Látta már Orbán Viktort fecskében?

Valahol mindannyian középkorú, pókhasú férfiak vagyunk, akik egy szál fecskében, drótkerítésbe kapaszkodva nézzük Orbán Viktort, mondta a kollégám. Ő velem ellentétben nem kapott napszúrást, csak elmeséltem neki, mi volt a nagykátai gyógyfürdő átadási ünnepségén.

A miniszterelnök kétszer hetven kilométer autózást, harmincöt fokos meleget, izzadságnak kitett öltönyt-inget, kihagyott parlamenti ülést nem sajnálva jött el Nagykátára, és még boldognak is látszott. „Örülök annak, hogy azért hívtak meg, mert egy közös sikert kell ünnepelni. Én ahhoz vagyok hozzászokva, hogy inkább akkor szoktak meghívni valahova, ha baj van” – mondta úgy a második percében annak a tízperces beszédnek, amelyet azzal kezdett, hogy “"tekintettel erre a hatalmas melegre, lehet, hogy akkor tenném önökkel a legnagyobb jót, ha szinte meg se szólalnék".

Nem láttuk, hogy bárki elájult volna. Időnként elszabadult ugyan egy-egy héliumos lufi abból a szép nemzetiszín, rózsaszín-fehér-zöld lufitömegből, amelyet a medence körű szervezett nagykátai gyerekek szorongattak, de nem kell ahhoz elájulni, hogy ilyesmi megessen.

Nagykátán eddig is megvolt a termálvizes (a tábla szerint "undort keltő bőrbetegséggel nem javasolt") strand, de nem ilyen. Most épült háromszintes, akadálymentesített fedett fürdő szaunavilággal, belső medencével, kiúszóval, megújult az egyik kinti medence is. Nem is akárhogy, hanem „magyar mérnökök”, „magyar kivitelezők”, „magyar szakmunkások” munkájából, mutatott rá Peresztegi Imre, a kivitelező ZÁÉV Zrt. vezérigazgatója, aki Orbánnal, Kocsi János polgármesterrel és a szennyvíztelep-felelősből önkormányzati fürdőcég-ügyvezetővé lett Králik Szabolccsal együtt bevállalta az öltönyös beszédmondást.

Amíg a meleg és a kis helyre tömörített többi médiás könyöke le nem győzött, próbáltam megszámolni, hányszor mondják ki Orbán jelenlétével kapcsolatban a megtiszteltetés és tisztelet szavakat változatos formákban. Feladtam, de egyébként minek is számolni, amikor a megszervezett műsor mindent elmond arról, hogy Nagykáta mennyire megtisztelve érezte magát. Meghívták a medencepartra hegedülni Mága Zoltánt, akinek a játékát egy csapatnyi földig érő fekete estélyibe öltözött művésznő és az izzadó vendégek ütemes tapsa kísérte. És akinek ettől a látványtól meg a meglepetéstől még nem akadt torkán a lángos, azt tényleg felélesztette a félájulatból a nagy finálé: a helyi általános-és középiskolások zenés-táncos műsora a diszkósított Pancsoló kislányra.

A (be)tanító néniről sütött a felelősségtudat. A hangja áthatolt mindenen, a szeme fenyegetően követte a mozdulatokat. Pajkos strandlabda-dobálás, pipa. Kart karba öltve forgás, pipa. Úszást imitáló karmozdulatok, pipa. Ennél kellett is a szigorú felügyelet, mert a hátsóbb sorokban néhány kamaszlányon mintha az enyhe feszengés tünetei látszottak volna. Orbán a produkció láttán először csak felállt, aztán közelebb ment hozzájuk, és bár közben egy pár szót azért váltott Mágával, végül teljes figyelmével feléjük fordult. Miután felengedték a lufikat, és bevetették magukat a medencébe, laza mozdulattal még egy piros pöttyös labdát is bedobott hozzájuk.

A miniszterelnök erre nem lehetett felkészülve, de arra a két kérdésre, ami szerintem a strandon mindenkiben jogosan felmerült, igen. Milyen lehet neki öltönyben? "Azok az emberek se föltétlenül épelméjűek, akik ilyenkor fürdőnadrág helyett öltönyben állnak a 35 fokos melegben". És egyáltalán miért jött el? Erre több válasza is volt. Egyrészt: "Én nem felejtem el, hogy a legnehezebb időkben is a nagykátaiak mindig kitartottak mellettünk. (...) Akkor is, ha egyébként az ország politikailag másfelé fordult.” Másrészt: "Azt is szokták mondani, hogy a miniszterelnök nem szokott eljönni olyan kisebb beruházásokra, mint ez a gyógyfürdő. (...) Persze mindig is szüksége lesz Magyarországnak nagy gyárakra, audikra, mercedesekre, meg persze magyar gyárakra is, de csak azokból nem fog fölépülni Magyarország (...) A kicsit, a helyi kezdeményezést, a magyar vállalkozást meg kell becsülni".

Lehetne egy harmadik válasz is, ami szintén jogos feltételezés lenne, de az viszont nem igaz. Ezt Orbán meg is mondta: "Ez a fürdő nem az állam ajándéka" – jelentette ki. Az 500 milliós beruházáshoz Orbán Viktor kormányának olyan nagyon sok köze nem volt, a polgármester még 2007-ben eszelte ki a projektet, a város 2009-ben pályázott támogatásra, és 2010 márciusában már megírta a város önkormányzatának a lapja, a Nagykáta Hírmondó, hogy a pályázatukat a Regionális Fejlesztési Programok Irányító Hatósága vezetője támogatásra érdemesnek ítélte.

A város a szükséges pénz felét kapta így uniós és állami forrásból, a másik 250 milliót magának kellett előteremtenie. Egy 2011 őszi képviselő-testületi jegyzőkönyvből az derül ki, hogy a 250 milliós önrészből 200 milliót banki hitellel teremtettek elő. Orbán, aki nem sokkal korábban arról beszélt a medencénél, hogy Magyarország nem hitelekre, külső segítségre várva lesz versenyképes, erre valamiért nem tért ki, viszont gratulált az önerő megteremtéséhez.