Vona politikája nem szalonképes, de szabadság

„Én csak azon csodálkozom, hogy már egy órája itt táncolsz, és még senki se vert meg minket” – motyogta oda egy napszemüveges srác a haverjának, aki hol a gödöllői fúvós síposokként bemutatott rezesbanda katonaindulóira, hol a fejében dübörgő dallamokra táncolt ugrálva. A fiúk saját bevallásuk szerint bepapírozva érkeztek, és tán az elfogyasztott lsd hatására gondolták úgy, hogy a rendezvény ideológiai üzenete a tánc lehet.

Hipszter-magyar barátság

A kora délutáni időpont, a szikrázó napsütés és a helyszínválasztás együtthatásából érdekes keveredés alakult ki a Jobbik március 15-i megemlékezésén. A kezdés előtt pár pillanatig úgy tűnt, hogy a nemzeti radikálisok is gyűjtőpárttá váltak, és a betiltott erőszakszervezetek egyenruhájára kísértetiesen emlékeztető formaruhát vagy nemeztáskát viselő átlagközönség mellett a pártnak szélsőjobboldali hipszter, radikális gördeszkás, nemzeti biciklista és mélymagyar drogos frakciója is lett az elmúlt egy évben, de aztán kiderült, hogy ez csak véletlenszerű egybeesés. De ez nem okozott problémát, mint a fent idézett mondat is jelzi, a téren békés hangulat várta a nagygyűlést, zakót és vastagkeretes szemüveget viselő kócos hipszterek hallgatták a nemeztáskások kiselőadásait a kanadainak álcázott zsidókról és az illuminátusokról.

Semmi sem utalt arra a harcias hangulatra, amit aztán a szónokok sugároztak. Még az eseményt felkonferáló Pörzse Sándor is szokatlanul békésen kezdett, arról beszélt, hogy ő március 15-én este, „amikor kicsit már elmúlt a nap”, gyertyát gyújt (?). A 12 pontból a sajtószabadságot és a származásra és vallásra tekintet nélküli egyenlőséget emelte ki. Utóbbinál megjegyezte, hogy a magyarok nem egyenlőek, „számít a vallás, és sajnos számít a bőrszín is”.

Föld a láthatáron!

Ehhez képest az első szónok, Balczó Zoltán már a Habsburg birodalomhoz hasonlította az EU-t, Magyarországot meg gyarmatnak nevezte. Szerinte ez nem túlzás, „elég csak megnézni az interneten a gyarmat definícióját”. Beszélt még a Kelet-Európából évi százmilliárdot kiszivattyúzó Nyugat-Európáról, a globális érdekeket kiszolgáló Magyar Nemzeti Bankról, a Beneš-dekrétumok és a szlovák nyelv- és állampolgársági törvény helyett a magyar ombudsmannal és bírákkal foglalkozó EU-ról, majd rátért fő témájára, hogy hamarosan lejár a földmoratórium, és akkor nem tudjuk megtartani a földjeinket, ezért vagy kilépünk az EU-ból, vagy elveszítjük a földjeinket. Mivel a téma állandó eleme volt az összes szónoklatnak, a továbbiakban csak (föld)-nek jelöljük.

Balczó után felolvasták a jobbikos fiatalok 12 pontját. A jobbikos fiatalok egyebek mellett szakmunkásképzést követelnek, amit a medence körül ülő nem jobbikos fiatalok nagy derültséggel fogadtak. A jobbikos fiatalok ezen kívül drogtanyák helyett igényes kulturális eseményeken kívánnak szórakozni –  a bepapírozott srácok eddigre már távoztak. A jobbikos fiatalok ezenkívül még cenzúramentes, mindenki számára hozzáférhető internetre is vágynak (?), illetve sportéletre és szolidaritásra.

Új nemzeti ünnep

A következő szónok Szegedi Csanád, a párt EP-képviselője volt, aki beszéde elején lendületesen nagy nemzeti ünnepeink közé sorolta a kitörés emléknapját, majd Magyarország gyarmatosításáról beszélt. Ami miatt momentán nem aggódik, mert Magyarország „túlélte az összes elnyomó birodalmat”, amiből ő a magyarság isteni küldetésére következtetett. Azért az EU-ból szerinte is ki kell lépni.

Megtudtuk még, hogy 2006. október 23-án a rendőrök „felsőbbrendű utasításra” lövöldöztek, és hogy Szegedi vagy azt nem tudja, mi a jutalom, vagy azt, hogy mi Macedónia. Azt ugyanis, hogy az akkori rendőrfőkapitányt, Bencze Józsefet macedóniai nagykövetnek nevezte ki a Fidesz, jutalomnak gondolja. Amúgy pedig mélységesen felháborítja, hogy „a Gyurcsány nevű lény” is szabadon ünnepelhet március 15-én. Beszédét a „tomboló cigányterror” emlegetésével foglalta keretbe. A (föld)-ről nem beszélt.

Nem úgy Gyüre Csaba Jobbik-alelnök, a nap kétségtelenül leggyengébb szónoka. Ő egy bájos képzavarral nyitott, miszerint „a liberálisok és a kétharmadosok próbálják lesöpörni a nyilvánosság asztaláról” a Jobbikot, aztán (föld).

Hazug hazugok hazudnak

Elnöke, Vona Gábor távolabbról indított, a 907-es pozsonyi csatától, ahol Árpádnak a nyugatiaktól kellett védenie az országot. Persze az országot keletről is fenyegették, de a tatár és török hódítások kifejtése nem egyeztethető össze a párt keleti politikájával, ezért ebbe nem is ment bele. Inkább Attila unokáinak keresztelte el a jelenlévőket, akik szerinte életformaszerűen vívják harcukat a szabadságért. A szabadság pedig az, amikor nem vagyunk rabszolgák.

Most viszont azok vagyunk, mert a Fidesz, a hazug rendszerváltásban született hazug '89-es ifjak bebetonozzák a rendszerváltás hazugságát. És hazudnak, hiszen ha tudni akarod, hogy mit tervez a Fidesz, „hallgasd meg mit mond, és készülj az ellenkezőjére”.

A '89-esekkel szemben áll az új generáció, a 2006-osok, akik „szabadságot, igazságot és rendet” akarnak. Szabadság csak szabad országban van. Magyarországon viszont álszabadság van. Szabadon lehet devizahiteleket felvenni, szabadon lehet dolgozni a multiknál. „Ha a szabadságunkat az Unió veszélyezteti, akkor az Unió ellen fogunk harcolni” –  adta ki a jelszót.

(Föld). Utána Európai Egyesült Államok, ami rossz, mert akkor az amerikaiakkal meg Izraellel kell barátkozni. Önálló szövetségi politikát. Különben is, Vona nem hiszi, hogy tényleg pénzt kapunk az EU-tól. Ellenben nemsokára felállítják az európai csendőrséget, hogy azok beverjék a jobbikosok fejét.

Szalonképtelen

(Föld). Például amikor nagy „ribillió” lesz, amikor 2014-ben az első nyugati földet vesz Magyarországon. Mert vesz majd. „Hol van a földtörvény, ki látta?” –  kiáltott fel, majd az Európai Bizottság Dániával szemben hozott ítéletéből levezette, hogy „földtörvénnyel már nem lehet megvédeni a földet”. Ami „nem vagyontárgy, hanem anyaföld, és az anyját megvédi az ember”. Ezért lesz majd „ribillió”.

Levezetésként humorra váltott. Pityinger László (Dopeman) alternatív köztársasági elnökké választásának apropóján elképzelte, milyen lenne a másik ellenzék kormánya. A köztársasági őrezred a Fekete Sereg lenne, a miniszterelnök Tasnádi Péter, a pénzügyminiszter meg a viszkis rabló, jutott eszébe Dopeman Megyünk lopni című slágeréről. A többi posztra jó szélsőjobboldaliként négert (Fekete Pákó), zsidókat (Simon Peresz, Soros György) és romákat (Győzike, Sztojka Iván) vizionált. Aztán elismerte, hogy politikája „nem szalonképes, de szabadság”. De hát ő ilyen. „Ha meg akarják szüntetni a szeretteimet, akkor harapok”.