Kövér férfierejéért már nem kell aggódnunk

2012.07.16. 19:17
Kövér Lászlót házelnökként szigorú, már-már mogorva embernek ismertük meg. Pedig ő is csak egy közülünk, aki meghatódik a szép versen, nevet a vicces anekdotán, és feszengve hallgat, ha az országszerte jellemző korrupcióról mesélnek neki. És ha szabadságon van, szeret pálinkával indítani. Az országgyűlés elnöke Zalaegerszegen nyitott meg egy jurtatábort.

„Szerencsések azok, akik nem úgy gondolják, hogy a világ körülöttük forog” – toppantunk be a Gébárti tó partján felállított jurtatáborba Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke megnyitójának közepére. Pedig csak négy percet késtünk, és azt is csak azért, mert bolond módon a városházán kerestük a jurtatábort, ha már oda szólt a meghívó. Kövér pedig házelnökként legendás késő, a fene se gondolta, hogy ebből még bajunk lehet.

Kövér azonban most szabadságon van, a parlament nyári rendkívüli ülésszaka múlt csütörtökön ért véget. És hogy mennyire szabadságon van, azt hamar egy kéréssel nyomatékosította. „Elnök úr, egy üdítőt?” – kérdezte a táborvezető, Csondor Csaba. „Inkább innék egy pálinkát” – intett a fejével Kövér a búbos kemence felé, ahol az üvegek sorakoztak. A második után sejtettük, hosszú lesz még ez a nap.

De ne szaladjunk ennyire előre. A program hivatalos része viszonylag gyors volt. Kövér a már idézett mondatai után a hazaszeretet fontosságáról beszélt, és arról, hogy az ötven muravidéki magyar fiatalnak most esélye nyílik felfedezni a magyar kultúra rejtett kincseit. „Legyetek büszkék magyarságotokra, mert ez a fő adományotok a jóistentől” – mondta, majd tréfásan még hozzátette, hogy „mindig legyetek önmagatok, mert mindenki más foglalt”.

„Ti is nagy nemzet fiai vagytok, mely attól lesz nagy, hogy ti azzá teszitek” – zárta egy logikai csavarral beszédét, ami után még a muravidékiek képviseletében Göncz László szlovéniai parlamenti képviselő beszélt arról, hogy a térséget megpróbálták „szétfejleszteni”, de ez a „szétfejlődés Kövér Lacinak és köre aktivitásának köszönhetően megállt”. A gyerekeket ezután természetjárni küldték Göncz Lászlóval, a táborban meg indult a trakta.

Pali még vezet

A második pálinkás körbe már azok is beszálltak, akik az elsőt még sofőri feladataikra hivatkozva kihagyták. És oldódtak a nyelvek is. A házelnököt magukkal ragadták a helyi potentátok. Csabi, „a főcigány”. Kovács úr, a disznótenyésztő. Pali, aki végül csak két pálinkát és három pohár bort ivott, mert még vezet. És a legtöbbjükből áradt a panasz.

„Pályázunk, fizetjük be a tízezreket, de nem nyerünk. Pedig fideszesek vagyunk elméletileg” – mondta az egyik. „Elnök úr, nem tudom, hogy van az nálatok Pesten, de itt 270 millióból 20 milliót vissza kell fizetni. Ennek véget kell vetni” – így a másik. Kövér László ez idő alatt leginkább feszengett.

De volt meglepett is. Például amikor Csondor Csaba zengő hangon közölte, hogy „a férfi addig él, amíg férfi”, és a kezébe nyomott két fiola népi potencianövelő szert.

És meghatott, amikor Molnár Zoltán egy székelyföldi cserépkeresztet adott neki. Vagy amikor Kovács úr, a disznótenyésztő unalmas óráiban írott verseit nyomta a kezébe. Ezeket nem adta Kövérnek, mert a neje fűzte őket kötetbe, és csak egy példány van, így helyben olvastatta el vele. Kövér hosszan olvasott, majd őszinte megrendültséggel köszönte meg Kovácsnak az élményt.

Megtudtuk azt is, hogy mi érdekli Kövér Lászlót. A népi medicina. A potencianövelőket ugyan gyorsan lepasszolta a kíséretében lévőknek, de utána hosszasan tanulmányozta a kirakott fiolákat, és egy „Hajszesz” feliratút le is emelt a polcról. „Ez mit tud” – fordult oda valakihez, akinek jobb a szeme, és látja a kisbetűket is. Pali, aki mert vezet, csak két pálinkát és három bort ivott, élcelődött egy kicsit a népi gyógyászaton, de hamar észbe kellett kapnia. „Véletlenül van nálam egy DVD” – terelte ügyesen a szót, és átadta Kövérnek Kovács M. József Trianon című előadását. „Ha ezt meghallgatod, mindent tudni fogsz” – mondta.

Pali még mindig vezet

Kövér László nevetni is szeret. És ennek is köze van Kovács M.-hez. „Józsi bácsi még csak 77 éves volt, amikor télen disznót vágott. A nagy hóban hanyatt esett, és magára borította a lavór vért” – mesélték, Kövérnek meg még a könnye is kicsordult nevettében.

A délutánba nyúló iszogatás és falatozás közben – ezúton is tiszteletem Kovács úrnak a stifolderért! – aztán a nemzet sorskérdéseire terelődött a szó. „Szegeden azt beszélték, hogy Mária Terézia az ördöggel hált, II. József a sátán fia. Azért is nem koronáztatta magát magyar királlyá, belepusztult volna az avatásba” – mondta Molnár. „A fiam is olyan dühös lett múltkor, amikor olvasta az Ablonczynál a Heti Válaszban, hogy a Mária Terézia is bekerült a 32 legnagyobb történelmi személyiség közé” – tromfolt Kövér, de azért mindenkit megnyugtatott, hogy szereti Ablonczyt, és a Válasz is jó újság.

Aztán a helyiek, ráérezve Kövér szenvedélyes székelyszeretetére, egymással versengve bizonygatták, hogy Zalának milyen sok köze van Erdélyhez. Hogy a „szeg”, az valójában ugyanaz, mint a „szék”. És hogy hasonlóak a családnevek. Meg az ételek. „Amikor jönnek Gyimesből, mondják is, hogy otthon vannak”. „Őrvidék volt ez is, az is, amíg Mária Terézia fel nem számolta” – csapta le az adut Pali, aki csak két pálinkát és három pohár bort ivott. Mert még vezet.