Kádár a rablóultit szerette

A szolnoki Tisza Szállóban huszonegyezessél és némi Lánchíd konyak elfogyasztásával lazítottak azok az újságírók, akik a MSZMP többnapos pártértekezletéről tudósítottak. A kártyaparti egyik résztvevője Spánn Gábor, az MTV akkori munkatársa az Indexnek azt már nem tudta felidézni, hogy az MSZMP az 1970 években pontosan mikor tartotta a szolnoki pártértekezletét. Arra viszont határozottan emlékezett, hogy este tíz óra után az újságíróknak fenntartott szobában megjelent a kormányőrség egyik tagja.

A kormányőr azt mondta, hogy a másnapi felszólására készülő Kádár János MSZMP-főtitkár megfáradt a beszédírás közben, és ultizással szeretne lazítani. Kádár addigra egy kártyapartnert (a Magyar Távirati Iroda egyik tudósítóját) már talált magának, de szüksége volt még egy emberre is, az ultihoz ugyanis legalább három játékos kell.

Spánn szerint a kormányőr kifejezetten őt kereste, a tudósítók körében elterjedt ugyanis, hogy szeret játszani. Mivel az újságírók atlétatrikóra vetkőzve kártyáztak, a kormányőr azt javasolta Spánnak, hogy borotválkozzon meg, vegyen fehér inget, kössön nyakkendőt, és ha van kedve jásztani, kövesse őt - mesélte az Indexnek.

Kádár hétköznapi szokásairól sokat lehet tudni. Többek között azért, mert volt politikustársai (köztük Szűrös Mátyás korábbi központi bizottsági titkár) sok apró részletet elárultak a szokásairól. A Múlt-kor április cikke szerint szerint Kádár szabad idejében a „klubtagoknak” mondott pártvezető társaival találkozott, sakkozott, kártyázott. Kártyapartnerei között volt például a kultúrát irányító Aczél György, a titkárságát hosszú ideig vezető Sándor József, a Belügyminisztériumot irányító Biszku Béla.

Spánn szerint Kádár az MSZMP szolnoki pártüdülőjében szállt meg, a volt pártfőtitkár itt fogadta őket nyakkendő és zakó nélkül, rövid ujjú fehér ingben, drótkeretes szemüvegben. Kádár egyből a játékszabályokról kezdett beszélni, először a téteket tisztázták. Az újságíró emlékei szerint ő egy magasabb összegre (ötven fillér – egy forintra tett) javaslatot, Kádár ezt azonban túl magasnak találta. „Túl jól élnek maguk” – mondta Spánn emlékei szerint Kádár. Végül alacsonyabb tétben (tíz-húsz fillérben) állapodtak meg. A pártvezető addigra precíz módon gúlákba rendezte a tíz és húsz filléreseit – mesélte Spánn. Az újságíró szerint rabló ultit játszottak, ami az ulti egyik bonyolultabb fajtája.

Kádár meglehetősen jól játszott, a játék végére összesen két forintot nyert – emlékezett vissza Spánn. Néhány játékot azonban elveszített Kádár, ekkor a következő osztásig arról beszélt, hogy mit ronthatott el. Spánn szerint az egyik alkalommal például azt mondta, azért nem érti a vereséget, mert néhány nappal korábban Gáspár Sándor ellen megnyert egy hasonló partit. Gáspár ekkor az MSZMP politikai bizottságának volt az egyik tagja. Az újságíró emlékei szerint egy használt, régi kártyapaklival játszottak. Kádár játékstílusáról azt mondta, hogy sokáig gondolkodott, lassan játszott, amikor pedig osztott, akkor hangosan, egyesével számolta le a lapokat.

A kártyán kívül másról nem beszéltek, többek között politikai témák sem kerültek szóba. Spánn szerint előre figyelmezették őket arra, hogy semmilyen kéréssel, kéréssel ne forduljanak a pártvezérhez. Kádár a játék közben egyik cigarettáról gyújtott a másikra, közben fröccsöt ivott sok szódával. Körülbelül másfél órát játszottak, ezután Kádár azzal vetett véget a partinak, hogy folytatnia kell a beszédírást, az újságíróknak pedig dolgozniuk kell másnap – mondta. Az újságíró hozzátette: mindössze egy alkalommal nem játszott együtt Kádárral.