Vörös festékkel öntötték le a leszbikus írónő emléktábláját

Vörös festékkel öntötték le Tormay Cécile írónő józsefvárosi emléktábláját, a rendőrség rongálás bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen eljárást indított - közölte a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese vasárnap az MTI-vel. Mucsi Nóra elmondta, hogy a VIII. kerületi, Kőfaragó utcai épület falán elhelyezett márványtáblát rongálták meg, a rendőrségi helyszínelés még tart.

A német származású Tormay Cécile (1875-1937) főként történelmi tárgyú regényeiről lett híres. A Régi ház című családregénye miatt az MTA Péczely-díjjal tüntette ki. Bujdosó könyv című munkáját, mely az őszi rózsás forradalomról és a Tanácsköztársaságról szól, németre, franciára és angolra is lefordították és világsikert aratott - írja róla a Wikipedia.

Tormay 1919-ben létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-keresztény szellemiségű női szervezetet, amelynek célja Károlyi Mihály ellenzékének (főképp Bethlen István új pártjának) támogatása az 1919 tavaszára tervezett választásokon Novemberben a Magyar Asszonyok nevében üdvözli a fehér lovon vonuló Horthy Miklóst és nemzeti hadseregét - említi meg az Irodalmi Jelen.1923-ban a Nyugat ellenlábasaként alakult irodalmi folyóirat, a Napkelet főszerkesztője lett. A periodika a keresztény megújulás irodalmát volt hivatott szolgálni.

Zichy Rafael válása után 1925-ben megvádolta, hogy volt feleségével Pallavicini Eduardina grófnővel leszbikus kapcsolatot tartott fenn. A kapcsolatot részletesen tárgyalta a korabeli baloldali sajtó. A botrány kirobbantója ellen végül a két nő rágalmazási pert indított. A bíróság – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére – nekik adott igazat, Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte. Tormay életében nem a grófnő volt az egyetlen nő: a háború előtt tizenöt évig fűzte gyengéd viszony egy Francesca Orsay nevű olasz nőhöz. Élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval közösen vásárolt villájukban, Mátraházán éltek.

1930-ban kulturális tevékenysége elismeréseként Corvin-koszorút kapott, 1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába egyhangúlag választották a Marie Curie halálával megüresedett helyre. 1937-ben Nobel-díjra jelölték. Könyveit több nyelvre lefordították. Műveit 1945 után indexre tették, csak a kilencvenes években ismerhette meg ismét az olvasóközönség.