Jöhet a nemzeti menza

Egy tavaly októberi kormányhatározat alapján a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban alakult meg az a munkacsoport amely a Nemzeti Hallgatói Szolgáltató Rendszer létrehozásának lehetőségét vizsgálja. A tervek szerint egy állami társaságba olvasztanák az egyetemi menzák, kollégiumok, sportlétesítmények üzemeltetését. A részletekről az Index kérdésére egyelőre semmilyen felvilágosítást nem tudtak adni az NFM-ben. Annyit válaszoltak, hogy legkorábban az ősszel tudnak nyilatkozni az ügyben. Addig a lehetőségek és a külföldi példák elemzése zajlik.

Nem államosítanak

A hazai tervek ellen a Jobbik és az MSZP is élesen tiltakozott. A Jobbiknak az állami ellenőrzés és a minőség javítása ellen nincs kifogása, de a párt azt szeretné, ha a multinacionális vállalatok kizárásával hazai, tiszta forrásból származó, helyben beszerzett, egészséges  termékeket forgalmaznának a büfékben és menzákban. Az MSZP arra számít, hogy az államosítás után magánkézbe adják a menzák üzemeltetését, amelyekben majd a Fideszhez közeli vállalkozások által feltálalt menü kerül az iskolai étkezőkbe.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kedden azt közölte. semmilyen államosításról nincs szó, hiszen az állami felsőoktatási kollégiumok, sportlétesítmények, menzák és más szolgáltatóegységek eleve a magyar állam tulajdonában vannak. A tárcánál azt vizsgálják, hogyan lehetne a hallgatók étkeztetését, lakhatását hatékonyabban és takarékosabban megoldani egy egységes rendszerben. A vizsgálat tárgya az, hogy az állam képes-e hatékonyabban, jobban, költségtakarékosabban ellátni ezt a feladatot.

A kollégiumok és menzák közös üzemeltetése amúgy nem ördögtől való elképzelés. Az egyesülések révén a hazai egyetemek mára igazi nagyüzemek lettek sokmilliárdos költségvetéssel, több ezer hallgatóval és oktatóval. Az ő kiszolgálásuk, ellátásuk ma már professzionális szolgáltatót igényel. Ezt a legtöbb egyetem most is külső cégekkel végezteti. “Ha ezen a rendszeren változtatni akarnak, két dolog fog kiderülni: egyrészt az, hogy eddig az egyetemek gazdasági vezetői mutyiztak, most meg mintha az volna a cél, hogy a mutyizás kerüljön magasabb szintre és egy kézbe” - mondta egy egyetemi ügyekben járatos forrásunk.

A közös beszerzés elvileg nagyobb árkedvezményt jelenthet, de egyelőre senki nem tudja megmondani, hogy ez tényleg sokkal hatékonyabb lesz-e, mondta egy informátorunk. Ez hasonló lenne ahhoz, mint amin az egészségügyi államtitkárság is dolgozik: az elv az, hogy ha egy régió vagy akár az egész ország kórházai közösen, nagy tételben szerzik be a legszükségesebb gyógyszereket, kötszereket és műszereket vagy éppen a gázt és a villanyt, olcsóbban juthatnak hozzá. "Nem biztos, hogy jobban megéri egy helyről beszerezni a kiflit a menzára. Lehet, hogy így olcsóbb, de a másik oldalon a szállítás és szétosztás sokkal többe kerülhet" - mondta forrásunk.

Az egyetemek képviselői szerint több dolog is aggályos a tervekben. Miután egyre élesebb a verseny a felsőoktatási intézmények között, fontos szempont, milyenek a kollégiumaik. A központosítás a lerobbant állapotú épületek felújításában talán segítene, azok az intézmények azonban rosszul járnának, amelyek saját vonzerejük növelésére az elmúlt években jelentős forrásokat áldoztak a felújításokra. Ha központi irányítás alá kerülnek a diákszállók, félő, hogy ezekben romlik majd a színvonal. Ha az egyetemek kezéből a kollégiumok mellett kikerülnek a sportlétesítmények is, az eddig ezek kiadásából származó bevételektől is eleshetnek.

Lesik a példát

Információink szerint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyik munkatársa tavaly ősszel tanulmányúton vett részt Németországban, ahol a berlini, müncheni és düsseldorfi diákszövetkezetek (Studentenwerk) működésével ismerkedett. Az Index birtokába került elemzés szerint a KIM embere igen kedvező benyomásokat szerzett. Mint jelentésében írta, az állam szemszögéből igen hatékony a német modell. Az egyetemi kiszolgálóegységeket üzemeltető diákszövetkezetek ugyan függetlenek szervezetek, viszont a szükséges állami kontroll is megvan. Nagyrészt saját bevételeikből gazdálkodnak, amelyek jelentős részét a hallgatók befizetései teszik ki, ezért nem terhelik túlzottan a költségvetést. Az állam a közvetlen pénzügyi támogatás helyett inkább a szolgáltatások adómentességével és más adókedvezményekkel járul hozzá
a költségek fedezéséhez.

Információink szerint ugyanakkor a kormány éppen a német modell lényegét nem venné át. Míg ugyanis a német diákszövetkezetek önállóak, nálunk azt vizsgálják, hogyan lehet országos szinten központi irányítás alá vonni a menzák és kollégiumok üzemeltetését.

A németek önállóak

Németország nyugati felén a hatvanas évek óta diákszövetkezetek (Studentenwerk) működtetik az egyetemi menzákat, kollégiumokat, bérlakásokat. Az újraegyesítés után a keleti tartományokban is ezt a megoldást alkalmazzák. A szövetkezetek sokminden mással is foglalkoznak: ők adják ki a sportlétesítményeket, maguk is szerveznek kulturális programokat, kiadó lakásokat és diákmunkát közvetítenek, óvodát tartanak fenn a kisgyermekes hallgatóknak és egyetemi dolgozóknak, de tanulmányi-, jogi- vagy pszichológiai tanácsadást is végeznek.

Jelenleg 58 ilyen szövetkezet működik Németországban, amelyek nem egyetemenként, hanem városonként szerveződnek. A hazai elképzelésekhez képest jelentős különbség, hogy a diákszövetkezetek nem központi állami irányítás alatt működnek. Van ugyan egy szövetségi szintű szervezetük (Deutsches Studentenwerk - DSW), de ez csak érdekképviseleti feladatokat lát el.

A német diákszövetkezetek önálló nonprofit, közhasznú vállalkozások. A kisebbek kb 1000 hallgató ellátásról gondoskodnak, a nagyobbak akár 120 ezerről is. A szervezetek nagyságuktól függően 10-800 alkalmazottat foglalkoztatnak, akik nem diákok. Az 58 szervezet 300 felsőoktatási intézményben összesen 2 millió hallgató és 400 ezer egyetemi dolgozó ellátásáról gondoskodik. Összesen 701 menzát, kávézót vagy más vendéglátóhelyet üzemeltetnek, és 180 ezer kollégiumi helyet illetve bérlakást is kezelnek. Az egyetemi hallgatók ellátásában rejlő gazdasági potenciált jól mutatja, hogy a DSW honlapján feltüntetett adat szerint 2006-ban 313 millió euró, azaz kb 90 milliárd forint volt az összesített forgalom.

A diákok fizetnek

Ami különösen vonzó lehet a folyamatos megszorításokra kényszerülő magyar kormánynak az az, hogy a német diákszövetkezetek bevételének nagyobb része a hallgatói befizetésekből származik. Minden diák köteles ugyanis befizetni a hozzájárulást, cserébe olcsóbban ehet a menzán, kedvezményes áron kaphat kollégiumot, tömegközlekedési bérletet.

A hozzájárulás összege városonként és diákszövetkezetenként is különböző. Berlinben például szemeszterenként 42 eurót (kb 12 ezer forint), Düsseldorfban 73 eurót (kb 23 ezer forint), Göttingenben pedig 90 eurót (kb 26 ezer forint) kell fizetni. A diákszövetkezetek kapnak tartományi és szövetségi pénzeket is és adókedvezményeket, emellett vannak saját bevételeik is a termek kiadásából vagy a kollégiumok nyári bérbe adásából. Ha a szövetkezetek költségvetése nem tartható, általában a hallgatói díjak emelésével tudják kompenzálni a kieső forrásokat.

A diákszövetkezetek élén főállású igazgatók állnak és az alkalmazottak is munkaviszonyban dolgoznak. Formálisan ugyan függetlenek az egyetemektől, de lényeges kérdésekben a szervezetek élén álló vezető testületek, kuratóriumok döntenek. Ezekben helyet kap az egyetem vezetője, a hallgatói önkormányzat képviselői, a diákszövetkezetnél dolgozó alkalmazottak képviselete, a tartomány delegáltja is.