Nem kerülnek a kukába az Alkotmánybíróság eddigi döntései

Az AB-hoz a kormány fordult, hogy állapítsa meg: az Alaptörvény E cikke alapján az Országgyűlésnek milyen EU-s szerződések kötelező hatályának elismeréséről kell kétharmaddal döntenie. Az AB határozata szerint erre akkor van szükség, ha a szerződés az EU alapító szerződéseiből fakadó jogok és kötelezettségek módosítására vagy kiegészítésére, és a korábbiakhoz képest új, az Alaptörvényből eredő hatásköröknek az Európai Unió intézményeivel vagy más tagállamokkal való közös gyakorlására irányul.

Kicsit egyszerűbben fogalmazva az ország szuverenitását érintő hatáskörök átadását a parlamentnek kétharmados többséggel kell jóváhagynia. Magyarország a márciusban elfogadott, de a legtöbb tagállam által még nem ratifikált fiskális paktumot, ami például a költségvetés ellenőrzésével kapcsolatos egyes hatásköröket az EU-nak enged át, csak kétharmados parlamenti támogatással ismerheti el.

Mivel a koalíciónak kétharmados többsége van, az uniós szerződésekkel kapcsolatos beadványnak a jelenlegi parlamenti erőviszonyok mellett csak elvi jelentősége van. Az AB-határozat valójában az indokolás miatt fontos: az új Alaptörvény januári hatályba lépése óta lebegett ugyanis a kérdés, hogy a 89-es alkotmány alapján meghozott korábbi AB-határozatoknak mi lesz a sorsa.

Mivel a korábbi alkotmány megfelelő pontja (2/A. §) alapján 2010-ben már született hasonló ügyben AB-határozat (143/2010), az alkotmánybíróknak el kellett eldönteniük, hogy azt most is érvényesnek tekintik-e. Az AB a határozat indokolásában kimondta, hogy ha a kérdéses pontban az Alaptörvény rendelkezése tartalmilag azonos a már hatályon kívüli alkotmányéval, akkor az utóbbira alapozott korábbi AB-döntések is érvényben maradnak, vagyis a testületnek azt kell megindokolnia, ha egy határozatában eltér azoktól.

Az AB eddigi gyakorlatában a döntések precedenst teremtettek az alkotmány értelmezésére, így a jogszabályoknak az Alkotmányban és az AB határozataiban felállított követelményeknek is meg kellett felelniük. Azt viszont egészen mostanáig nem lehetett tudni, hogy az új Alaptörvény tekintetében is kötik-e a testületet a korábbi határozatok. Ez a kérdés dőlt most el, és a határozatnak ebben áll az igazi jelentősége.

Áprilisi, szintén a kormány beadványára készült határozatában az AB kimondta, hogy nincs lehetősége általánosságban értelmezni az alaptörvényt, arra csak valamilyen konkrét alkotmányjogi probléma vizsgálata szempontjából kerülhet sor. Az AB akkor határozottan elutasította, hogy a testület az alkotmányból fakadó szerepén túlmenően másmilyeneket is magára vállaljon, például osztozzon a törvényhozó vagy végrehajtó hatalom felelősségében.

A mostani beadvány azonban a fiskális szerződéshez kapcsolódóan konkrét problémát fogalmaz meg, ezért az Alkotmánybíróság az indokolásban kifejtve úgy ítélte meg, hogy a hatásköre kiterjed az Alaptörvény értelmezésére.