Nem születtem köztársasági elnöknek

Amikor legutóbb gyűlt össze aránylag sok ember a Sándor-palotánál köztársaságielnök-ügyben, Schmitt Pál még hivatalban volt és a megjelentek a legkevésbé sem a hivatal méltóságával voltak elfoglalva. Sőt, kifejezetten csúnya dolgokat mondtak rá.

Csütörtök délelőtt megint összejött nagyjából száz ember hasonló témában, de most a közönség és a hangulat is egészen más volt. A most már vendégként érkező Schmitt Pált például szeretettel, tapssal fogadták, amit ő mosolyogva, felszabadultan fogadott.

Tűzött a nap Orbánra

Áder János köztársasági elnöki beiktatásán a Sándor-palota előtti téren kaptak helyet a politikai elit tagjai, de nem biztos, hogy ők jártak jobban, mint a kívül rekedt, zömmel szépkorú kormánypárti támogatók - míg a politikusokat, egyházi és egyéb vezetőket telibe kapta a tűző napsütés, az állampolgárok behúzódhattak az árnyékba.

Az érkezők közül a legnagyobb tapsot Schmitt mellett Navracsics Tibor és Semjén Zsolt kapták (Ott a szerelmem, a Semjén, szólt oda egy jól öltözött asszony a mellette állónak), igaz, amikor Orbán megérkezett, többen pont nem figyeltek oda.

Végül befutott felesége társaságában Áder is, aki fanfárok hangjaira vonult be és ült le az első sorba Orbán Viktor, Lévai Anikó és Kövér László mellé. “Olyan jó így látni őket” - mondták az egészen izgatottá vált hölgyek a közönségben.

Hálás azért, hogy magyar

A műsor első felében a történelmi egyházak vezető kértek áldást a köztársasági elnökre, a Csík zenekar eljátszott egy dalt, Blaskó Péter pedig elszavalta József Attila A Dunánál című versét.

Aztán színpadra lépett Áder, hogy hogy megtartsa beszédét, mi pedig csak reménykedtünk, hogy hasonlóan érdekes lesz, mint az, amit a parlamentben mondott, miután elnökké választották.

“Nem születtem köztársasági elnöknek, egy demokráciában senki sem születik ilyen tisztségre. Magyar embernek születtem, ezért hálás vagyok" - mondta Áder, aki Szent Istvánt is idézte: semmi sem ölel fel, csak az alázat, semmi sem taszít le, csak a gőg és gyűlölség.

Kétkezi munkás és EP-képviselő

Beszélt a szüleiről, akiket dolgos, rábaközi embereknek nevezett és akiktől sokat tanult a tudás és a szorgalom tiszteletéről. Áder azt mondta, egész életében sokat tanult és tapasztalt, volt kétkezi munkás és megismerte a tudományos műhelyek világát, megismerte a hazai és az európai politikát is.

Áder szerint a magyarságot a jóra való nyitottság élteti, ezért tudott ez a kis nép sokszor a történelmi fordulatok középpontjában állni. Szerinte mi magyarok újraépítjük, amit mások leromboltak, újraegyesítjük, amit mások szétszakítottak és visszavesszük amit mások elraboltak.

“Kiegyezés kell, de nem a felszínes, politikai értelemben, hanem önmagunkkal kell kiegyeznünk” - mondta az új államfő. Szerinte ehhez nem kellenek emberfeletti nagy tettel kellenek, csak az, hogy egyenlő mércével mérjünk és becsüljük meg a teljesítményt - ezek a gondolatok jelentek meg parlamenti beszédében is.

Készen áll

“Lépésről lépésre kell változtatni a közgondolkodáson” - mondta Áder, ebben pedig szerinte mindenki megvan a saját tennivalója. Ő a maga részéről készen áll erre és még ma dolgozni kezd a közgondolkodás megváltoztatásán.

Áder fejébe nem láthatunk bele, de ahogy ott állt az ország politikai elitje előtt, mögötte a történelmi lobogókkal, mellette a díszkatonákkal, talán neki is eszébe jutott még egyszer, utoljára az, ami a mi fejünkben járt ebben a pillanatban. Vagyis, hogy ez a történet is példázza, a magyar politikában nincs olyan pont, ahonnan nem lehet visszajönni. Gondolta volna bárki, amikor meglátta a Magyar Nemzet legendás, álnév alatt megjelent cikkét arról, hogy Áder Schmidt Máriával Orbán ellen szervezkedik - aminél brutálisabb üzenet nem sok képzelhető el a jobboldalon -, hogy Áder öt év múlva itt fog állni?

Azt nem tudjuk, eszébe jutott-e a cikk akkor, azt viszont igen, hogy a színpadról távozóban következett Áder politikai karrierjének eddigi egyetlen bohókás pillanata: a tavaszi szél belekapott a hajába és mókás taréjt varázsolt az államfői főre, persze csak néhány pillanatra.

Besétált a palotába

Az ünnepségnek szinte már vége is volt, amikor a palota előtti órbódénál az egyik kiskatona rosszul lett, kiejtette a kezéből a fegyvert és összecsuklott. Többen azonnal odaugrottak és elvitték, sapkája viszont ott maradt a földön.

Áder ezután besétált a palotába, a vendégek pedig követték, ahol fogadás következett. Az asszonyok pedig újra izgalomba jöttek, ahogy Orbán, Áder és a többiek elsétáltak előttük. “Ez még annál is sokkal jobb, mint egy nagygyűlésen, itt láthatjuk őket közelről” - mondta egyikük. Persze fontos dolog a politika, de eddigre belőlük is inkább előtört féltő nagymama-énjük és nem csak a nemzet egységéről beszélgettek, hanem arról, miért kellett azt a szegény katonát kiállítani a napra.

Miután mindenki bement a palotába, következett egy kis találgatás, vajon Áder kiáll-e az erkélyre és kiinteget-e onnan, de aki egy kicsit is ismeri az új államfőt, pontosan tudhatta a választ. Nem olyan ember ő.