kegyeletsértőnek érezte volna, vagy eszébe se jutott, hogy lehet.

MG 6706

Az ismerősök, a BZSH-hoz szorosabban kötődők eleve kedvezményes bánásmódot élveztek. Több forrásunk is egyetértett viszont abban, hogy a kapcsolatokkal nem rendelkező hozzátartozókkal tárgyaló temetői alkalmazottaknak különösen jó érzéke volt ahhoz, hogy megállapítsák, a gyászolók közül kit mennyire lehet levenni.

A különbséget dobja a perselybe

A talpraesettebbek könnyen tudtak sok százezer forintot alkudni, így akár egy parcellán belül is komoly szórás alakulhatott ki az árak között. Aki az elsőre közölt összeg hallatán kétségbeesett, azt általában félrehívták a temetői iroda egy külön szobájába, ahol személyes gesztusként alacsonyabb összeget ajánlottak.

Erről azonban csak a fent bemutatotthoz hasonló sajtpapírt adtak, a bevételeket pedig egy füzetbe jegyezték fel. Az Index számos további ilyen papír másolatával rendelkezik.


Nagyobb térképre váltás

Akinek az alku ellenére szüksége volt rá, kaphatott hagyatéki eljáráshoz is felhasználható, hivatalos számlát a temetésről, de arra a ténylegesen kifizetettnél többnyire jóval kisebb összeg került. Volt, akit arra kértek, hogy a különbséget egyszerűen adja oda, míg a jámborabb hozzátartozókkal a kérdéses összeget a jelenlétükben bedobatták a perselybe. A persely ugyanakkor nem feltétlenül a szemérmes lenyúlás eszköze: a Chevra a perselybevételeket elvileg jótékony célokra fordítja.

Tiltott és fekete temetkezés a Kozma utcában

Az egyházi temetőre értelemszerűen a zsidó vallási előírások vonatkoznak, márpedig azok szerint (lásd például Löwinger Sámuel, a budapesti Rabbiképző egykori igazgatójának elemzését) a halott hívek elhamvasztása tilos: az elhamvasztottak a Tóra érvényes értelmezése szerint nem támadnak fel. A Kozma utcai temető hívő látogatói, az ott nyugvók rokonai közül sokan ma sem tudják, hogy a temetőben évtizedek óta zajlanak blaszfémikusnak számító urnás temetések is.

Az első urnás temetés a Kozma utcában az 1970-es évek közepén történt. Kardos Péter zuglói rabbi visszaemlékezése szerint a rabbiság Síp utcai havi ülésén Salgó László főrabbi közölte, hogy a pártállam egyházügyi szervétől, az Állami Egyházügyi Hivataltól (utasítással egyenértékű) kérés érkezett: kivételesen engedélyezzék egy nem vallásos zsidónak, hogy – hamvasztva – oda temetkezhessen.

Az esetből precedens lett, egyre többen kérték, hogy így temessék el őket. A rabbi visszaemlékezése szerint főleg idős emberek ragaszkodtak a hamvasztáshoz, mondván, ha a szüleiket, gyerekeiket elégették a haláltáborokban, őket is hamvasszák el. A temetőben az első, néha gyermekparcellának is nevezett, már betelt urnaparcella a főbejárattól jobbra ma is könnyen megtalálható: a kis, egymáshoz közeli sírokról ismerhető fel (a fenti műholdképen alul, baloldalon látható).

Az urnás temetéseket ezzel együtt is csupán eltűrték, és igyekeztek, illetve azóta is igyekeznek titokban tartani. Idővel egyre inkább azok temetkeztek így, akik ragaszkodtak hozzá, hogy az így eltemetett rokonaik mellett nyugodhassanak. A hétfőnként tartott  „társadalmi temetéseken" rabbi és kántor nem működhet közre.

A 80-as évek közepén, a rabbiképző igazgatója, Scheiber Sándor halála után Radnóti Zoltán jellemzése szerint pszeudo-konzervatív fordulat történt a hazai neológia szemléletében, aminek részeként a Chevra, bár nem tiltotta be, de adminisztratív eszközökkel kezdte nehezíteni az urnás temetéseket. Hogy csökkentsék a vonzerejét, néhány éve még a koporsós temetésnél is magasabbra emelték a szolgáltatás árát, ezzel azonban valójában csak a fű alatti ügyintézés korrupciós kockázatát sikerült megnövelni.

A Chevra nem ad engedélyt urnaparcellán kívüli urnás temetésre, ám a Kozma utcában ezt is el lehetett intézni: az utóbbi években 600 ezer forint volt az irányár, ha valaki koporsóban eltemetett családtagja mellé szeretett volna urnásan temetkezni. Aki vállalta az áfás számla és hivatalos papír nélküli, más parcellákban, vagy akár a sorok között történő urnás temetést, százezreket spórolhatott.

A kerítés túloldalán, a rákoskeresztúri Új köztemetőben az urnás parcellák tízéves bérleti díja 60 ezer forintról indul. A zsidó temetőkben viszont a megváltott sírhely örökre – vagy a feltámadásig – szól, ott sosincs újraparcellázás.

Ha urnás, akkor kicsit drágább lesz

A visszaélés-gyanús helyzetek különösen azokban az esetekben voltak gyakoriak, amikor a hozzátartozók ragaszkodtak az urnás temetéshez: ilyenkor a temető és a Chevra lényegében együtt segédkezett a vallási előírások kijátszásában (erről a Tiltott és fekete temetkezés a Kozma utcában című keretes anyagban olvashat).

A Chevra nem vette észre, hogy az emberek átmennek a nem zsidó temetőkbe, vagy feketén temetkeznek, és ezért a bejegyzett temetések száma évente 20-30 százalékkal csökken – mondta az Indexnek Radnóti Zoltán, az újbudai Bét Salom zsinagóga rabbija, aki a BZSH-n belül talán a legrámenősebben szorgalmazza a gyanús pénzügyek kivizsgálását. Radnóti szerint a BZSH temetői bevételei "a laza gazdálkodási fegyelem miatt" évek óta folyamatosan csökkennek.

Maci az alkonyzónában

Egy másik hitközségi, a temető ügyeit ismerő informátor szerint a Kozma utca hosszú évek, évtizedek óta a szürke zónában, féllegális vállalkozásként működött, mely felett a Chevra és a BZSH mindinkább elveszítette a kontrollt. A hitközséghez tartozókat teljesen tisztán, rendezett papírokkal temették el. Más esetekben a temetés le volt papírozva, de az összegnek csak egy része került be a Chevra könyvelésébe.

A fent leírthoz hasonló temetéseknek és bevételeknek azonban az égvilágon semmi nyoma nem volt a Síp utcában. Az Index még egy olyan sírhelybe történt temetésről is rendelkezik bizonyítékkal, ahol a Chevra nyilvántartása szerint sír nemhogy nincs, de egyáltalán nem is lehetne, mert ott a felméréskor egy fa állt.

A Kozma utcában arra is volt példa, hogy valaki kinézett és megvett magának egy sírhelyet, ám amikor meghalt, a család döbbenten szembesült vele, hogy oda időközben valakit már eltemettek.

Az Index egy, a temetőben zajló pénzmozgásokra korábban rálátással bíró forrástól úgy értesült, hogy a Kozma utcából rendszeresen az egyik sírásó vitte be a Síp utcai vezetőknek a helyi zsargonban „málnának" nevezett kenőpénzeket. Az illető ezért kizártnak nevezte, hogy a hitközség egyes vezetői ne tudtak volna a temetőben zajló üzelmekről.

Nem tudta a jobb kéz, mit tesz el a bal

Ehhez annyit tett hozzá, hogy a központban valószínűleg nem voltak tisztában a Kozma utcában be nem könyvelt teljes összeg nagyságával. Ugyanez a forrás állítja azt is, hogy a helyzet a sírgondozásra befizetett pénzekkel is hasonló volt: a postautalvánnyal egyből a temetőbe utalt, vagy helyben befizetett 10-20-30 ezres tételek túlnyomó részéről a Síp utca sosem szerzett tudomást, a pénzeket nem könyvelték le, a temetőben lévő füzetek és a központban vezetett főkönyv tételei között nagyságrendi különbségek vannak.

Ilyen különbség mutatkozik a napijegyek (3,000 Ft) és a sírkőállítási engedélyek (7 vagy 14,000 Ft) utáni bevételek terén is. Az iparosok által fizetendő díjak 2008 júniusi megemelése óta több mint 900 temetésre került sor: ha csak szimpla kő került és csak a sírok felére, már akkor is 5-7 millió forint hiányzik a hitközség költségvetési bevételeiből, bár a tényleges bevétel ennél nyilván jóval magasabb volt.

MG 6672

A temetővel kapcsolatban más ügyekben is történt feljelentés. A BZSH például 2011-ben 30, idén novemberig 20 millió forintot fizetett a temető régi beszállítójának, a Werner és Maka Kft-nek a sírkert gondozásáért, takarításáért. Ugyanakkor a temetőben a dolgozók elmondták, hogy a szemetet hátul általában egyszerűen elégetik vagy elássák – még azt is megmutatták, hogy hol. A sírkert gondozására kifizetett tízmilliók ellenére több régi parcellát mára annyira benőtt a bozót, hogy láncfűrész nélkül a sírok megközelíthetetlenek.

Családi gazdaság

A cégnek kifizetett összegeket és a temetői állapotokat sajátos fényben tünteti fel az a tény, hogy a Werner és Maka Kft. Maka Árpád, a temető helyettes vezetője családja birtokában van. Ha valaki, miként az Index tudósítója, a temetőben sírgondozás vagy sírkőkészítés felől érdeklődik, az ott dolgozók jó eséllyel a Maka-céget ajánlják.

A Werner és Maka nem az egyedüli, a temető vezetéséhez közel álló cég: szintén a Kozma utca 7-be van bejegyezve Maka Árpád és a pár hónapja nyugdíjazott igazgató, Karádi Gábor közös vállalkozása, a cikk elején említett Máthé Utóda Sírkőkészítő Bt is.

A temető igazgatója és igazgatóhelyettese így egyszerre lehettek a hitközség érdekeit védeni hivatott, fizetett BZSH-alkalmazottak és a Chevrával bizniszelő vállalkozók, és ez a Síp utcában senkit nem zavart. A látszatra olyannyira nem adott senki, hogy Maka Árpád családtagjai a temető kertészeiként maguk is bejelentett Síp utcai alkalmazottak.

Porhintés

Karádit a temető élén némi átmenetet követően Streit Sándor, a BZSH tavasszal újraválasztott elnöke követte, amit a hitközségben többen porhintésnek tartanak. Ezt látszik megerősíteni, hogy a volt igazgatót nyugdíjazása ellenére gyakran látni a temetőben.

Az Index látogatásakor a temető irodájában a bejáratra kitett papírral egyezően ugyanakkor azt közölték, hogy temetést már csak a Chevra Kadisa Síp utcai irodájában lehet intézni.

MG 6576

A BZSH-ban az ügyről Zoltai Gusztáv igazgató nyilatkozhat, ő ezt a folyamatban lévő vizsgálatra hivatkozva elutasította. Karádi Gábor, akit a temető irodájában sikerült elérni, nyugdíjazása miatt hárította el az érdeklődést. Maka Árpád azt mondta, hogy nem nyilatkozik, mert semmi köze „ezekhez az ügyekhez".