Rafael
17 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

Hasznos, de nem boldogít a spórolós villanyóra

2012.03.22. 19:49
A feltöltőkártyás telefonokhoz hasonlóan működő, előrefizetős villanyórát szereltek fel a monori cigánytelep háztartásaiban. A nyomortelepen, ahol a több százezres számlatartozás nem szokatlan, így fékeznék meg a hátralék tovább halmozódását, és tanítanák áramtakarékosságra az ott élőket. A teleplátogatáskor nem mindenki fogadta barátságosan az ott nyolc éve rehabilitációs modellkísérletet végző Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársait és az öltönyös francia üzletembereket, sokan másfajta segítségre vágynak.

2005-ben, amikor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elindította rehabilitációs modellprogramját a négyszáz embernek otthont adó monori cigánytelepen, a Tabánban, egy ottani kisfiú hajszárítót talált a bányában. Hazavitte, szétszedte. A propellerjével akart játszani, bedugta a konnektorba. Mezítláb volt, földes padlójú házban. Azonnal meghalt. A tragédiát Kiss Dávid, a máltaiak programvezetője írta le a kísérlet első évének eseményeit rögzítő naplójában, amelyet tavaly könyv formájában is kiadtak.

Az illegális és veszélyes áramrákötések állandó veszélyforrást jelentenek a nyomortelepeken. A máltaiak évek óta próbálnak tenni azért, hogy meg lehessen akadályozni valahogy a villany kikapcsolását, ami ehhez vezet. Nemrég sikerült együttműködésben megállapodniuk az EDF DÉMÁSZ Zrt. nevű szolgáltatóval, és elkezdődött az előrefizetős mérőórák felszerelése.

A rendszer lényegében a feltöltőkártyás mobiltelefonokéhoz hasonlít. Nem utólag hozza a postás a villanyszámlát, hanem előre kell feltölteni a villanyóra egyenlegét. Az ember besétál az áramszolgáltatóhoz, kér egy sárga csekket arról az összegről, amelyet az áramra szán (minimum 2500 forint), befizeti a postán a pénzt, visszaviszi a szolgáltatóhoz a csekk igazolószelvényét, mire kap egy kódot, amelyet otthon be kell pötyögnie a készülékbe. Ezután a digitális kijelző kilowattórában mutatja az egyenleget, amelynek az apadását napról napra pontosan nyomon lehet követni.

A monori telep az első olyan helyszín, ahol 100 százalékos kiépítettség lesz, az ottani 55 háztartásból 50-ben december óta már be is üzemelték az új mérőórákat. Az egyébként 45 ezer forintba kerülő, a máltaiak szerint érthetetlenül drága készülékeket a családok ingyen kapták meg. Itt a rendszert is egyszerűsítették, nem kell az áramszolgáltatóhoz mászkálni, a máltaiak fax és email segítségével lebonyolítják a feltöltést.

A családok - a máltaiak tapasztalata szerint - átlag két hét alatt tanulják meg kiszámolni, hány napra elég a kijelzőn mutatott árammennyiség. Az ember kimegy este, megnézi a kijelzőt, reggel újra, és méltatlankodik, hogy mennyi ment le, magyarázta a tanulási folyamat kezdetét Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a csütörtöki budai sajtótájékoztatón. Innen lehet eljutni odáig, mint a Vecsei által példaként hozott monori férfi, aki a kilowattórák fogytát látva két napra kihúzta a hűtőjét a konnektorból, átvitte az ételt a szomszédba, így vészelte át azt az időszakot, amíg pénz nem jutott az újabb feltöltésre. Az alelnök szerint ez a fajta tudatosság nagyon nagy szó egy olyan környezetben, ahol a gazdálkodás a pénzzel nem megy könnyen, sokszor az egy meg egy is nehézséget okoz.

A monori telepet jól ismerő szociális munkások szerint az itteni háztartások átlagos havi jövedelme 50-100 ezer forint, de gyakrabban közelít az 50-hez, ebből a villanyra átlagosan 5-10 ezer forintot kell költeni havonta. A fizetésben az önkormányzat is segít a lakásfenntartási támogatással, amelyet egyenesen a szolgáltatónak utalnak.

A telepen gyakori a százezres nagyságrendű áramtartozás, volt olyan család, amely 600 ezer forintnyi tartozást halmozott fel. Az új órákkal a tartozás kiegyenlítése is elkezdődik. Monoron minden előre befizett pénzösszeg fele az adósság kiegyenlítésére megy el, és csak a másik fele jelenik meg kilowattórában a kijelzőn. Tehát aki 2500 forintot fizet be, 1250 forintnyi áramot fogyaszthat le.

Az EDF DÉMÁSZ Zrt. beleegyezett ugyan ebbe a konstrukcióba, de azért nem szeretnék nagyon elterjedtnek tudni az előrefizetős módszert. Az ilyen mérők alkalmazása ugyanis költséges, és szerintük nem minden ügyfélnek nyújt megoldást, hanem egy speciális helyzetre van kitalálva. Inkább más megoldásokat preferálnának, például a haladékadást. Ez a megjegyzés szerepel a máltaiakkal közösen kiadott sajtóanyagban is, és szóban is elmondta a sajtótájékoztató vendége, a francia Thierry Le Boucher, a cég elnök-vezérigazgatója, akit Michel Cochet, EDF DÉMÁSZ Hálózati Elosztó Kft. ügyvezetője is elkísért. Thierry Le Boucher megjegyezte, hogy a költségeket a teljes fogyasztói kör fizetné meg a számlán keresztül.

A két öltönyös francia nem búcsúzott el a budai sajtótájékoztató után, hanem a máltaiakhoz és a sajtósokhoz csatlakozva beszálltak a monori telepre induló mikrobuszba. A telepen megnézték a kulturális központot, a gyerekek tanulószobáját, az utcán pedig nem kis feltűnést keltettek.

A csapatot először a központ melletti házhoz vezették, ahonnan csinos, fiatal nő jött ki beszélgetni, miközben a villanyóráját fotózták. "Örültünk neki", "így sokkal többet lehet spórolni" - válaszolgatott szűkszavúan az újságírók kérdéseire. Megkérdezték tőle azt is, el tudná-e magyarázni, hogyan működik a rendszer. Nemmel válaszolt, ezt az élettársa intézi. Kiss Dávid szerint egyébként a családok 80-90 százaléka örül az új villanyórának, azért is, mert erős vágy él bennük, hogy legyen valamijük, ami tényleg az övék. Most legalább az áram az.

Az utcát betölti a zene. Egy félkész ház mellől, a porban heverő hangfalból jön. A gyerekek közben lelkesen produkálják magukat a kameráknak, a gyülekező felnőttek körbeveszik a máltaiakat, és panaszáradatot zúdítanak rájuk. "Nem az órával kell foglalkozni, hanem azzal, hogy ezen a hat árván nem segít senki" - mutat egy asszony a körülette álló gyerekekre. "Kár volt ezt kitalálni. Arra tenni is köll pénzt is" - mondja egy másik, fiatalabb nő, akik beteg gyerekét tolja maga előtt babakocsiban, és állítása szerint havi 70 ezerből kell kijönnie neki, az élettársának és hat gyereküknek. Szerinte az igazi segítség a pénz lenne, gyógyszerre kell költenie, az lenne a legfontosabb.

Kisebb szóváltás alakul ki Vecsei és néhány elégedetlenkedő asszony között. Azzal vádolják, hogy a máltaiak nem hoztak javulást. Az alelnök szerint rossz a memóriájuk. A beszélgetésben többször is elhangzik: "nincs pénz". Thierry Le Boucher sokakat meglep, amikor elmenőben egész jó kiejtéssel, viszontlátásrával köszön vissza az egyik telepi asszonynak.

Az áram fontosságát nehéz lenne túlbecsülni a máltaiak szerint. Vecsei úgy fogalmazott, ahol volt áram, és azt kikapcsolták, ott  az emberek akkor "szálltak ki a társadalom életéből, és kerültek a peremre". "Mi azt a célt tűztük ki, hogy ne lehessen ma Magyarországon háztartás áram nélkül" - mondta. A máltaiak értesülései szerint most is tárgyalnak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban egy törvénytervezetről, amelyet a KDNP szeretne beterjeszteni. A kisebbik kormánypárt még karácsony előtt jelentette be törvénymódosítási elképzelését. A javaslat lényege, hogy minden olyan fogyasztónál, aki hatvan napon túli hátralékba kerül, a szolgáltató (nemcsak a villany-, hanem a gázszolgáltató is) kártyás mérőóra felszerelésére lenne kötelezve.

Cirkuszi kocsikkal kezdték

A monori telepre még 2004-ben hívta fel a máltaiak figyelmét a helyi plébános. Ekkoriban még régi cirkuszi lakókocsikban is éltek ott emberek, vizet egy darab nyomókútból lehetett szerezni.

A máltaiak nem a megszokott módon, a nyomortanyák ledózerolásával és a lakók elköltöztetésével képzelték el a telep felszámolását. A koncepció az volt, hogy nem a telepet bontják le, hanem az azt körülvelő "láthatatlan falakat". Helyben próbáltak tehát javítani a helyzeten: épült egy közfürdő, aszfaltozták az utakat, megszervezték a szemétszállítást, fűtetlen nyomortanyák helyett komfortos szükséglakásokat alakítottak ki. A program vége egyelőre nem látszik. „A nyomorban élő közösséget egyik évről a másik évre nem lehet felzárkóztatni” - mondta Vecsei, aki szerint inkább évtizedes folyamatról van szó valójában.

Kiss Dávid, a naplót vezető egykori projektkoordinátor az eddigi legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy a telepi gyerekek most már tovább maradnak az iskolában. Egyre több középiskolás korú jár tényleg - életkorának megfelelően - középiskolába, vannak már főiskolások, sőt diplomás is.

A helyben történő telepfelszámolással kapcsolatban felmerül a szegregáció problémája. A máltaiak szerint azonban lehet lépni így is az integráció irányába, csak a másik oldalról: nem az ott élőket viszik el máshová, hanem kívülről kezdtek bejárni emberek a telepre. Odavonzzák őket a telepen kialakított szolgáltatások (például a szenvedélybetegek segítése), a kulturális programok (például egy Palya Bea koncert.) Kiss Dávid szerint az integrációt mutatja az is, hogy a telepen kívülről is vagy tíz igénylés érkezett már előrefizetős villanyórára, a környező családok is bejárnak ugyanis ide, beszélgetnek a telepen élőkkel, így hallottak az újfajta óráról.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!