Schmitt sérthetetlen, de nem bírálhatatlan
A köztársasági elnök személye sérthetetlen – így kezdődik az Alaptörvény 12. cikke. Ez az alkotmányjogászok egységes értelmezése szerint egyrészt azt jelenti, amit később a 13. cikk ki is fejt: a hivatalban lévő államfő ellen nem lehet büntetõeljárást indítani, az alkotmányt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamelyik törvényt szándékosan megsértõ, illetve szándékos bûncselekményt elkövetõ köztársasági elnökkel szemben a képviselõk egyötöde kezdeményezheti a tisztségtõl való megfosztást, aminek megindításához a képviselõk kétharmadának szavazata kell.
Az államfő sérthetetlensége annyiban jelent többet, mint a képviselők és a bírák mentelmi joga, hogy az ő büntethetetlenségét megbízatása megszűnéséig egyáltalán nem lehet felfüggeszteni.
Egyik alkotmányjogász forrásunk szerint a sérthetetlenség jogtörténeti relikviaként maradhatott bent az alkotmányban és az Alaptörvényben, ugyanis eredetileg a királyokra vonatkozott, akiket bírálni sem volt szabad. Amikor tehát Orbán Viktor az államfő plágiumügyével kapcsolatban a legfontosabbnak azt nevezte, hogy az országnak mindig legyen olyan vezetője, akinek a személye sérthetetlen, ezt az alkotmányos szabályt mindenkinek be kéne tartania, és emiatt arra sem akart válaszolni, hogy csalt-e Schmitt, a sérthetetlenségnek az alkotmányjoginál tágabb, az uralkodókra vonatkozó historikus értelmezését használta.
Egy másik alkotmányjogász felidézte, hogy a 90-es évek elején az Alkotmánybíróság határozatban mondta ki, hogy a sérthetetlenség nem lehet a szólásszabadság korlátja: egy alkotmányos demokráciában mindenki kritizálható, aki közhatalmat gyakorol, részben épp ez különbözteti meg az önkényuralmi rendszerektől.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
