Mit keres egy államtitkár az állatkertben?

„Hát, te mit keresel itt?” – üdvözli a mellettem ülő pogácsazabálót frissen érkező társa. „A vágtának ma van a díszebédje, utána Édes Napok a Hiltonban” – mondja. Ennél plasztikusabban elmagyarázni se tudnánk, hogy miért is hívja a szakma pogácsazabálónak a sajtótájékoztatókra kizárólag enni járó újságírókat. A hiénák kifutója mellett ülünk, az India-házzal szemben, és várjuk, hogy leleplezzék Asóka oszlopát.

Asóka sajátos figurája India történetének. Az időszámítás előtt 304-232 között élő, Indiát 269-től haláláig irányító uralkodó életművéből a jellemzően poroszos magyar közoktatás a központosító, birodalomegyesítő figuráját emeli ki. Asóka valójában egy vérengző diktátor volt. Még a dicső tetteit soroló saját krónikái is megemlítik, hogy a trónt a jogos trónörököst egy parázsló szénnel teli gödörbe csalva szerezte meg. Utána meggyilkolta ötszáz miniszterét, akik nem mentek át a hűségteszten. Nőből is ötszázat tartott. Őket, ha sértegették, elevenen elégette. És ő építette fel a földi pokol nevű kínzókamrát. Ezután kapta a „Tüzes” jelzőt.

Történelmi szendergésünkből olyan hangerővel üvöltő indiai zene riaszt, hogy egyből aggódni kezdünk, nehogy az avatásra érkezett Csomos Miklós kirúgja Persányi állatkertigazgatót. Az elviselhetőnél alig kilenc perccel tovább tartó, tízperces táncbemutató alatt a vélt fenyegetés ellenére nyugodt Persányi és L. Simon László kulturális államtitkár sugdolóztak. Mindketten profik. Feltevésünk szerint az állatkert finanszírozása lehet a téma, távolról mégis úgy tűnt, mintha az összetett koreográfia motívumainak szimbolikus üzenetéről fecsegnének. Aztán őexcellenciája  Gauri Shankar Gupta, India budapesti nagykövete fordult az államtitkárhoz, és jelentőségteljesen a táncosnőre, majd a gorillák, végül a leopárd kifutójára mutatott. „Igen, igen” - bólogatott L. Simon.

Gupta nagykövet aztán ott folytatta Asóka történetét, ahol az imént abbahagytuk. Asóka még gonosz korszakában inváziót indított a Kaligán birodalom ellen, de a korabeli feljegyzések szerint kétszázezer halálos áldozattal járó döntő csata hatására megtért a buddhizmusnak, és onnantól az erőszakmentesség és a tolerancia bajnoka, valamint vegetáriánus lett. Ez utóbbi információ birtokában zavarbaejtő egyik fennmaradt törvényének azon kitétele, mely a „sem nem hasznos, sem nem ehető” négylábú állatokat védte. Gupta kedves indiai akcentussal következetesen dzsúnak ejti a zoot, így olyan vidám mondatok hangzanak el, hogy: „The Jew of Budapest became a symbol of Indian-Hungarian friendship”, illetve „the Budapest Jew is full of Indian symbols”. Gupta szerint amúgy az üzenet az, hogy legyen béke.

„Mit keres egy kulturális államtitkár az állatkertben” – kezdte beszédét L. Simon László. A kérdés költői lehetett, legalábbis konkrét választ nem kaptunk rá, és egy öltönyös fickó, aki az avatás után időpontot próbált szerezni az államtitkárnál, kötelességtudóan nevetett is. „Magyarországnak nemzeti érdeke a kapcsolatok fenntartása Indiával” – keserített el L. Simon minden, kegyelemben reménykedő pakisztáni baltás gyilkost. Aztán visszaigazolta feltevésünket az állatkert finanszírozásáról folyó sugdolózásról is. „A minisztérium Magyarország egyik legnagyobb múzeumaként, az egyik legdinamikusabban fejlődő kulturális intézményeként tekint az Állatkertre” – mondta, Persányi igazgató meg elégedetten bólogatott.

Az Állatkertet dicsérte beszédében Csomós főpolgármester-helyettes is, majd Asóka vérengző múltját és megtérését felemlegetve levonta a tanulságot. „Talán az ő példája számunkra is példaértékű lehet” – mondta, majd Asóka állatszeretetéről beszélt.

Az Állatkert vezetése pedig remekül érzett rá a közvetíteni kívánt üzenetre, mert a programot kiegészítette legújabb szerzeménye, egy kispanda bemutatásával. A fiatal állatot így egy kulturális államtitkár és egy főpolgármester-helyettes cipelhette be a kifutóra, ahol Gupta excellenciás úr ereszthette volna szabadon. De az izgága állat – aki értesüléseink szerint a hét napban, amióta az állatkertben van, eddig hétszer lógott meg – nagy izgalmában a közelben lustálkodó leopárdot is zavarba ejtő hörgéssel támadt rá, mármint Guptára, így végül fiatal gondozója nyitotta ki hordozóketrecét. Az állat ezután rávetette magát a taktikusan kihelyezett ételére, L. Simon László pedig Asóka példájából tanulva szeretetteli nézéssel megkezdte a vezeklést.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!