Rámegy a Fidesz a halottakra

Összesen bő hatvanoldalas salátatörvény-és rendelettervezettel állt elő a kormány.hu-n a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a „halottakkal kapcsolatos eljárások” ügyében. A változatos szabálymódosítások egyike az urnák hazavitelének újraszabályozása.

A hatályos törvény nem állít ez elé különösebb akadályt. Egyszerűen csak rögzíti: "a hamvakat tartalmazó urnát az eltemetésre köteles személynek - kérésére - ki kell adni". A módosítás alapjaiban szigorítaná meg ezt a rendszert. Eszerint csak akkor lehetne kiadni az urnát, ha az elhunyt kifejezetten így kérte a végrendeletében, vagy ha a gyászoló közeli hozzátartozók mind, egyhangúan megegyeznek, mi legyen a hamvakkal, és mind vannak olyan lelkiállapotban, hogy el tudjanak menni egy közjegyzőhöz, hogy ott hiteles nyilatkozatot tegyenek erről.

Az indoklás: „egyre gyakoribb, hogy a hozzátartozók anyagi megfontolásból viszik haza az elhunyt hamvait”. A tervezetcsomag indoklása egy másik helyen azt is hozzáteszi még, hogy „ezzel korlátozzák más hozzátartozók kegyeletgyakorlásának lehetőségét”.

A nyíregyházi urnaper

A két érvet érdemes szétválasztani, hiszen nem minden, a temetésen spórolni kényszerülő rokon akadályozza a többieket kegyeletük lerovásában. Annyi biztos, hogy volt egy, a szigorításért lobbizó temetkezési szakmában hivatkozási ponttá vált nyíregyházi eset, amikor a hamvak körül kialakult családi viszályból bírósági ügy lett. A Nyíregyházi Törvényszék 2011-es, nyilvános ítéletéből rekonstruálható a történet.

1996-ban meghalt egy nyíregyházi férfi, elvált feleséget és két gyereket hagyva maga után. Elhamvasztották, a hamvakat a nyíregyházi temetőben temették el. Az elhunytnak volt egy testvére is, akinek a viszonya fivére gyerekeivel megromlott a haláleset után. Ő a gyerekek anyját, a válást okolta testvére haláláért, a gyerekek és az anyjuk pedig a hagyatéki megállapodás miatt haragudtak őrá.

Hiába keresték apjuk hamvait

Tíz év után, 2007-ben lejárt a sír bérleti joga, de erről csak a testvér kapott írásos értesítést a temetőgondnokságtól. Ő pedig úgy döntött, hogy hazaviszi a hamvakat a saját lakására. A gyerekek és a volt feleség állítása szerint nekik nem szólt egy szót sem se a lejárt sírhelyről, se arról, hogy elviszi a hamvakat. Halottak napján szembesültek csak azzal, hogy a sírhelyet megszüntették. Hiába kérdezgették, hova tűntek a hamvak. Az egyik gyerek végül rendőrségi feljelentést tett, és a rendőrségen keresztül derült ki 2010 tavaszán, hol vannak a hamvak.

A pert arra hivatkozva indította a két gyerek, hogy éveken át nem tudták gyakorolni a kegyeleti jogukat. A bíróság kimondta, hogy a testvér kegyeleti jogsértést követett el, és kötelezte, hogy adja ki a gyerekeknek a hamvakat az urnával együtt. (Ők jelezték, hogy köztemetőbe vinnék újra.) Annak a gyereknek, aki rendszeresen látogatta a temetőben az apja sírját, amíg megtehetette, félmillió forint nem vagyoni kártérítést is megítélt.

Hogy az ilyesmi mennyire gyakran fordul elő, nem tudni. A nyíregyházihoz hasonló, de bíróság elé nem kerülő viszályok számát, elterjedségét képtelenség tényszerűen felmérni. Az egymást gyűlölő, de temetőben temetni nem akaró rokonok egyébként eddig is, ezután is dönthetnek úgy, hogy megosztoznak a hamvakon. A törvény megengedi, hogy a hamvakat több urnában, szelencében helyezzék el.

Kéthavi átlagbér a temetés

A tervezet indoklásának másik, anyagi motivációra vonatkozó érve mellől hiányzik a magyarázat. A tervezet nem mondja meg, hogy miért orvosolandó probléma, ha sokan azért viszik el hozzátartozójuk hamvait, mert nem tudják vagy akarják kifizetni a temetést.

Egy átlagos koporsós temetés ára nagyjából kéthavi nettó átlagbérnek felel meg húsz éve, derül ki a temetési költségek alakulásáról szóló rövid elemzésből, amely a Magyar Temetkezés című szakmai kiadvány tavaszi számában jelent meg. Az itt közölt táblázat szerint 2011-ben például 287 ezer forintba került egy temetés sírhelydíjjal, sírásással, ceremóniával, szállítással együtt. A temetkezési szolgáltatók internetes hirdetései között ezzel szemben találtunk olyan céget, amely már 35 ezer forint plusz áfáért vállal hamvasztást urnakiadással, azaz ha a rokonok utána magukkal viszik a hamvakat.

A temetkezési szakmának emiatt természetes érdeke, hogy minél kevesebben vigyék el magukkal az urnát. Igaz, ők az egyszerű szigorítás helyett azért is próbáltak lobbizni, hogy a társadalombiztosítás szálljon be a temetésekbe.„Évek óta azt is hangoztatjuk, hogy az elhunytak 17–24%-a úgy hal meg, hogy fizetett társadalombiztosítást, de nyugdíjat nem vett igénybe. Ha a társadalombiztosítás minden elhunyt után 127 000,– Ft összeget fizetne a temetkezési szolgáltatás lebonyolításáért, ez a probléma (is) megoldható lenne. A temetkezési szolgáltatást
megrendelők részére nyújtott közvetlen segítség mellett megoldódna a szociális okból hazavitt urnák problémája is” – írta a hazavitt urnákról szóló írásában az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület elnökségi tagja, Szekrényes András a Magyar Temetkezés tavaszi számában.

Temető lesz az egész ország

A szigorítás szükségességét persze nem csupán saját anyagi érdekeikkel indokolják a jogszabály-változások előkészítésébe, az egyeztetésekbe is bevont temetkezési szolgáltatók. Hivatkoznak az ellenőrizetlenségre, arra, hogy nem lehet követni az elvitt urnák útját, az emberek szerintük gyakran kidobják, elszórják azokat. „Temető lesz az egész ország” – állapította meg sötéten a temetkezési szaklap törvényváltozásról szóló cikke.

Persze az sem egyértelmű, hogy ezt mindenki rosszul élné meg. “Életem legfurcsább horgászata az volt, amikor márnát, más néven zsidóhalat akartam fogni egy Árpád híd-közeli úszó stégről. A zsidó még nem őrjöngött, hiába kínáltam neki a sajtot, úgyhogy csendben nézelődtem, amikor egy középkorú pár jelent meg a stégen, leültek és elkezdtek sugdolózni. Ekkor vettem észre, hogy a nő kezében egy levágott tetejű pillepalack van, kétharmadáig tele valamilyen szürkés porral, amibe egy kis csokor mezei virágot tűztek. Sutyorognak-motyorognak, egyszer csak látom, hogy mindketten könnyeznek, aztán a vízre teszik a porral teli palackot. Ahogy elvitte a Duna, hangosan felzokogtak mindketten. Egészen elszorult a torkom, aztán hirtelen az jutott eszembe, hogy mi van, ha a spániel volt, aztán visszatértem a márnázáshoz” – emlékezett vissza Szily kolléga.

Mindenesetre a „temető lesz az egész ország” érv megismétlésére pár hete alkalmat adott, hogy egy nő hamvait tartalmazó urnát sodort a partra a Balaton Siófokon, fürdőzők találták meg egy hotel közelében.

A szakma képviselői érvelni szoktak azzal is, hogy a magyar temetkezési kultúrától idegen az urnák hazavitele, és nem lehet azt sem tudni, hogy a hely, ahová az urna kerül, méltó-e az elhunyt emlékéhez. A szerkesztőségben többen is vannak, akiknek a családja kikérte az elhunyt hozzátartozó hamvait. Nem reprezentatív körbekérdezésünk alapján ezt eddig egyszerű volt elintézni, a pénz alig játszott szerepet a döntésben, sokkal fontosabb volt a bensőségesség, az elhunyt végakarata és a temetők utálata. Vannak, akik a könyvespolcukon őriznek urnát, mások szétszórták a hamvakat.

“Többet költöttünk a direkt nem temetős búcsúra, mint más egy nyomasztó temetésre” – írta egy kolléga. Kaptunk olyan véleményt is, miszerint éppen a temetők azok, amik nem méltók az elhunytak emlékéhez: “Ma nincsenek temetők. Temető az a hely, ahol egy közösség (falu, egyházközség stb.) a halottait őrzi, akkor is, ha már nincsenek leszármazottak, addig, amíg az a közösség létezik, aztán meg földdé válik az egész. Ahol bérbe adják a sírhelyet, kolumbáriumfülkét, aztán ha nem fizet senki, kihányják a maradványokat, az nem temető.”

Ne nyomasszák a kórházi betegeket

Más területeken a jogszabály-tervezet is célba veszi a temetkezési szakmát, igyekszik visszanyesni a nem túl etikus módszerek alkalmazását. Véget vetnének például annak, hogy sok kórházban a betegek ha kinéznek az ablakon, temetésfelvételi irodákban gyönyörködhetnek. A hatályos törvény csak az egészségügyi intézmények területén tiltja a temetésfelvételt, a közvetlen közelbe települt temetkezési szolgáltatókkal már nem tudott mit kezdeni.

Az új tervezet indoklása szerint a temetésfelvétel látványa mind a betegeknek, mind a hozzátartozóiknak "pszichés megterhelést jelent". A módosított törvény egy éves türelmi idővel megtiltaná a temetésfelvételi irodák működtetését a fekvőbeteg-ellátást végző egészségügyi intézmények 500 méteres körzetében.

Szigorítanák a temetkezési szolgáltatók összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat is. Orvos, egészségügyi feladatot ellátó alkalmazott eddig se dolgozhatott temetkezési vállalatnak. Az új szabályozás a tilalmat kiterjeszté mindazokra a kórházi munkavállalókra, akik érintettek az elhunyt kezelésében, kiadásában.