Hol vannak a férfiak? Hát a sírban!

Egyszerre érkeztünk Mesterházy Attilával, aki talán még nálunk is jobban megijedt a belépőket váró fúvószenekartól. Vajon mi lehet a célja azzal, hogy nyilvánosan parádézik a budapesti politikusbulvár fenegyerekével, Schmuck Andorral? A kézenfekvő válasz, hogy az LMP és a civilek kiválásával a tervezett ellenzéki kerekasztal és együttműködés tető alá hozásához minden szervezetre szükség lehet a jövőben. Egy profin felépített, több tízezer szépkorút elérő alakulat csak jól jöhet. Gondolom, az MSZP elnöke nem konzultált Dávid Ibolyával. Gonosz énem alternatív magyarázatokat keresett, hisz az MSZP esetében a logikus magyarázat általában nem elégséges.

Mesterházy Attila esetleg rádöbbent, hogy politikai performanszban és a sajtó figyelmének a felkeltésében a többi ellenzéki szervezet sokkal erősebbnek tűnik a szocialistáknál? A szépkorúak Kubatov Gáboránál ki lehetne alkalmasabb, hogy betöltse ezt a kínálkozó űrt? A civilek a végtelenül kínos fokhagymafronttal támadtak az Opera előtt, az LMP leláncolta magát, piros lapot osztogatott és esernyőkkel űzte el az atomlobbit, a Jobbik éghetetlen poliészter EU-zászlót próbált felgyújtani. Iden nekünk Schmuck Andort, Sas Józsistul és Vásáry Andréstul, gondolhatta Mesterházy.

A harmadik megoldás az lehet, hogy Mesterházy tudja, csak addig maradhat az MSZP elnöke, amíg a párt egy süllyedő hajóra hasonlít. Az esetleges feltámadás legkisebb jelére Szanyi kapitány máris szervezkedni kezdett. Mesterházy Attila megijedt, hogy a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint a szépkorúak körében az MSZP visszavette a vezetést. Egy színpadon mutatkozni Hajdú Péterrel és Schubert Norbival tényleg a legmegfelelőbb módja lehet az aktivizálódó szépkorú réteg elbizonytalanításának.

A Fideszben csak a nyakkendőjük elfogadható

Épphogy helyet foglaltam a színházteremben, amikor egy deresedő küldött áthajolt felettem, és átadott a mellettem ülő, tündéri Ilonkának két szavazólapot és szórólapokkal gazdagon megszórt műanyag szatyrot, hogy szavazzanak már a nevében is. Schmuck Andor és Barabás Tiborné elnök méltatta a már nyolcéves szervezetet. A mindeható ügyvezető természetesen nem hazudtolta meg magát, és tréfálkozva „közvetlen főnökömnek” nevezte az elnök asszonyt, amit a szépkorú küldöttek kitörő kacagással fogadtak. Utánuk következett Mesterházy Attila beszéde, de abból csak az Orbán Viktortól lopott lila nyakkendő maradt meg, na meg persze az, hogy a „Fidesz eljátszott a nyugdíjasok szavazati jogának elvételével”. Megtudtuk azt is, hogy az MSZP megvédi a szépkorúakat, és hogy Attila tegnap a brüsszeli reptéren ünnepelte a 38. születésnapját. Az LMP
levélben köszöntötte a rendezvényt, a többi párt még ennyire sem méltatta a társaságot.

Okos ember a fővárostól

Tarlós Istán egyik embere is szólt pár szót, megköszönte a szépkorúaknak, hogy BKV-vel érkeztek a helyszínre, ezzel is javítva a cég anyagi helyzetét. Némileg meglepő megjegyzés volt, hiszen a legtöbb jelenlévő már ingyen utazik, de azért megtapsolták a köszönetet. Színpadra lépett a délelőtt legfiatalabb, egyben legfurcsább szónoka is. Nagy Richárd a Bonita a Fiatalok a Szolidaritásért Szlovákiai Polgári Társulás, a Tisztelet Társasága testvérszervezeténk a nevében beszélt. Papírból, feszengve és aranyos közhelyekkel. „Hálánkat csokorba kötve ... Az élet nem az, amit az ember átél, hanem ahogy visszaemlékezik ... A mosolygó szépkorúakat látom magam előtt, ez a mosoly, amiért élni érdemes."

Norbi, a halál angyala

A rendezvényen a tagok szavazatai alapján kiosztották az idei Tisztelet Díjakat. Azt könnyű elképzelni, hogy pár ezer szépkorú megszavazza Esztergályos Cecíliát, Kálmán Olgát, Nyári Károlyt, Schubert Norbit vagy akár Hajdú Pétert is, de hogy miként esett a választás Bakó Józsefnére (a Nyugdíjfolyósító Intézet főtanácsadója) vagy Pánczél Zoltánra (Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja, Temesvári Egyetem dékánja) azt jótékony homály fedte. A Tisztelet
díjasok egy bronzba öntött, ágaskodó paripát kaptak ajándékba, gondolom a potens szépkorúéveket szimbolizálva.

A díjazottak rövid beszédben köszönték meg a díjat. Egyedül az izompólóban feszítő Schubert Norbi döbbentette meg a közönséget, amikor a „Hol vannak a férfiak, küldött hölgyeim?” kérdésre a drámai „Hát a sírban!” választ adta. Ekkor újra megjelent fölöttem a deresedő homlokú szépkorú, és egy újabb szavazólapot plusz nejlonszatyrot passzolt le Ilonkának. Norbi szerint mozogni kell, és akkor nem halunk meg ötven-hatvan évesen. Nehéz nem egyetérteni vele. Utána Vásáry André, „Magyarország egyetlen férfiszopránja" adott elő két dalt, a küldöttek legnagyobb örömére. A deresedő úr, már kabátban, még egyszer visszatért Ilonkához pár szavazólappal, majd vége is lett a műsor első felének.

Mindig és mindenütt szex

Az előcsarnokban egy láthatóan felajzott öregúr csillogó szemmel ajánlotta fel az egyik szépkorú küldötthölgynek, hogy mivel úgy ismeri a palotát, mint a tenyerét, igazán szívesen megmutatná a rejtett padlásszintet. A közeledés kedvező fogadtatásra talált, és a friss páros kamaszos viháncolással indult felfelé a lépcsőn. Ekkor győződtünk meg végképp róla, hogy ezzel a rendezvénnyel az ég egy adta világon semmi baj sincs. Bevalljuk őszintén, hogy ezek után az izgalmak után a küldöttgyűlést már nem vártuk meg. A szépkorúak kifotózkodták magukat
Sas Józseffel és Kálmán Olgával, és Schmuck Andor is biztosított róla minket, hogy nagy meglepetés nem várható. „Minden megy tovább, ahogy eddig is, és ez jól van így. Barabás Tiborné marad az elnök, én pedig az ügyvezető. De hát, ez az én sorsom!” – sóhajtott fel nekünk az életerőtől majd kicsattanó ügyvezető.

Nyilvánvaló drogáldozat

A kérdésünkre, hogy a Tisztelet Társasága tervez-e politikai együttműködést kötni a szocialistákkal, Schmuck kitérő választ adott. „Egyelőre nem időszerű a kérdés. De egy dolog biztos. Ha csak annyi az üzenet, hogy Orbán takarodj! Vagy Gyurcsány takarodj!, akkor semmiféle együttműködés nem lesz senkivel se. De nyitottak vagyunk.” Távoztomban egy elektromos robogón ülő kedves
hölgy végigmért, majd a kezembe nyomta Robert Yugovich Narkománia – Az én gyerekem nem olyan című könyvét.

Bár mi végig Mesterházy Attila motivációin gondolkodtunk, ez a rendezvény nem róla vagy a nagypolitikáról szólt. Egy színházteremnyi nyugdíjas ingyen és bérmentve eltölthetett egy vidám órát a kedvenceivel, cserébe tíz perc alatt le kellett adniuk egy – lényegében előre kitöltött – szavazólapot. Ebbe igazán nehéz lenne belekötni, fényévekkel erkölcsösebb, mint a sokszázezres mágneses ágyhuzattal házaló álutazási ügynökségek. Vagy nagyjából mint bárki, aki a
nyugdíjasok környékén sertepertél.